Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-631
350 631, országos ülés 2916 február 23-án, szerdán. arra, hogy a kisebb feladatot a meglévő szervezetek és a rendelkezésre álló munkaerők, bár legjobb erejüket megfeszítették, még sem tudták kielégítően megoldani — nem véli-e, hogy tökéletesen uj szervezetet kellene az egész országban teremteni, hogy minden dolgozni tudó és akaró, a szakmához értő erő bevonásával az egész akczió országosan megindittassék, hogy nemcsak a központban, hanem mindenütt, ahol a katona visszatér, tudjanak neki munkaalkalmat és lehetőséget nyújtani és nem. gondolja-e, hogy ebbe az akczióba bevonandó mindenki pártkülönbség nélkül, aki dolgozni tud és akar és meg vagyok róla győződve, hogy az illetők ebben részt is akarnak venni, szivesén fogják tehetségüket és munkaerejüket rendelkezésre bocsátani, mert itt nem a kormányról van szó, hanem arról, hogy az országot segítik abban, hogy az átmenetet a legkisebb zökkenés nélkül éljük át. Interpelláczióm következőképen szól (Olvassa) : »Inter]3elláczió a ministerelnök úrhoz. Nem tartja-e időszerűnek és czélszerünek. hogy a békére való átmenetet belső gazdasági szempontból már most országosan előkészíttesse és szervezze ? Ha igen, miképen véli ezen átmenetet lebonyolítani, illetve szervezni ? (Helyeslés balról.) Elnök: A ministerelnök ur kivan válaszolni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! A t. képviselő ur interpellácziójára tulajdonképen azt válaszolhatom, hogy nagyon természetesen mindenkinek, de fokozott mértékben azoknak, kiket az ország ügyeinek intézéséért • felelősség terhel, foglalkoznia kell azokkal a nagy problémákkal is, melyeket a háború vége fog az ország elé állítani. Ebben a tekintetben, t. ház, a helyzet nagyon nehéz, nemcsak azért, mert a háborúnak gazdasági kihatásai olyan óriási terjedelmet öltöttek, aminőkre eddig soha még példa nem volt, (ügy van I) de azért is, mert nem tekinthető át és nem gondolható el az sem, hogy minő viszonyok között fog beállni a béke, hogy minők lesznek azok a gazdasági konjunktúrák, melyek előtt a magj^ar nemzet állni fog. Ily körülmények közt bizonyos rendszabályoknak előkészítése meglehetősen a levegőben végzett és a levegőben járó munka volna, amely esetleg inkább kárt okozna mint hasznot, mert téves irányt adhat a társadalom előkészítő munkásságának. T. ház ! A feladat mindenesetre nagy és súlyos, de talán nem minden tekintetben annyira sötét a kép, mint aminőnek a képviselő ur festette. (Ugy van ! jobbról.) Mellékesen megjegyzem, hogy természetesen a közegészségügyet veszélyeztető az a baj, melyre utalt a képviselő- ur, amint talán tudva is van a ház előtt, nem kerülte el a kormány figyelmét és ugy amint sikerült, hála Istennek, a többi járványnyal eddig legalább megküzdeni, remélhető, hogy sikerülni fog ezzel is. Midőn e tekintetben teljes szivemből csatlakozom a dicséretnek ama szavaihoz, melyeket az orvosi karral szemben kifejezett a képviselő ur, engedje meg hozzátennem ugyanazt a dicséretet a hatósági szervezetről (Helyeslés. Ugy van!) és ugyanazt a magyar társadalomról is. (Helyeslés. Ugy van !) Én, aki az első erősebb koleraveszély idején bejártam azokat a vidékeket, tanúságot tehetek róla, hogy a baj sikeres leküzdésének érdemében az orvosi karral osztoztak a közigazgatási hatóságok, de osztozott a magyar társadalom is, mely nemcsak teljesítette, értelmesen, czéltudatosan a hatósági intézkedéseket, hanem a bátorságban, a betegápolás körüli teendők odaadó teljesítésében olyan példás erkölcsi magaslatra emelkedett, mint a többi tényezők — osztozott a magyar nemzet ezen háborújának minden feladatában. (Helyeslés és tetszés.) Ily nagy járványveszélynél, mint aminőnek akkor a kolera látszott, egészen beláthatatlan lett volna, a helyzet veszélyes volta és beláthatatlanok lettek volna egy netáni pániknak következményei. Ehelyett pedig mindenki, aszszony, gyerek, öreg, teljes nyugalommal, bátorsággal teljesítette feladatát. (Helyeslés és tetszés.) Az tehát, hog}? a többi járványnál megindult már a munka és meg is küzdöttünk vele, biztató lehet annak az egyes borzasztó lappangó járványnak leküzdésére is, metyet a képviselő ur említett. (Helyeslés.) T. ház ! Áttérek a gazdasági kérdésre. Nagyon óvatosan akarok e tekintetben nyilatkozni, mert egyáltalán mindig nagyon veszélyesnek tartom a próféta szerepét, de különösen veszélyes az ilyen egészen példátlan világesemény következményeivel szemben, De mégis azt hiszem, a t. képviselő ur talán némileg a kelleténél sötétebben látja a hefyzetet. A t. képviselő ur a gazdaközönség szempontjából ugy látja a helyzetet, hogy azok a nagy tömegek, akik a hareztéren voltak, kétévi kamathátralékkal terhelve fognak visszajönni és egyúttal szemben fognak állani a maguk állatállományban, forgótőkében csökkent gazdaságuk helyreállításának feladatával. Ami ezt az utóbbit illeti, kétségtelenül igaz, és több ízben volt már — nem szerencsém, mert ez nem szerencse, de alkalmam rámutatni, hogy a magyar gazdákra évek során át fog sulyosodni az a helyzet, hogy a háború a magyar gazdák állatállományát természetszerűleg megtámadta és ezzel a gazda legfontosabb munkaeszközét, tőkéjét lecsökkentette. Ez a baj feltétlenül fenn fog állani. Ami azonban a másik kérdést illeti, egyes esetekben, megengedem, erre is lesz példa, de országos átlagban beszélve, egészen elvitázhatatlaii ennek a háborúnak az a kihatása, hogy nemcsak a kamatokat fizeti a gazdaközönség, de különösen a kisebb gazdák nagyon sok adósságot is fizetnek. (Ugy van! jobbról.) Ismétlem, ez nem mind a jövedelemből történik, — bár ugy volna — de nagy részben felhasznált tőkéből történik. De ha ez az egyik, t. i. a tőke felhasználása, meg is van, ez nem párosul azzal a másik bajjal, melyet az adósság szaporodása jelentene. Ellenkezőleg, a
