Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

631. országos ülés 1916 a szarvaknak, a beleknek stb.-nek feldolgozása Bécsben külön ipari egzisztencziát teremtett, amelynek képviselői milliókra menő hasznot csinálnak az osztrák fővárosnak. Ha Budapest fővárosa akként tudná a liusnagyvágót létesíteni, hogy ezáltal Magyarország állatkereskedelmét is konczentrálná., Bécsbe pedig megfelelő hűtőkészülékekkel csak a húst szállítaná, akkor a hus, tessék elhinni, jelentékenyen olcsóbb és jobb lenne, mint most. Ez azonban nem illik bele a mostani fővárosi urak programmjába. Mert, először azt mondják, pénzbe kerül. Igenis, ez egy kis pénzbe kerül, de az a különbség, hogy hasznot és pedig busás hasznot is hoz ; mindenesetre több hasznot, mint az az üzlet, amelyben 30 milliót vesztett a t. főváros, t. i. a városi villamos vasúti részvények helytelen megvétele; mindenesetre többet hozna, mint amennyit hoz a még ma sem kiépített Sárosfürdőnek 10 millióval túllépett költségvetése ; (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mindenesetre többet hozna, mint a Népoperának a szanálása. (Derültség balfelól.) és mindenesetre több hasznot hozna mint az, hogy a város krematóriumokat épít ilyen időben. (Derültség. Ugy van ! balfelól.) Es még többet hozna, ha a város azt a pénzt, amelyet a Krauszmayer-féle telkek megvásárlására fordított, ilyen közélelmezési czélokra fordította volna. De hát ezeknek nincs protektoruk. Engem ezek a kérdések csak annyiban érdekelnek és érintenek most, — és e szempontból érdekelhetik a t. házat is — hogy nem akarom elmulasztani az alkalmat annak kijelentésére, hogy akkor, midőn újból láthatjuk az adósságesinálás rettenetes módjának megdöbbentő megnyilvánulását a fővárosban, nem szívesen látom azt, hogy ujabb időben az állam a postatakarékpénztár utján vállalkozik a főváros adósságcsinálásának a támogatására. Mert attól félek, t. ház, — ma ezt csak röviden érintem — hogy ez csak bevezetése egy rövid idő múlva bekövetkező állami szanálásnak, mert ha majd egyszer a postatakarékpénztár érezni kezdi, hogy rossz helyre adta a pénzét, akkor az államhoz kell hogy forduljanak, hogy ezeket az irtóztató adósságokat valahogyan szanálja. Ami a kérdés gyakorlati oldalát illeti, a főváros drágaságának egyik legjelentékenyebb tényezője és ezt kell itt kimutatni aktaszerüíeg is, a közvetítő kereskedelemnek borzasztó méretű túltengése. (Ugy van I balfelól.) És ne méltóztassék azt hinni, hogy a drágaság a fővárosban csak most kezdődött. (Ugy van! balfelól.) Ez a drágaság már 1907 óta tart; most csak a háború konjunktúrájával fokozódott, illetőleg bizonyos területeken kulminált. Hogy ez mennyire így van, arra nézve a szó szoros értelmében iskolapélda áll rendelkezésemre. Fel akarom ugyanis említeni, hogy ezzel a drágaság kérdésével nemcsak tisztelt barátomnak, dr. Földes Béla tanár urnak szemináriuma foglalkozik valóban dicséretreméltó módon már évek KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. február 23-án, szerdán. ?61 hosszú sora óta, de a doktori disszertáczióknak is rendszerint ez volt egyik tárgya. Nekem egész véletlenül egy ilyen disszertáczió jutott a kezembe, dr. Havas Béla fővárosi uri embernek munkálata, amelyből, minthogy ahhoz semmiféle pártoskodásnak vagy másnak gyanúja nem férhet, egy pár adatot a t. ház előtt fel fogok olvasni. (Halljuk ! Halljuk!) A legérdekesebb dolog az, hogy a fővárosban, amint majd más adattal fogom, igazolni, nem ritkán hatósági megtévesztések történnek az árak tekintetében oly irányban, hogy hatóságilag magasabb ár jegyeztetik, mint amidőn a piaczon az árusítás tényleg történik. Hogy ennek mi lehet a háttere, azt nem tudom biztosan, csak sejtem, hogy az illető áruczikkben esetleg maga a város angazsálva lévén, érdekében volna, hogy magasabb áron tudja eladni. Csakhogy ez nem mentség egy kommunitás számára, mert egy kommunitás nem azért szerzi meg a maga rezsijében az élelmiczikkeket, hogy azokat drágábban adja el, hanem azért, hogy saját polgárságán altruisztikus módon segítsen. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, a legérdekesebb adatok azok, — egy pár szóból áll az egész — amelyekben ki van mutatva, milyen borzasztó aránytalanság állott fenn a nagybani és a Mcsinybeni árusítás között. Megtörtént aktaszerüíeg igazolható eset, hogy midőn a nagybani árak lefelé mentek, akkor Budapesten a Mcsinybeni árak fölfelé mentek. (Derültség balfelól.) Példának okáért, itt vannak az 1899-ből, 1905-, 1908- és 1909-ből való adatok. A csirke ára 1905-ben nagyban 117, kicsinyben 135 fillér volt, tehát 18 fillér volt kicsiben az árdifferenczia, 1908-ban pedig már 23 fillérrel volt drágább. A kappan pl. 1908-ban 275 fillér volt nagyban és 352 fillér volt kicsinyben, ami tehát 77 fillér differencziát jelent. A lud kilogrammja 1905-től 1908-ig a nagybani forgalomban 158 fillérről 135 fillérre esett és ugyanakkor a központi vásárcsarnokban megfordítva, magasabb volt az ára. Most már csak egy pár adatot hozok fel, mert nem akarok ilyen részletekkel a t. háznak terhére lenni. Azt akarom t. i. előadni, hogy hogyan emelkedett Budapesten a közvetítő kereskedelem, ami rendkívül érdekes adat. 1890-ben Budapest lakossága 505.763 lélek volt, 1900-ban pedig 732.322, a növekedés tehát 44'8%. Ezen idő alatt a márkakereskedők száma 66-ról 208-ra, vagyis 215%-kal, a tojás-, tej-, vaj- és sajtkereskedők száma 467-ről 823-ra, vagyis 77%-kal, a kofák száma 1216-ról 3799-re, vagyis 212%-kal emelkedett. Ha ma az összes élelmiszerkereskedőket összefoglaljuk, azok száma 10.755-ről 18.133-ra emelkedett, vagyis 68%-kal a lehető legrövidebb idő alatt. Ez a közvetítő kereskedelem és ennek feltűnő nagy fluktuácziója kétségkívül egyik legjelentékenyebb tényezője az árdrágulásnak. Az utolsó évekről nem szereztem más adatot, csak egyet, hogy a közvetítő kereskedelem miként emel46