Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

631. országos ülés 1916 február 23-án, szerdán. 359 egyike — saját szemeimmel láttam a következőket. Ott egy irtóztató nagy egérkár volt, ugy hogy még elmondani is szörnyűség, hogy az egerek minő pusztítást vittek ott véghez. Ennek az lett a konzekvencziája, hogy elpusztítván az egerek minden here- és őszi vetést, á szegény nyulaknak nem volt mit enni és részint éhen pusztultak el, részint pedig egy métely ütött ki köztük, ugy hogy Nyitra megyében, ahonnan eddig tömegesen szállították a vadat, most a tenyészanyagot pénzen kell beszerezni. Hát ahol ilyen viszonyok tömegesen fordulhatnak elő az országban, ott talán nem helyes dolog, ha bizonyos oldalról ez a szerencsétlenség még élczelődés tárgyává is tétetik. Nem foglalkozom tovább a kérdéssel, mert e dologban oly javaslatokkal kellene előállnom, amelyek a vadásztörvény módosítását vonnák maguk után, ami pedig tisztán a békeidő feladata lehetne. Rátérek most egy másik, nem kevésbbé fontos dologra és ez a halászat kérdése. őszintén megvallom, rendkívül élvezettel tudnám megtenni, hogy a t. képviselőházat nyilt és zárt vizeink faunájáról és a folyók költészetéről egy pár perczig mulattassam. Azonban a kérdésnek ezzel a részével nem akarok foglalkozni. Nem a sporthalászattal, amely szintén számottevő tényező, hanem azzal kívánok foglalkozni, hogy a hal ma már a táplálkozás terén nem szurrogátum, hanem a halkérdés s a haltenyésztés nemzetgazdasági komoly tényező és amellett egy olyan táplálkozási czikk, amely foszfortartalmánál és könnyen emészthetőségénél fogva elsőrendű élelmiczikké avatja a halat, különösen ott, ahol egyéb animális táplálkozás más okok folytán nehezebb, illetőleg depekoráczió állott elő. Sokat beszélhetnék a halászatról, de csak egykét gondolatot akarok itt felvetni. Előre kell bocsátanom, hogy Magyarország közigazgatásában alig van ágazat, amelynek kezelése tekintet sben a kormány nagyobb eredményekkel dicsekedhetnék, mint épen a halászat. Kötelességemnek tartom felemlíteni, hogy a földmivelésügyi ministerium halászati osztályát oly kiváló és önfeláldozó szakemberek vezetik, akikről csak mély tisztelettel lehet megemlékezni. Munkálkodásuk azonban mégis meddő, mert ezen a téren a közigazgatásban a végrehajtás terén nagy bajok és hibák vannak. Hallottuk a t. földmivelésügyi minister úrtól, hogy ő, gondolom Debreczenben, egy nagy halastavat akar létesíteni. Dicséretes szándék, de ilyen módon nem lehet konkrét, nagy eredményeket elérni. A halászatnak ugyanis Magyarországon há.Tom olyan ellensége van, amelylyel ha sürgősen nem végezünk, akkor a kormányzatnak minden igyekezete hiábavaló lesz és Magyarország halállománya elpusztul. Ez a három tényező a következő : Először is a halászat az iparositott államnak minden kőnzekvencziáját el kell hogy viselje, mert a szennyvizeknek, a fekáliáknak a folyóvizekben való pusztító hatásáról nincs annak fogalma, aki nem látta, hogy rövid idő, egy-két esztendő alatt egy folyónak egész nemes halállománya, pl. a ponty, teljesen, de teljesen kipusztul, ugy, hogy ma például a Nyitra vizében már drága pénzen is alig lehet pontyot találni. En magam a földmivelésügyi minister urnak köszönettel vett támogatása folytán 20.000 darab rákot eresztettem ki ezelőtt több évvel egy rövid folyórészen. Egyetlen egynek még magját sem lehet látni, azon oknál fogva, mert a bőrgyárak, czukorgyárak, keményítőgyárak, papírgyárak stb olyan fekáliákat eresztenek és oly mértékben a vizekbe, hogy mindent a világon megölnek. Ha most ezt a két körülményt kiegészítjük még két tényezővel, először is a borzasztó mérveket öltött orvhalászattal, amelynek nincs folyamrendőrsége, hogy ellenőrizze és a rettentő mértékben elszaporodott vidrafajjal, amely a legvérengzőbb állat, mert akkor is pusztítja a halat, amikor nem éhes, — ha ezt a három tényezőt látjuk, akkor — méltóztassanak elhinni nekem — minden okoskodás és beszélgetés hiábavaló, amig ezeket a legsürgősebben ki nem irtjuk. Ez pedig tisztán a kezünkben van, tisztán tőlünk függ. A t. kormány megteheti nyomban, hogy a szennyvizek levezetése tekintetében rendelkezik, hogy azok megfelelő fertőtlenítés nélkül ne legyenek a folyóvizekbe bocsáthatók; azonkívül intézkedni kellene, hogy a csendőrség az orvvadászatot jobban ellenőrizze, a gyermekek számára pedig prémiumot kellene adni, hogy a vidrakölyköket kiszedjék : méltóztassanak elhinni, hogy ilyen módon rövid három-négy esztendő múlva olyan áldásos eredményekről számolhat be a kormány épen a halászat terén, hogy szinte majd büszke lehetek rá, hogy ezt megemlítenem szerencsém volt itt a képviselőházban. (Helyeslés a baloldalon.) Ugy-e bár, ez sem pártkérdés, itt mindnyájunknak egyet kell érteni, hogy ezeket a dolgokat megcsináljuk? (Ugy van! balfelöl.) Itt van most a zöldségtermelés kérdése. Minden indokolás és bevezetés nélkül ajánlom a t. kormánynak és mindenekfölött a fővárosnak, hogy méltóztassék a lábbadozó betegek osztagának felállításával a zöldségkérdésen ugy segíteni, ahogy például Nyitrán segítettek rajta. (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) Igen egyszerű a dolog. Ott átlag 1400 lábbadozó van rendelkezésre. A város megfelelő területet adott bérbe és ezzel az 1400 munkással, amely természetesen ingyen munkát végez, sikerült Northon-kutak fúrásával a hadbavonult bolgár kertészek munkáját annyira pótolni, hogy egész Nyitra város el van látva zöldséggel és mindenki megvan elégedve, inert olcsón juthat hozzá. Könnyű volna Budapesten is felhasználni a lábbadozó osztagokat zöldségtermelésre. (Ugy van! baljelől.) Most még egy pont és azután rátérek komolyan mondandóimra. Ez a gyümölcsfák kérdése. Nagyon örülök, hogy a kutluszminiszter urat itt üdvözölhetem, mert ő hozzá lesz pár szavam, illetve kérésem. Ahhoz értő, gazdasággal foglalkozó embernek nem szükséges magyaráznom, mit jelent az,