Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-629
306 629. országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. kozásait megállapította. Ennek folytán, azfc hiszem, hogy az a legfontosabb akadály, amelyet a főképviselő ur kifejezeti, hogy u. i. ennek a javaslatnak az elfogadása által az egész czimeriigynek az a részlete, amelyben Hoxvát-Szlavon-Dalmátországok jogai domborodnak ki, fokozottabb közjogi szankeziót nyer, mert az törvényben állapittatik meg, mig a czimer egyéb részei legfelsőbb elhatározással állapittatnak meg, el van oszlatva, mert ez a törény nem ezimert állapit meg, hanem lehetővé teszi egy megfelelő czimer megállapítását a korona számára. (Helyeslés jobbról és a középen.) És hogy még egy részlettel is foglalkozzam, az igen tisztelt képviselő ur fejünkre olvassa a bizottsági jelentésnek azt a passzusát, amelyben a regnikoláris bizottság elismeri azt, hogy az Ö felsége megállapított kis czimer az 1868. évi XXX. t.-cz. rendelkezéseinek meg nem felel. T. ház ! Kétségtelen dolog, elismerem, ebben súlyos kritika rejlik a kormány eljárásával szemben. Hiszen ezt a kritikát már a bizottság előtt saját magam is gyakoroltam, mert ezt a tényt, mindjárt az első alkalommal, amikor ezt a kérdést a házban tárgyaltuk, elismertem. EzzeFlegkevésbbé sem akartam kisebbíteni a dolog jelentőségét, csak bátor vagyok enyhítő körülményként megemlíteni először is azt, hogy ez az ellentét a tényleges rendezés és a törvény rendelkezései között ezen az utón, amelyen a t. ház most halad, a lehető legalkotmányosabb utón ki lesz egyenlítve, tehát a törvényen ejtett sérelem teljes mértékben reparálva lesz. Másodszor legyen szabad mégis arra utalnom, hogy ha ezzel követtem is egy súlyos legalább is szépséghibát, talán többet mint egy szépséghibát, de mindenesetre bátor vagyok arra utalni, hogy ha ez a rendezés mégis megtörtént, hogyha ezzel a monarchia közös intézményeinek czimer- és jelvényiigye a dualizmusnak és a paritásnak teljesen megfelelő módon rendeztetett : mégis sikerült — a viszonyok szerencsés alakulása folytán, de sikerült — rendeznünk és elintézmünk egy olyan kérdést, amely 50 esztendő óta nyomasztólag hatott a monarchia viszonyaira (Igaz ! ügy van! a jobboldalon és a középen.) és amelyre nézve, azt hiszem, nagyon kevés emberben élt a remény, hogy az belátható időben rendeztetni fog. (Helyeslés.) Azt hiszem, e mellett az eredmény mellett, amelyet, hála Istennek, ebben a kérdésben sikerült elérni, elviselhetem — el is viselem zúgolódás nélkül — azt a megérdemelt kritikát, amelyet ennek az egy hibának elkövetése által vontam magamra. Egyébként kérem, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés jobbról és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. (Helyeslés jóbbfelől.) Következik a határozathozatal. (Halljuk! Halljuk!) Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok kisebb czimerének megállapítása czéljáhól kiküldött magyar országos bizottság törvényjavaslatát a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közti közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1868. évi XXX. t.-cz. 62. §-ának kiegészítéséről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és bevezető részét). Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha tehát szólni senki nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. (Halljuk! Halljuk!) Kérdem a t. házat, elfogadja-e a törvényjavaslat czimét és bevezető részét : igen vagy nem ? (Igen!) A törvényjavaslat czimét és bevezető részét elfogadottnak jelentem ki. (Helyeslés.) Következik az 1. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa az 1. §4). Szojka Kálmán jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Nagyon sajnálom, hogy félreértés okából a bevezetéshez nem szólhatok hozzá. Ott egy pleonazmus van, amelyre most már nem térhetek rá. Ellenben a rninisterelnök ur által adott felvilágosításhoz egy rövid megjegyzést bátorkodom tenni. Ennek az egész rendezésnek egy kardinális hibája az, hogy indokolást nem tartalmazván, a czélok tekintetében homályban hag}- j a Magyarország közönségét és így elsősorban minket, az ellenzéket. A dolog ugy áll, hogy van egy horvát nunezrum, azután következik egy közlés, amely szerint a továbbiak tekintetében egy bizalmas, mondjuk, zártkörű tanácskozás állapíttatott meg és csak annak az eredménye lett e törvényjavaslat alakjában a ház elé terjesztve. így már most magának az első szakasznak kardinális rendelkezése tekintetében egy rendkívül érdekes kontroverzia és fékeértés fog fenrnaiadni, amely a t. rninisterelnök ur nyilatkozata után abban kulimnál, hogy mint méltóztattak gróf Apponyi Albert felszólalásából hallani, mi mindannyian abban a hitben voltunk, hogy habár csak fakultatív módon, de törvénynyel van rendezve a kis czimer kérdése Magyarország és Horvát-Szlavon- s Dalmátországok között. Es most kisül, hogy tulaj donkép ez nem törvényes rendezése még a horvát czimernek sem, hanem csak törvényes utón való elhárítása annak, hogy nem tudom, egy más faktor, fakultatív módon rendelkezhessék ennek a kis czimernek használata felett igy is, ahogy ez itt foglaltatik. Hát, t. ház, rövid megjegyzésem a következő : Először is ez a magyarázat, amely megvallom, elég zseniális, ellenkezik magának a horvát nuncziumnak tartalmával. Mert a horvát nunczium nem azt czélozta, legalább amint a szövegben velünk közölve van, hogy ilyen — mondjuk — meghatalmazás adassék, hanem hogy ez a czimer törvényes utón rendeztessék ; és pedig érre vonat-