Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

360 63L országos ülés 1916 hogy a gyümölcsfák nem teremnek és na terem- I nek, csak férges gyümölcsöket teremnek, ka megfelelő módon, kellő időben nem tisztogattatnak. Ha a fát a férgektől, a gyümölcsöt a darazsaktól nem védjük meg, akkor a férgek és a darazsak szüretelnek velünk együtt. Szőlőéréskor öt perez alatt üres marad a szőlőfürt, ka a darazsak rászállnak. Mindnyájan tudjuk, hogy van itt rendelet ín abundancia annyi, kogy szörnyűség még elolvasni is. De én nem rendeletet kérek, hanem egészen mást. A gyakorlati élet t. i. azt bizonyítja, hogy ezek a munkák nem tűrik el sem a férfi, sem az asszony munkájának nagy napszámát, de ha e] is tűrnék, a gyümölcsfa ága nem tűrné el, hogy azokon öreg, súlyos emberek járkáljanak. Ezt a munkát nem lehet mással végeztetni, csak gyermekekkel. Amikor azonban a gyermekekre szükség volna e munkáknál, a tanító azt mondja : iskolaidő van, nem szabad a gyermekeket kibocsátani. Nem először hozom szóba ezt a kérdést itt a házban. A t. kultuszminister ur elődjei már megígérték a dolgot. Volt olyan is, ki jelenlétemben noticzába be is irta. Mikor aztán egy év múlva sürgettem, elővette az noticzát, s mikor azt kérdeztem : mi az az irás kezedben, azt felelte : ez a meg nem tartott Ígéretek jegyzéke ! (Derültség.) Nem szeretnék igy járni, hanem kérem a kultuszminister urat, hogy az országnak érdekében tegyen meg egy dolgot. Egyet már úgyis megtett, t. i. az iskolaigazgatókat és tanítókat külön oktattatta gyümölcsészetre és méhészetre. Ez igen üdvös dolog. Ezt tessék kiegészíteni a következő rendelettel : necsak az állami, hanem a községi és felekezeti iskolákra is méltóztassék a kivételes hatalom alapján elrendelni, hogy mikor a hernyózás ideje van, az iskolákban a gyermekeket szabadságolják, illetve a tanítók vezetése alatt végezzék el a hernyózást a gyermekek. (Helyeslés.) Tessék elhinni, hogy ezzel milliókra menő értékeket mentenénk meg s ez alig kerül valamibe. Hisz az elíérgesitett, vértetüs gyümölcsfák nemcsak abban az évben tagadják meg a termést, hanem néha egészen tönkre mennek, ha kellő időben elmulasztják a hernyózást. ígérje meg hát a minister ur, ha nem többel, csak egy fejbólintással, (Derültség.) hogy ez nem kerül a meg nem tartott Ígéretek jegyzékébe. Most már áttérek a komolyabb dolgokra és itt is azt tartom, hogy elvi szempontból teljes lesz köztünk az egyetértés. Elsősorban a főváros ügyeivel kell foglalkoznom, sőt majdnem kizárólag ezekkel. Azt, hogy a fővárosi adminisztráczió terén a drágaságra való tekintetből is hiba van a kréta körül, nem szükséges bizonyítanom. Ez már köztudomás, sőt e házban is autentikusan bebizonyított dolog, amennyiben nem kevesebb, mint három minister, a ministerelnök, a belügyminister és a földmivelésügyi minister urak, szinte feltűnő egyhangúsággal megállapították, hogy bizony nagy bajok vannak a fővárosnál, de ezek orvoslásával várjunk a háború utánig. Ennek a kormányzati enuncziácziónak eddig nagyon kevés február 23-án, szerdán. és nagyon negatív eredménye van : mindössze az, hogy a tizek tanácsa sztrájkkal fenyegetőzik és most már csak zárt ajtók mögött szidja a kormányt. Magának az élelmezésnek terén ez nem valami nagy eredmény, s azt hiszem, a t. kormány is téved, ha azt hiszi, hogy a háború alatt e területen nem volna tennivaló. Hogy a fővárosnál e kérdésben mily hibák történtek, arra nézve in concreto felemiitette, gondolom, a ministerelnök ur, hogy itt a fővárosban 12, sőt 14 korona volt a krumpli métermázsája, mikor a vidéken 3—4 korona volt. Engem csiklandozott e kérdés és utánanéztem, hogy lehet ily horribilis árkülönbség ezen, Amerika felfedezése óta elsőrendű élelmiczikkben. S rájöttem, hogy a főváros ekképen adminisztrálta a krumplit: megvette 4 koronáért, elszállították a vasúton Budapestre és itt a Ferenezvárosi pályaudvarról vagy valamelyik más teherpályaudvarról átszállították Budára. Az átszállítás került métermázsánlrént 5 koronába. Most már 9 koronába került a krumpli. Budán beraktározták egy nedves helyre, ahol 8 nap múlva javarésze kicsirázott, a többi elrothadt ; ami kevés maradt, visszafuvarozták Budapestre a másik oldalra, ezért megint fizettek 5 koronát métermázsánként. Ez a főváros adminisztrácziója ! Nem mondom, hogy ezt Folkusházy tanácsnok ur rovására kell írni; hisz ő kiváló és igen derék úriember és nem rajta múlik, hanem épen tán a tizek tanácsán, hogy nem intézheti dolgait ugy, mint szeretné. Hogy mily derék ember, legfényesebben bizonyitj hogy a legutóbbi választáson nem tették meg alpolgármesternek, pedig soron volt. (Derültség.) Elég az hozzá, hogy a fővárosban rettentő bajok vannak. Ilyen az is, hogy a kormánynak ismételt sürgetései daczára nem csinálják meg a husnagyvágót. Ebből következik, hogy itt a zugmészárosoknak légiója van, kik a mesterséges husdrágitásnak egyenesen kikommandirozott tényezői. Nem ritkán, amikor nagyobb mennyiségű hus érkezett a fővárosba, a mészárosok, hogy ne kelljen az árat lenyomni, elrejtették a húst a pinczébe és csak annyit engedtek a vásárcsarnokba vinni, amennyi nekik a konjunktúra szempontjából koriveniált. Egy husnagy vágó létesítése Budapesten nem annyit jelent, mint a bécsi Grossschlächterei vagy a Szegeden rosszul megcsinált husnagyvágó, hanem jelenti nemcsak a marhahúsnak központosított és a város kezében levő áriimitjét, hanem nagyobb dolgot is. Én e kérdéssel nagyon bekatóan foglalkoztam, de nem akarom tanulmányaim összes, eredményeit itt feltálalni. Csak annyit említek, hogy maga az a tény, hogy Budapestről, illetve Magyarországból Bécsbe nem hus szállíttatik, hanem élő állatok, egy oly közgazdasági faktor, amely — majd egyszer a költségvetési vita alkalmával talán módom lesz számadatokkal illusztrálni — milliókra menő közgazdasági veszteséget j elent Magyarországra nézve. Ugyanis az állati melléktermékeknek, a bőrnek,