Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

629. országos ütés 1916 február l8-án, pénteken. 303 még az a czimer, amely összefügg a Magyarország és Ausztria által a mai törvények szerint közösen intézendő ügyekkel! Tékát, t.képviselőház, az az álláspont, amelyhez szilárdan ragaszkodunk, az a talaj, amelyet el nem hagyhatunk a ház ezen oldalán, az, hogy a czimer- és jelvénykérdés rendezése minden vonatkozásában az egész törvényhozás illetékességéhez tartozik s ebben a keretben természetesen ö felségének a királynak, mint a törvényhozás egyik faktorának illetékességéhez is. Két irányban kell tehát megóvnunk a magyar törvényhozásnak ezt a jogát, először abban az irányban, hogy a magyar törvényhozás az a tényező, amely egyedül hivatott véglegesen, megtámadhatatlan érvénynyel megállapítani a magyar birodalom czimerét, a nagyot, a közepet és a kicsit, másodszor, hogy a magyar törvényhozás és annak egyeteme van nemcsak hivatva, hanem kötelezve is arra, hogy ellenőrizze, hogy a magyar czimernek az osztrák állam czimerével az együttes fellépés bármely módjánál, bárminő módon való kombinálása olyan-e, amely Magyarország közjogának szempontjából elfogadható, igen vagy nem ? (Helyeslés a baloldalon.) Egyik állam a másik állam czimerének megállapításába Magyarország az osztrák állam, Ausztria pedig a magyar állam czimerének megállapításába csak annyiban szólhat bele, amennyiben bármely más idegen állam czimerrendezését is megtámadhatnék, ha abban saját jogaink megsértését látnók. Ha például egy idegen, velünk nem egy uralkodó alatt álló állam törvényhozásának eszébe jutna a maga czimerébe Magyarország területéhez tartozó bizonyos részeket belekajDcsolni, akkor ebből nemzetközi bonyodalmak támadnának. De ezen általános nemzetközi jogon kivül sem Magyarországnak Ausztria czimere rendezésébe, sem Ausztriának Magyarország czimere megállapításába beleszólása nincs. (Helyeslés a baloldalon.) Van azonban mind a kettőnek joga ahhoz hozzászólni, hogy a két állam czimere miképen kombináltassék akkor, amikor együttes fellépésüket kifelé kell megállapítani. Már most ebbe az általános szempontba kapcsoljuk bele az előttünk lévő törvényjavaslatot és azt az egész akcziót, amely itt lefolyt. Az előadó ur nagyon világos előadásában felolvasta a bizottsági jelentés egy passzusát. Bátor leszek én is ugyanezt a passzust felolvasni, mert ez rendkívül jellemző, és, hogy ugy mondjam, alapvető ebben az egész munkában. (Olvassa.) »Eme törvényes intézkedések egybevetésénél — t, i. az 1868. évi XXX. t.-cz. 62. §-ának 4., 5. és többi pontjával való egybevetéséből — megállapítottuk, hogy az osztrák-magj^ar monarchia közös intézményeinek használatára rendelt »kis« czimernek azon megállapítása, mely Magyarország czimerét Horvát-Szlavón- és Dalmátországok czimere nélkül alkalmazza : a törvény intézkedéseivel nem áll összhangban*. En ezt aláírom és minthogy aláírom, természetesen én is azt tartom, hogy a dolgon segíteni kell. De nem vette észre az igen t. bizottság és a t. előadó ur, hogy jelentésének ezen pár sorában milyen súlyos vád foglaltatik a magyar kormány és a ministerelnök ellen, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) akinek felelőssége mellett állapíttatott meg ugy az uj közép, mint kis czimer és a megállapításra rövidesen kiderül és a nagy többségében a t. többség soraiból választott bizottság és annak előadója megállapítja, hogy a kis czimernek egy részlete a törvény intézkedéseivel nem áll összhangban. Én nem tudom, minő parlamentáris következményei lesznek annak, ha a t. képviselőház ennek az indokolásnak alapján járul hozzá a törvényjavaslat elfogadásához. (Derültség jobbfelől.) En látom, hogy ezeknek a parlamentáris következményeknek megemlítése a t. túloldalon mosolyt váltott ki. Ma tényleg olyanok a hatalmi viszonyok, hogy én is nagyon jól tudom, hogy ennek semmi parlamentáris következménye nem lesz. Mégis konstatálnom kell, hogy egy kormány és egy ministerelnök ellen súlyosabb vádat ahg lehet emelni, mint annak megállapítását, hogy az a czimerrendezés, mely az ő felelőssége mellett történt, a törvény, még pedig egy alaptörvény természetével biró egyezményes törvény intézkedéseinek nem felel meg. Ezen menjünk túl, ezt csak in parenthesim mondottam és a mi parlamentáris viszonyainknak abnormitását jelitépezi, hogy az ilyen dolgokat itt egész kedélyesen lehet elintézni (Ugy van! a bál- és a szélsőbahldalon.) és hogy azoknak komolyan vétele annak komolyságát veszélyezteti, aki iparkodik azokat komolyan venni. (Derültség baljelöl.) Én ennek a veszélynek nem akarom magamat kitenni, hanem áttérek a kérdés érdemére. Megállapitottam, hogy magamévá teszem, hogy egyetértek azzal a tétellel, hogy a kis czimer rendezése az 1868 : XXX. t.-cz. követelményeinek nem felel meg és hogy ennek folytán ezen segíteni kell. A bizottság megállapodása fotytán az a javaslat áll előttünk, hogy segítsünk akkép, hogy a kis czimerbe tegyük be Horvát-Szlavonországok egyesitett czimerének egy részletét, körülírja — elismerem, mert semmiben túlozni nem akarok — ezt a megállapítást a bizottság és maga a törvényjavaslat, hogy ez csak kivételesen történik, nem is nevezi meg nevén a gyermeket, nem mondja meg, — nagyon helyesen teszi — hogy mely országnak czimere az, amely jelképezi az egész horvát-szlavon-dalmátországi czimert, hanem csak heraldikai leírását adja — jól-rosszul — annak a czimerrészletnek, amelyet a czimerbe betesz. Nekem és az egész ellenzéknek a megoldásnak ezzel a módjával szemben ugy érdemleges, mint jogi, formai ellenvetéseink vannak, amelyeket nem tudtunk magunkban leküzdeni egész odáig, hogy még a Horvátországgal való megegyezés és testvéri szeretet fentartásának kedvéért is elfogadhassuk a megoldásnak ezt a módját.