Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

302 629. országos ülés 1916 február 18-án, pénteken. egésznek bírálatától, amelvbe az beilleszthető, amelybe az tartozik. (Helyeslés a baloldalon.) Szinte lehetetlennek látszik, azonban mégis meg fogom kisérelni ennek a lehetetlenségnek a megoldását, mert mi a ház ezen oldalán egyező akarattal nem akarunk ez alkalommal a czimer- és jelvénykérdés megoldásának nagy kérdésével, annak egészével foglalkozni, hanem ebből a nagy egészből csak azokat a szempontokat akarjuk ezen vitába belevegyiteni, amelyek ezen részlet megitélése szempontjából feltétlenül szükségesek. Nem kivánunk a czimer- és jelvénykérdés megoldásának in totó birálatába bocsátkozni, mert a jelenlegi időt és viszonyokat nem tartjuk alkalmasaknak egy ilyen nagy kérdésnek alapos és talán az alaposság folytán hosszadalmas parlamenti megvitatására. De annál nyomatékosabban kell ragaszkodnunk ahhoz az álláspontunkhoz, hogy a ezimerés jelvénykérdés végérvényesen máskép, mint a törvényhozás által el nem dönthető. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) En ezzel nem állítom azt, hogy a végrehajtó hatalom, midőn azt a maga intézkedései által rendezi, ha e rendezésben semmi sem foglaltatik, mi a létező törvényekbe ütközik, ezzel törvénytelenséget követ el; csak azt állítom, hogy végleges és minden további megtámadást és kétséget kizáró rendezés egyedül a törvényhozás minden faktorának egyetértő megállapodásával, szóval törvény által eszközölhető. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt különben Polónyi Géza t. képviselőtársam interpellácziójára adott válaszában a t. miiiisterelnök ur is elismerte abban az alakban, hogy őszerinte is a törvényhozás a maga hatáskörébe vonhatja a czimer- és jelvénykérdésnek eldöntését. Tehát mikor a végrehajtó hatalom részéről történt rendezés felett még mindig lóg az a bizonytalanság, hogy a törvényhozás többi faktorai nem fogják-e igénybe venni hozzászólási jogukat, az ilyen rendezést közjogi szempontból véglegesnek tekinteni nem lehet. Nemcsak, hogy ugy mondjam, az állami szuverenitásnak és a törvényhozásnak, mint az állami szuverenitás legfőbb kifejezőjének, természetéből folyik az, hogy a czimer- és jelvénykérdés véglegesen csak törvényhozásilag oldható meg, de folyik magának ennek a kérdésnek jelentőségéből is. Egy állam czimere heraldikáikig az egész világ előtt mintegy demonstratív módon kifejezésre juttatni van hivatva annak az államnak jogi természetét, az állami szuverenitás jellegét. Az úgynevezett nagy czimerekben annak az államnak összes, vagy legalább megemlítésre méltóknak talált történelmi emlékeit, de a középczimerekben is a bevett szokás szerint nemcsak a tényleges területi és egyéb jogait, hanem igényeit is fel keü tüntetni. Hát méltóztassanak megengedni, de kizárt még az a gondolat is, hogy a törvényhozás a maga egészében ne legyen illetékes annak megállapítására, hogy micsoda jelvények, micsoda heraldikai nyelv hozza kifejezésre az állami szuverenitás lényegéhez tartozó mindezen mozzanatokat. De nekünk magyaroknak és Magyarország képviselőinek különös okunk is van ragaszkodni a törvényhozás ezen jogához, mert nálunk a czimer és czimer kérdés minden vonatkozásban való rendezése nemcsak saját állami szuverenitásunk jellegét, nemcsak Magyarországnak, mint önálló és külön államnak területi jogait és területi igényeit juttatja kifejezésre, hanem minálunk a kérdés még össze van bonyolítva azzal a ténynyel, hogy ugyanazt az uralkodót ismerj üli királyunknak, aki a monarchia másik államában, mint osztrák császár uralkodik és hogy ennek folytán azokban az uralkodói cselekményekben, sőt mindazokban az állami tevékenységekben, amelyekben az állam kifelé nyilvánítja a maga akaratát, vannak olyanok, ahol Ö felsége uralkodása alatt álló két állam a most létező törvények szerint közösen lép fel. Ilyen föllépéseknél, azokban a ténykedésekben és azokban az intézményekben, amelyeket a létező törvények e ténykedések vezetésére rendelnek, mindenesetre ugy az egyik, mint a másik állam czimerének jelképileg kifejezésre kell jutnia és ezen együttes vagy kombinált megjelenés formáinak megállapítása nagy fontossággal bír a tekintetben, hogy Magyarországnak ebben az egy uralkodóház alatt és kölcsönös állami kapcsolatban fentartott teljes állami szuverenitása kifejezésre jusson, hogy azon csorba ne ejtessék. Méltóztassék megengedni : vájjon Magyarország képviselőháza ezt a gondot magától elhárithatja-e, hogy Magyarország képviselőháza tisztán az uralkodóra bizhatja-e annak a megoldását, arra az uralkodóra, akire nem csupán a magyar, hanem más befolyások is érvényesülnek ? És ha bizhatná bizalommal, amint azt más vonatkozásokban Deák Ferencz is annak idején elmondta, ha bizhatná bizalommal a jelen uralkodóra, nem bizhatja annak előttünk teljesen ismeretlen utódaira, szóval nem bizhatja egyedül a törvényhozás monarchikus tényezőire, hanem nemcsak joga, de egyenesen kötelessége, hogy abban osztozzék és e felett a végleges elhatározás jogát magának fentartsa. (Helyeslés a baloldalon.) Még magának a magyar birodalom czimerének megoldásában is fordulhatnak elő olyan kontroverz közjogi kérdések, amelyek nem annyira világosak, hogy azokat egyszerűen, hogy ugy mondjam kérdés alá nem kerülhető dologként lehetne kezelni és rábízni egyedül az uralkodóra. Hiszen ami előttünk fekszik, példája annak, hogy még a magyar czimer megállapításában is kontroverz kérdések fordulhatnak elő és hogy egy példát idézzek, anélkül hogy állást foglalnék, kérdés tárgya lehet, hogy a középczimerben az unió után Erdély külön czimerének helye van-e vagy sem ? Nem foglalok állást ebben a kérdésben, csak felhozom annak illusztrálására, hogy még a magyar czimer önmagában sem olyan, hogy ugy mondjam, minden vitán felül álló világossággal áll előttünk, hogy annak közjogi szempontból való alapos megvitatása ne volna szükséges. Hát