Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-631

631. orszáqos ülés 1916 magyar gazdaközönség, elsősorban a kisgazda, de a középgazda is, kevesebb teherrel fog a háború után a rekonstrukczió munkájához fogni, mint amennyivel a háború elején szerepelt. Méltóztassék a vidéki pénzintézetek viszonya iránt érdeklődni; túlnyomó nagy részüknél az adósságok visszafizetésével, a reesoompt csökkenésével állunk szemben. Világos, hogy az ország vidéki közönségének nagy részében a gazdálkodó közönségnél az adósság terhe csökkent a háború alatt. (Ugy van ! jobbfélől.) Ami az ipart illeti, én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur aggályai között a legfontosabb a nyersanyag kérdése. Én azt hiszem, hogy egyébként most meglehetősen bőven van pénz a társadalom kezében. A háború alatt az ipari vállalkozás száz és egy okból szünetelni volt kénytelen, tehát megrendelésre is számithatunk a háború után ; de legalább egyes iparágakra feltétlenül igen nagy sulylyal nehezedik a nyersanyag hiánya és ugy gondolom, a kormány tevékenységének egyik legfontosabb oldala lesz, hogy a háború után a legnagyobb crélylyel igyekezzék a lehető legkevesebb idő alatt megszerezni azokat a nyersanyagtömegeket, amelyekre szükség lesz, hogy a magyar ipar a maga rendes munkálkodását folytathassa. (Helyeslés.) Ez csak egy nagy feladat lesz ; lesz még bizonyára sok más is. És én biztosithatom a t. házat nemcsak arról, hogy a kormány teljes odaadással igyekezni fog ezekkel foglalkozni, de arról is, hogy mindenütt a legnagyobb gonddal fogja bevonni a munkába azokat a társadalmi tényezőket, akik az illető specziális feladat által érintve vannak (Helyeslés.) és igyekezni fog állam és társadalom karöltött munkájával oldani meg a helyzetet. Megvallom, hogy ina egy olyan nagyarányú szervezkedést, amilyen a t. képviselő ur szeme előtt lebeg, czélhoz vezetőnek nem találok. Nem találom czélhoz vezetőnek először azért, mert amint erre már utaltam, az egész feladat nagyon is bizonytalan körvonalban áll még előttünk és nagyon könnyen vehetne ez a munkálkodás téves irányt, de másodszor azért sem., mert a társadalom munkálkodását nem egy egységes nagy szervezetben összefoglal . ható egységes munkának, hanem a legkülönbözőbb munkának halmazának tartom, ahol speczializálni kell, ahol minden egyes feladatnál azokat a társadalmi tényezőket kell bevonni, akik annál a feladatnál érdekelve vannak. Egy nagy általános szervezés nézetem szerint csak időveszteséggel járna, annál is inkább, mert minálunk egyébként is megvan a hajlam arra, hogy a munkára szánt idő nagy részét beszédek elmondására fordítsuk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfélől.) Emellett még egy dologra kell ráutalnom. Kell hogy foglalkozzunk ezekkel a problémákkal, de ma egyáltalában beláthatatlan, hog}

r mikor kerül ezeknek a problémáknak gyakorlati kezelésére a sor. Ma egy, hála Istennek, győzelmesen előrehaladott, de olyan háború előtt állunk, amelynek vége felől nem állithatunk be képet és február 23-án, szerdán. 357 ma az egész nemzetnek, kormánynak, társadalomnak összes tettereje a háború feladatainak megoldására kell hogy konczentráltassék. Már ezért sem gondolnám helyesnek azt, hogy nagyobbarányu akczió induljon meg, amely egy, fájdalom, ma még bizonytalan távolban álló jövő problémáival kötné le és a mai nap nagy feladataitól vonná el. a társadalom figyelmét. (Helyeslés.) Ezeket voltam bátor az interpelláczióra adandó válaszképen elmondani. Annak ismétlése mellett, hogy ezekkel a problémákkal a kormány az illetékes társadalmi tényezők bevonásával teljes odaadással fog annak idején foglalkozni, kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur kivan a szólás jogával élni. Simonyi-Semadam Sándor : T. képviselőház \ Én azt hiszem, hogy nem érttettem meg magamat eléggé. Megtörténik az emberrel gyakran, hogy nem tudja magát kellően kifejezni. Bocsánatot kérek, ha ez csakugyan igy történt. Az igent, ministerein ök ur válaszából legalább azt kell hogy konstatáljam, hogy azt a gondolatot, amely interpelláczióm gerincze, nem tudtam tökéletesen kifejezésre juttatni. És ez, amiért nem tudok megnyugodni egészen az ő válaszában. Németországban e telántetben ma az egész társadalom szervezkedik. Én nem ugy gondoltam, hogy a kormány a maga nagy gondjával, kétségtelenül legnagyobb feladataival még egy másik vágányon, foglalkozzék más kérdésekkel, mert kétségtelen, hogy bármily nagy kvalitású kormányt is tökéletesen igénybe vennének a mai nagy idők legaktuálisabb, legközvetlenebb feladatai. Gondolatom az volt, — és erről nem tudok letenni, mert látom a példát Németországban — hogy a kormány nem azokkal a szervekkel, amelyekről igen helyesen mondotta a ministerelnök ur, hogy le vannak foglalva és több munkát nem birnak és nem is szabad, hogy több munkával terheltessenek, tegyen előkészületeket, hanem állitson be uj szervezeteket és uj embereket, akik tudnak és akarnak törődni ezekkel a dolgokkal oly korán és oly távol a békétől, hogy ily módon már most lehessen előkésziteni a kormány részére a munkát. Én azt látom, hogy a társadalmi akcziót szükségszerűen meg kellene indítani. Nem kellene elvonni a kormányzattól senkit. Ha van|ember a társadalomban, aki akar és tud dolgozni, akkor nem látom be, hogy miért ne foglalkozhatnánk már most ezzel a kérdéssel. De, ha a t. ministerelnök ur ezt tartja — végre is a kormányzatot ő viszi és az ő feleiősségére tesz vagy nem tesz valamit — akkor én oda konkludálok, hogy én mindenesetre szükségesnek tartottam ezt az ideát már azért is felvetni, mert Németországban, ahol ép oly messze vagy éj3 oly közel vannak a megoldáshoz, mint mi, ezt társadalmilag és pedig a kormányzat segítségével és inicziativajával már régen tárgyalják, organizálják és előkészítik. Én nem tudok tehát mást tenni, mint azt mondani: