Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-620
620, országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. 29 nagyobb árt kapott. De ez nem lett közölve a malmokkal, hogy ezen magasabb árnak megfelelően a lisztet is drágábban adhatják, igy a malmok tartózkodtak a búza beszerzésétől, mert tudták, hogy rövid idő múlva, hat hét múlva, olcsóbban fognak hozzájutni a búzához. Az igaz, hogy később a malmok ennek tudatára jöttek, de akkor késő volt és igy a gazdák nem használhatták ki kellőleg a gabonának eleinte adott eladási prémiumát. Kivanjuk tehát, hogy az összes főbb szükségleti czikkek árai makszimáltassanak, de egyszersmind a rekvirálás lehetősége és az eladási kényszer is kimondassék és az ármakszimálásnál tovább kell mennünk az eddigi intézkedéseknél. Hivatkozom e tekintetben a német -példára, ahol például makszimálták az élő állatokat, a vajat, tejet, a főzeléket, vadhúst, bort, sőt gyümölcsizeket is. Most a multakkal végezve, inkább a jövő kérdéseivel kivánok foglalkozni és itt hangsúlyoznom kell, hogy szükséges, hogy a kormány tervszerűen járjon el az összes gazdasági és közélelmezési szükségleteknél a termés előállítása és biztosítása tekintetében. Egész gazdasági tervet kell kidolgozni, számba kell venni a szükségletet, a remélhető készletet és ezeket a kormányzat kezében kell egyesíteni és biztosítani, hogy az árak ne hajtassanak fel mesterségesen és el kell tiltani a spekulácziót, nehogy egyesek nagy készleteket gyűjtsenek, akár tőkések, akár bankok, hanem kizárólag a felállítandó köz élelmezési központ legyen jogosítva ilyen készleteket összegyűjteni, a szétosztást irányítani és az egész országban az áraknak lehetőleg alacsony nívón maradását biztosítani. Többször hangsúlyoztuk, hogy a spekuláczió kihasználja a közélelmezés nehézségeit és hogy nagyfokú áruuzsorával és konjunkturális uzsorával találkozunk. Nagyon bajos a mostani nehéz és rendkívüli termelési viszonyok közt megállapítani azt, hol és mikor áll be az áruuzsorának az esete. Itt ismét német példára kell hivatkoznom. Németországban ezen ugy segítettek, hogy felállították az árvizsgáló bizottságokat, amelyeknek joga van a kereskedő, gyáros, gazda könyveibe. levelezéseibe, raktáraiba, üzleteibe betekinteni és ellenőrizni azt, hogy a forgalombahozott áruczikkeknél nem történt-e ártúlkö vetélés. Ilyen árvizsgáló bizottságokat nálunk is kell létesíteni. Németországban 784 ilyen bizottság létesíttetett. Minden tízezer lakosnál nagyobb számmal bíró város vagy község tartozik árvizsgáló bizottságot felállítani, amelynek elnöke a helyi hatóság egy tisztviselője, tagjai pedig gazdák, kereskedők iparosok és fogyasztók Poroszországban 480 árvizsgáló bizottság működik. Az országos kormányoknak azután jogában áll tízezer lakosnál kevesebbel biró községben vagy városban szintén árvizsgáló bizottságot felállítani, ha ezt szükségesnek látják. A németek egyáltalában igen körültekintők és előrelátók, ök érzik és tudják, azt, hogy nagyon értékes állatállományuk a háború folytán szenved és ezért évenként tartanak állatszámlálásokat. sőt ujabban kötelességévé tették a helyi hatóságoknak, hogy a változásokat havonként bejelentsék, ugy hogy mindig tájékozva vannak ugy az árváltozás, mint az állatállomány állapota és álladéka tekintetében. Érdekes lesz hangsúlyoznom, hogy csodálatosképen Németországban a háború daczára 1914-ben az állatállomány, nevezetesen a szarvasmarhaállomány nem csökkent, hanem gyarapodott. E részben a porosz földmivelésügyi minis ter adataira hivatkozhatom, aki azt jelentette á már többször emiitett közélelmezési bizottsága nak : »Es ist gelungen die Rindviehbestande auf der bisherigen Höhe zu erhalten. lm Jahre 1913 habé man ím ganzen Deutschen Beiche 20'9 Millionen Stück Rindvieh und ím Jahre 1914 21.8 Millionen Stück gezählt, wovon auf Preussén 12.3, bezw. 12.7 Millionen entfielen.« Tehát 1913-ban Németországnak szarvasmarhaállománya 20 millió volt, Poroszországé pedig 12 millió ; 1914-ben a 20 millió a háború daczára 21 millióra emelkedett, Poroszországban pedig 12 és ]/ 2 millióra. T. ház ! A jó termés a közélelmezés biztosításának egyik főfontosságu faktora ; nem mulaszthatom el, hogy a t. ház figyelmét egy szomorú körülményre fel ne hívjam, melynek egyrészt és főképen a kedvezőtlen időjárás volt az oka, de oka volt egyszersmind a kormány hiányos intézkedése. Mert meg a múlt év tavaszán hangsúlyoztam itt és kértem a t. földmivelésügyi minister urat, hogy szerezzen be traktorokat és bocsássa a gazdaközönség rendelkezésére, hogy ezekkel a szántógépekkel a netalán felszántatlanul és bevetetlenül maradt területeket hivatalból a közigazgatási hatóságok erélyes közbejöttével szántassa fel és gondoskodjék azok megműveléséről. Ezek a traktorok azonban még máig sincsenek beszerezve, pedig csekély költséggel, mindössze 2 millióval lehetne negyven-ötven traktort beszerezni és tetemes mezőgazdasági területeket felszántani. Most jön azután egy másik kérdés, t. i. az általunk megszállva tartott területek megművelése, ami szintén a hatóságok feladata. Most tehát csak újból hangsúlyozom, és kérem a t. minister urat, hogy föltétlenül méltóztassék gondoskodni ily traktorok beszerzéséről, mert — nem* akarok statisztikai adatokra hivatkozni — a múlt évi vetésnél is, kivált az őszinél, a részben felszántatlan, részben bevetetlen területek aggasztóan nagyok és igy rendkívüli intézkedésekre van szükség. Ily helyzetben nem lehet olyan kicsinyes szempontokkal előállani, amint a földmivelésüg3 r i minister ur tette Justh János t. képviselőtársam interpellácziójára adott válaszában, mikor azt mondta, hogy nincs szándékában vetőmagot kölcsönképen rendelkezésére adni a kisgazdáknak, mert ez visszaélésekre vezet. Ha visszaélésektől félünk, akkor ne tegyünk többé semmit, mert amig emberek vannak, mindig lesz visszaélés és kivált ilyen rendkívüli időkben gombamódra
