Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

629. országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. 309 egy métermázsa zabért. Tegnap hallottam épen egy ellenzéki képviselőtársamtól, hogy egy ismerőse 100 koronáért vett egy métermázsa zabot. Ezek az adatok igazán fölháboritók. Meg tudom érteni, ka nem lehet ma zabot kapni, mert hiszen a zab fontos szükségtete a hadseregnek ; nagyon megértem, ha az összes zabkészletet rekvirálják és elviszik ; de hogy olcsón ne legyen zab, azonban ha erősen megfizetik, akkor mégis legyen, ez mégis csak abuzus. (Ugy van ! a baloldalon.) Az élelmi czikkek ára, hihetetlen magasságra szökkent. Ennek egyik főoka az, hogy a termelőtől a fogyasztóig rettenetes hosszú utón. nagyon sok kézen mennek keresztül az egyes élelmi czikkek és minden kereskedő, vagy legalább is a legtöbbje, aki ebbe beleavatkozik, aránylag óriási perczentet akar nyerni rajta. A fogyasztók sokszor bizonyos animozitással viseltetnek a termelőkkel szemben ; szidták őket és nem tudták — nem mondom, hogy nem akarták tudni — hogy ezeknek az áremelkedéseknek igen nagy mértékben, sőt legfőbb mértékben a közvetítő kereskedelem az oka. (Ugy van ! a baloldalon.) Örömmel üdvözlöm, épen ezért Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam múltkor itt elhangzott felszólalását, merfc ő, mint a városi viszonyoknak, a városi lakosságnak elsőrangú ismerője, nagyon helyesen és alaposan mutatott rá arra, hogy nem a teimelő a hibás abban, hogy a fogyasztó drágán kénytelen élni, hanem azok, akik a fogyasztó és a termelő között állanak. Mattá t. képviselőtársam nagyon jól mondta, hogy tőlünk termelőktől távol áll, hogy a kereskedelmet szidjuk, hisz arra szükségünk van, hisz nem vihetjük terményünket direkte a fogyasztóhoz, de a kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy ez utat csak a legitim kereskedelem használhassa, ne oly elemek is, melyek csak ad hoc foglalkoznak a közvetítéssel. (Úgy van! balfélől.) Nagyon sajnálatos az is, hogy azon czikkeknél, melyeket mi állítunk elő s melyekből rendszerint feleslegünk van s igy ekszportálunk belőlük azokat, az árak, meglehetős alacsonyan bár, de mégis makszimálva vannak, mig azon czikkeknél, amelyekből behozatalunk van, például czérna, pamut, bőr, czipő, ruha, szövet és más eféle, a hatóságok egyáltalán nem befolyásolják az árakat, ugy hogy azok sohasem képzelt szédületes magasságra emelkedtek. (Helyeslés balfélől.) Emellett nem volt eddig megakadályozva, — örvendetes, hogy most legutóbb mégis megtörtént — hogy az ugy is rossz valutát még jobban megrontsák oly czikkek behozatalával, melyek nem okvetlenül szükségesek. Az nagyon helyes, ha például Hollandiából marhát hoznak be, mert hisz nagy a szükséglet e téren s a tej hiányon is segíteni kell, de már az nagy baj, ha gyémántokat hoznak be onnan, aminthogy legutóbbi kinntartózkodásom alkalmával hallottam, hogy a gyémántok behozatala Hollandiából hozzánk soha nem hallott magasságra emelkedett. Hiba volt beengedni a déligyümölcsöt, a virágot stb. Hiszen még Olaszországból is, melylyel háborúban élünk, hoztak be eddig virágot. Csak röviden említem meg, hogy a zsir ára is óriásikig emelkedett. Itt is nagy hibát követett el a kormány, midőn oly későn makszimálta az árakat s ezek a makszimális árak is a normális bókeárakhoz képest hihetetlenül magasak. Pedig igazán nem mondhatni, hogy a zsir ára a készletek hiánya miatt emelkedett ennyire. Már többen felhoztak itt adatokat arra nézve, hogy zsirt olcsón nem lehetett ugyan kapni, de ha valaki drágán megfizette, volt zsir. Tehát nem a készlet hiányán műit a dolog, hanem az árfelhajtáson. (Ugy van! balról.) T. ház ! A földmivelésügyi rninisterium vetőmag-akeziót is indított és igyekszik, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon bevetetlenül. Csakhogy, sajnos, nem tudom elképzelni, hogyan vezessen ez akozió sikerre, mikor a vetőmag meglehetős korlátolt mennyiségben áll rendelkezésre és ez is igen nagy áron adatik csak el, ugy hogy nagyon sok gazda meggondolja, igénybe vegye-e ? Baj az is, hogy épen most, mikor megkezdődött a legerősebb tavaszi munka, hívják be a 42—50 éves korosztályokat. Természetes, hogy a legfontosabb szempont a hadi helyzet s ha ez kívánja, mindenesetre ebbe is bele kell nyugodni. De amenynyiben lehetséges, mégis jó lett volna, ha később történtek volna e behívások. A szabadságolások körül is bajok vannak. A rninisterium sok oly egyént, aki fölmentését kérte, nem mentett fel, ellenben szabadságolta márczius 31-ig. Itt az a hiba, hogy egy kalap alá vették az egész országot, nem téve különbséget az Alföld és a felvidéki országrészek között. Nálunk a Felvidéken alig kezdődik a tavaszi munka márczius végén, ott az április a legfontosabb hónap, melyet azután már nem. tölthet otthon a márczius 31-ikéig felmentett ember. Nagyon szükséges volna tehát, hogy ezek felmentése még két hónappal, vagy legalább egygyel, április végéig, hosszabbittassék meg. Békében is nagyon fontos a többtermelés, fokozottabb fontossággal bír ez most. Már pedig, hogy többet termelhessünk, ehhez tudvalevőleg a műtrágyának lehető nagy igénybevétele szükséges. Ezt már békében is igen megnehezítette a műtrágya túlságos magas ára, ma pedig több, mint 100 koronába kerül métermázsája, azonfelül kapni sem igen lehet. Ha 25—30 perczentes áremelkedés volna, ezt érteném, de hogy miért van 100—120 perczentes emelkedés annál a műtrágyánál, melyet itthon az országban gyártunk, nem tudom magamnak megmagyarázni. (Ugy van ! balról.) Elsietett intézkedése volt a kormánynak a lakosságnak liszttel való ellátása körül is. A kormány ugyanis akkor kontingentálta a fejenkénti mennyiséget, amikor még nem tudta, mennyi a készletünk. így aztán az az ember, aki a rendeletnek megfelelően annak idején a szabályszerű