Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-620
30 620, országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. teremnek az olyan ekszisztencziák, melyek visszaélésekre hajlandók. De tovább ment a t. minister ur, beismerte, hogy a tavaszi búzamag 42 koronába került és azt mondta, hogy ezt 50 koronánál olcsóbban nem bocsáthatja a gazdaközönség rendelkezésére. Ilyen fiskális szempontnak nem volna szabad a földmivelésügyi ministert vezetni, mert itt a gyakorlati érdek, a közérdek kell hogy irányadó legyen, az, hogy minden talpalatnyi terület be legyen vetve, mert csak igy fogjuk azok után a sikerek után, melyeket katonáink elértek, a végleges győzelmet biztosithatni. (Ugy van! Ugy van ! halról.) Sajnos, előbb nem voltam szerencsés a t. földmivelésügyi minister urat itt tisztelhetni, mikor emiitettem, hogy a tavaszi vetőmag kiosztása késedelmesen történt. Tudom, hogy ennek részben stratégiai okai voltak és hangsúlyoztam, hogy fontos, hogy szorosabb legyen az összhang ezen a téren is a földmivelésügyi kormányzat és a hadvezetőség között. Meggyőződésem, hogy tavaszszal nagy vetőmaghiány lesz és különösen nem lesz elég a búzamag, amit a földmivelésügyi minister ur beszerzett és a gazdáknak rendelkezésére kivan bocsátani. Szükséges lesz tehát, hogy ez más veteményekkel pótoltassék, kivált árpával és később, legutoljára kukoriczával. De hogyan állunk most a tengerivel ? A földmivelésügyi kormányzat az egyes vármegyékre kivetette a tengeriszükségletet és az alispánokat anyagilag felelőssé tette azért, hogy a vármegyére kivetett mennyiséget rendelkezésre is bocsássák és beszállitsák. Az alispánok tehát az öszszes tengerikészletet lefoglalják, ugy hogy a gazdának se takarmányozásra, se vetésre nem lesz meg a szükséges tengerije, öva intem a t. kormányt az ilyen túlerélyes és czélra nem vezető intézkedésektől, mert végeredményben a legfontosabb az, hogy a gazda megtarthassa vetőmagját, másodsorban pedig, hogy az állattenyésztés és a takarmányozás érdekében szükséges tengerit megtarthassa. Tudjuk, hogy megtörtént, hogy a gazdáktól elvették a takarmánymagot, a romlott tengerit, mely csak takarmányozásra való, és eladták a nagyhizlalóknak, pedig a gazda is fel tudta volna használni a takarmányozásra alkalmas romlott tengerit. (Ugy van ! Ugy van ! balról.) Mi által a kishizlalók megszűntek, a készletek kevés kézben lettek összpontosítva s ez is egyik oka volt annak, hogy a zsirfélék ára olyan rendkívüli módon emelkedett. (Ugy van! balról.) Nagy hátrány volt a múltban az, hogy kivált a külföldről szükséges élelmiczikkeket az egyes kereskedők, ügynökök szerezték be és hogy nekünk is nem volt, ugy mint Nemetországnak, országos beszerzési központunk. így a kereskedők felverték az árakat, a magyar és osztrák kereskedők egyformán, mikor külföldről vásároltak szükségleti czikkeket. Szükséges volna tehát egy országos beszerzési központ, ugy mint Németországban van, ugy hogy a három állam beszerzési központjai együtt járjanak el a beszerzésnél, amintr most végre megtörtént, hogy Romániában a Haditermény Részvénytársasághoz hasonló német és osztrák intézmény együtt szerezte be a Romániában beszerezhető gabonaszükségletet és azt a három állam egymás közt szétosztja. így kell eljárnunk egyéb szükségleti czikkek beszerzésénél is, és ezért szükséges egy országos beszerzési központ felállítása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már nem egyszer volt itt szó a hadsereg szükségleteinek beszerzésénél tapasztalható rendszertelenségről. Hiszen tudjuk, volt olyan kávés, aki bakancsokat szállított, volt olyan műszerész, és órás, aki gabonát szállított és voltak bankok, amelyek marhákat szállítottak és igy tovább, szóval olyan egyének foglalkoztak hadseregszállitásokkal. akik azelőtt az illető gazdasági vagy kereskedelmi czikkel, amelyet felkínáltak, egyáltalában nem foglalkoztak. Ez ellen is lehetne védekezni és itt ismét csak a német példát ajánlhatom a kormánynak figyelmébe, ahol a hadsereg szükségleteinek beszerzésére szintén egy egységes központot szerveztek, amely elsősorban is közvetlenül érintkezésbe lépett a termelőkkel, a gazdasági egyesületekkel, a mezőgazdasági szövetkezetekkel, a mezőgazdasági kamarákkal és már az első háborús évben másfél milliárd értékű mezőgazdasági hadseregellátási czikket szerzett be ezen az utón közvetlenül a termelőktől. Igy természetesen módjában is volt azután az árdrágítást, mindenféle uzsorát és spekulácziót kiküszöbölni. Már az előbb voltam bátor utalni arra, hogy a földmivelésügyi minister ur az árdrágító visszaélésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ugyanezekről a kérdésekről beszélve, felemlítette, hogy a gabonakészletek daczára annak, hogy nincs rekvirálás, teljesen biztos kezekben vannak. De annak idején egyeseknek is adtak bevásárlási engedélyeket, ezeket a bevásárlási engedélyeket megint mások kommasszálták, összeszedték és itt azután történtek visszaélések: bevásároltak a makszimális ár felett és a rendeleteket egyáltalában nem vették figyelembe. Ha méltóztatik parancsolni, én majd az adatokat is rendelkezésére bocsátom a minister urnak. Volt pl. egy vidéki malom, amely teljesen túltette magát a minister ur rendelkezésein, beszerzett gabonát a makszimális ár felett és a lisztét azután megint a liszt makszimális áránál jóval drágábban hozta forgalomba. Tehát ez igazolja, hogy a rendeleteket nem hajtják végre és a ren« deletek ereje hiányos. (Ugy van ! a széísobáloldalon.) Itt panaszt is tettek az illető helyi hatóságnál, de ez azt mondta, azért van malom, hogy őröljön; ha nem tud máskép kapni gabonát, vegyen ugy ahogy tud és nem tartotta szükségesnek, hogy eljárjon az illető malommal szemben. Justh János : Nem merik végrehajtani a rendeleteket! Ez a baj. • ':; • Laehne Hugó: Itt elérkeztem egy igen fontos közélelmezési kérdéshez és ez a tejnek a kérdése.
