Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

28 620, országos ülés 1916 fejezhetem igy magamat — és igy ezért őt lehet okolni és vele együtt némileg a hadvezetőséget is. (Az elnöki széket Simontsits Elemér alelnök foglalja el.) . A földmivelésügyi minister urnak, aki a termelést és az élelmezést irányítja, kellő összeköttetést kellene tartania a hadvezetőséggel, hiszen a háborúban álló katonaságnak is érdeke, hogy a termelés biztosittassék. Epén ezért nem lehet helyeselni azt az intézkedést, hogy az útban lévő vetőmagot kirakták a vaggonokból, mert katonai czélokra kellett ezeket igénybe venni. Én azt hiszem, ha a földmivelésügyi kormányzat kereste volna a kellő összeköttetést a hadvezetőséggel, akkor lehetett volna ezeken a bajokon segíteni és nem maradtak volna már tavaly tavaszszal is rnegmüveletlen területek. (Ugy van! balfelől.) Ne méltóztassanak csodálkozni azon, ha az ügyek ilyen kezelése mellett a gazda bizalmatlan és mikor terményének felajánlását kívánjuk tőle, tartózkodó, bizalmatlan a tekintetben, hogy megkapja azt a terményt, melyre gazdaságának és saját családjának szüksége van. Nem csoda, ha bizalmatlan, mikor látja, hogy a nagy munkával és fáradsággal összehozott kész termését le kellene aratnia, a kormány késedelmes intézkedése miatt pedig ezt nem teheti meg és nem biztosithatja családjának é; gazdaságának jövőjét. Nagyon -természetes, hogy ilyen körülmények között a gazda bizalmatlan és a jövőre való tekintettel visszatartja termését, hiszen nem tudhatja, hogy meddig tart a háború, emellett pedig igazán jogos követelménye az, hogy családjának és gazdaságának ekszisztencziáját biztosítsa. (Ugy van! balfdől.) De azután elkövetkezett a múlt évi terméseredmény becslése. Itt ismét azt tapasztaltuk, hogy a földmivelésügyi kormányzat nagyon is téves termésbecsléseket hozott nyilvánosságra. Eleinte 47 millió métermázsára becsülték a múlt évi termést, a második kimutatásban már leszálltak 42 millióra — mindig búzáról beszélek -— a cséplési eredmények összegezése után pedig láttuk, hogy a termés csak 34 millió volt. Évek óta tapasztalhatjuk, 1914-ben is, a múlt évben is ugy történt, hogy a termésbecsléseket nagyon helytelenül csinálják és a túlságosan vérmes becslésekkel nagy károkat okoznak a gazdaközönségnek. (Ugy van ! a baloldalon.) A háború alatt ezzel túl nagy követelésekre jogosította fel a földmivelésügyi kormányzat Ausztriát és szövetségeseinket, a mi egészen természetes, amikor 74 milliós termés reményével kecsegteti őket. Már előbb voltam bátor hangoztatni, hogy a gazda bizalmatlan. Ki is fejtettem e bizalmatlanság okait, amelyek miatt termésének egy yészét visszatartja. Es itt nem zárkózom el annak hangoztatásától, hogy az ármakszimálás nem vezet czélra, ha az egyúttal a rekvirálással nincs összekötve. Nem lehet helyeselni azt az intézkebruár 3-án, céütörtököit. dést, hogy ujabb felszólítást intéztek a gazdákhoz és egyben a pénzügyőrökre bízzak annak ellenőrzését, hogy a gazdák beszolgáltatták-e a termést a haditermény-részvénytársaságnak. Ez spiczli-rendszerre vezet, népünknek a pénzügyőrökkel szemben érzett ellenszenve pedig közismert. Tehát nem zárkózunk el a gabonarekvirálás szükségességének hangoztatásától, azonban a közigazgatási hatóságok mellé adott katonasággal kell rekvirálni; nem pedig finánczokkal. Meg vagyok győződve, hogy ha a magyar gazda át lesz hatva attól a tudattól, hogy a katonaságnak van szüksége az ő termésére, akkor odaadja mindenét. A földmivelésügyi minister ur egyik felszólalásában, melyre már többször hivatkoztam, hangoztatta, hogy az ármakszimálás majdnem olyan, mint a rekvirálás, épen ezért ő nem tartja szükségesnek a rekvirálást. Erre vonatkozólag legyen szabad még Delbrück porosz mínisterélnök nézetére hivatkoznom, ki a porosz közélelmezési bizottság előtt a következőket jelentette ki: (Halljuk! Halljuk!) »Es hat sich ferner als Erfahrung des vergangenen Jahres ergeben, dass die Festsetzung von Höchstpreisen, d. h. eine zwangsweise Regulierung der Preise nur dann wirklich "vollwirksam ist, wenn sie mit der Beschlagnahme Kombiniert wird. Überall, wo man die Höchstpreise nicht mit der Beschlagnahme kombinieren kann, kommt man zu halben Massregeln; man beeinflusst den Markt, ohne ihn beherrschen zu können; es zeigen sich überall Schwierigkeiten und Unbequemlichkeiten.« T. ház! Világos, hogy az ármakszimálás rekvirálás nélkül csak fél intézkedés és ha azt kívánjuk, hogy az ármakszimálás eredményre is vezessen, akkor azt mindig a rekvirálás lehetőségével kell összekötni és az eladási kényszerrel. Ha egyszer az ár meg van állapítva és pedig ugy a termelő, mint a nagykereskedő és a kiskereskedő ára, akkor teljesen mindegy, hogy ki veszi meg azt az árut, mert hogyha az illető a kormányintézkedést betartja, nem szabad azt eladni más, mint a megállapított makszimális áron, tehát az ármakszimár lássál az eladási kényszert is kell kimondani; de természetesen a nagykereskedésben vagy a kiskereskedésben szokásos mennyiségekre is. De más hibát is követett el a kormányzat az ármakszimálásnál. Igy például a zsír tekintetében csak a termelőnél lett a makszimális ár megállapítva, ellenben a nagykereskedőnél és a kiskereskedőnél nem, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Tehát ha árt makszimálunk, ugy a termelőnél vagy gyárosnál, mint a nagy- és kiskereskedőnél, szóval a fogyasztóval szemben használható ár kell hogy megállapítva legyen. Egy hasonló sérelmes intézkedés, hogy ne mindig a mezőgazdaság terén maradjak, érte a malomipart. Az aratás tekintetében bizonyos ideig két időszak volt megállapítva s a búza prémiumot élvezett s aki azt forgalomba hozta,