Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

629. országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. 307 kozólag itt van a mincziumnak egy passzusa, amely engem erről tökéletesen meggyőz, mikor igy szól: »Igaz, hogy az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinél használandó czimer kérdése eddig általános törvényben szabályozva nem volt, mindazonáltal indokolt« stb. Az egész mmcziumnak czélzata tehát az, hogy ami eddig törvénynyel szabályozva nem volt, vagyis a Magyarország és Horvátország közti közös ügyekre vonatkozó czimernek használata, — mert ez nem volt eddig ausztriai vonatkozásban törvényileg szabályozva — ezentúl törvényileg szabályoztassék. Most, t. ház, mit tartalmaz a t. ministerelnök úrtól hallott magyarázat % Ez egy közjogi nóvum, t. i. törvényhozási meghatalmazás, meg nem nevezésével annak, akinek szól, arra, hogy az akadályok elhárittassanak, hogy ez a czimer igy is használtassék. Bocsánatot kérek, ilyen meghatalmazás adható a törvényhozás által a kormánynak, de akkor az már maga a törvényes rendezése a kérdésnek és csak a végrehajtással bizatik meg a kormány. Hát kinek másnak útjából akar akadályokat elháritani a minister ur ? Ha ö felségének útjából, akkor a magyar törvényhozás mondaná ki azt, hogy ez a czimerkérdés kétségtelenül rendeleti útra és pedig felségjogon alapuló rendeleti útra tartozik. Engedje meg a t. ministerelnök ur, de akkor az ellenzék aggályai még sokkal súlyosabb természetűek,, mint különben, s ne méltóztassék zokon venni, hogy ha e rendezéshez ily alakban hozzá nem járulunk. Csak igen röviden akarom jelezni — mert a fejtegetésektől abszolúte tartózkodom — a következőt : Lényeges része ennek a dolognak az, hogy tisztán egy horvátországi czimer, illetve az egyesített czimernek horvátországi része alkalmaztatik, ami nemcsak a közjoggal, de a históriailag alakult három-egy királyságnak közjogi jelentőségével is homlokegyenest ellentétben áll. Mert kérem, közjogi, tehát heraldikailag jelképezendő egység, vagy mondjuk, instituczió nem létezik más, mint Horvát-Szlavon-Dalmátországnak mind a három együttes, egy királysága. És igy ennek a három-egy királyságnak részekre való bonczolása, bár kivételesen is, nem helyes, mert más konzekvencziákra fog vezetni, s talán a t. ministerelnök ur meg fogja érni, hogy ebből nagyon súlyos konzekvencziákat fognak majd az eddigi viszony tekintetében levonni. En megelégszem azzal, hogy a ministerelnök ur magyarázata után még súlyosabbnak tartsam e szakaszt, mint ahogy eddig gondoltuk s tisztelettel vagyok bátor kijelenteni, hogy hozzá nem járulok. (Helyeslés halfelől.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni ? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1. §-t elfogadni, igen, vagy nem 1 (Igen ! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház az 1. §-t változatlanul elfogadta. 2. §. Kostyál Miklós jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. (Helyeslés.) Következik a határozathozatal. (Halljuk! Halljuk!) Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 2. §-t elfogadni : igen vagy nem ? (Igen.) Elfogadtatik és igy a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok javaslatot tenni. (Helyeslés.) Következik a napirend második pontja: a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó ministerelnöki jelentések tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Gedeon Aladár! Gedeon Aladár: T. há,z ! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Ha a vita mai stádiumában lehetséges még kritikát mondani afelett, hogy valamely intézkedés jó-e vagy rossz, nem akarom beérni azzal, hogy megtegyem a történtek iránt ellenészrevételeinket, hanem lehetőleg jobb ekszpedienseket akarok ajánlani és ha esetleg oly konkrét kérdésekről van szó, amelyekben a kormány vagy abszolúte nem, vagy pedig rosszul intézkedett, hogy ezekre vonatkozólag javaslatokat tenni. Ilyen mederben óhajtanék felszólalni és azzal szemben, ami kifogásom van, lehetőleg igyekezem, hogy a felfogásom szerint jobb és helyesebb megoldást a t. ház szine előtt feltárjam. Előttem felszólalt t. képviselőtársaim oly alaposan és oly széles mederben foglalkoztak már eddig a szőnyegen levő tárgygyal, hogy valóban nehéz lesz oly dolgokat előhoznom, amelyeket ők eddig nem emiitettek. Ha tehát esetleg ismétlésekbe bocsátkozni lennék kénytelen, ezekért a t. háznak szives elnézését kérem. A háború által előállott viszonyok oly széleskörű beavatkozását és tevékenységét kivánták meg a kormánynak s egyes intézkedéseivel oly tág körben kellett, hogy az élet viszonyaiba belenyúljon, hogy azon kevesek, akik az egyes ministeriumokban az élet viszonyait, helyzeteit, körülményeit tényleg ismerik, fizikailag képtelenek voltak arra, hogy mindazon intézkedéseket, amelyeket meg kellett tenniök, maguk tegyék meg vagy legalább is irányitsák. Csak ezzel tudom magyarázni, hogy nem egy, hanem sok oly intézkedés történt, amely káros, helytelen, elsietett, elkésett vagy pedig hiányos volt. Nagyon távol áll tőlem, hogy emiatt esetleg hibáztassak oly urakat, akikben a teljes jóakarat megvan. Az igyekezet nem hiányzik; azonban a rendszert hibáztatom, azt a rendszert, amely nem haladja meg a lehetőséget az egyes ministeri tiszt39*