Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-629

300 6'^y. országos ülés 1916 felsőbb királyi kézirat kapcsán közzététetett, az u. n. kis czimerben, Magyarországnak az a czimere vétetett fel, amely Horvát-Szalvon-Dalmátországok czimerét nem tartalmazta. Amikor ez a körülmény itt a képviselőházban gróf Pejaesevich Márk t. képviselő ur részéről szóvátétetett és pedig egyenes utalással az 1868. évi XXX. törvényezikk idevonatkozó 62. §-ára, a t. ministerelnök ur felszólalt és felszólalásában hangsúlyozta, hogy: »magától értetődik, hogy a kormány is, mint párfckülöubség nélkül minden magyar politikus az 1868. évi XXX. törvényezikk alapján áll. Magától értetődik, hogy amint rendületlen szilárdsággal fenn kívánja és fenn fogja tartani az abban lefektetett állami kapcsolatot, másrészről teljes mértékben biztosítani kivánja Horvátországnak és a testvér horvát nemzetnek mindazokat a jogokat, amelyek ebben a törvényben számára le vannak fektetve. Épen azért nem lehet szándékom kétségbe, vagy tagadásba venni azt az igazságot, miszerint a közösügyekkel kapcsolatban használt cziinernél az 1868. évi XXX. törvényezikk 62. §-a értelmében Magyarországnak és Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak egyesitett czimere használandó«. Amidőn a t. ministerelnök ur ezt kijelentette, hozzátette, hogy a maga részéről »készséggel foglalkozik oly megoldás találásával, amely a kis czimerben világos kifejezésre juttassa HorvátSzlavon-Dalmátországoknak e téren törvényben biztosított jogait«, E kijelentés után terjesztette be a ministerelnök ur a határozati javaslatot, amelyet a képviselőház, illetőleg az országgyűlés elfogadott és ez vezetett a bizottság kiküldésére. Ezen történelmi premisszákból, nézetem szerint, két irányban vonhatók le következtetések arra az álláspontra, amelyet e kérdéssel szemben a t. ház elfoglalt, vagyis a premisszákból két oly gondolat szűrhető le, amely gondolatok megvalósítására e kérdés kezelésével a képviselőház súlyt fektetett. Az egyik gondolat az, hogy a képviselőház, amikor e bizottságot kiküldi, nem azt czélozza, nem az a szándéka, hogy a bizottság működésével a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt a czimerhasználat tekintetében szabályozott kérdés a maga egészében ujabb megbeszélés és megállapodás tárgyává tétessék. Kizárólag egy specziális szempontból, különleges vonatkozásban óhajt oly megoldást létesíteni, amely a specziális szemponttól eltekintve, a czimerhasználat tekintetében különben fennálló intézkedéseket semmiben sem érintse. A másik gondolat pedig abban a czélzatban fejezhető ki, hogy oly megoldási mód kerestessék, amely lehetővé teszi, hogy a ezimer megállapítása iránt kiadandó rendelkezés teljes összhangban álljon azon törvénynyel, amely Magyarország és Horvát-Szlavonországok bizottságainak előleges megegyezése alapján közös egyetértéssel hozatott. E követelmény a határozati javaslatban nem lett kiemelve, de kétségtelenül megállafebrnár 18-án, pénteken. pitható nézetem szerint abból a körülményből, hogy épen az összhang kérdése adta az impulzust az egész kérdés tapétára hozatalára és megállapítható, hogy épen ez összhang létesítése volt az intenczió az egész akczió megindításánál, igy tehát épen ennek az összhangnak létesítésétől függ az egész kérdés megoldásának sikere. Ez a két szempont, ez a két gondolat volt tehát az, amelyet nekünk meg kellett valósitanunk. Az első gondolatot, vagyis a megoldásnak tisztán egy specziális szempontra való korlátozását azáltal véltük megoldani, hogy amidőn meggyőződtünk arról, — amint mindjárt bátor leszek rátérni, — hogy e kérdés a törvény megváltoztatását teszi szükségessé, a törvényváltoztatást nem a módosításával, hanem annak kiegészítésével véltük helyesen eszközölni, amiből önként következik, hogy a kiegészítő rendelkezés által nem módosított törvény szövege, a mai rendelkezéseivel a maga egészében teljesen fennáll, de ugyanez a gondolat még pregnánsabban fejeztetik ki azáltal, hogy bevétetett expressis verbis és pedig mindjárt a javaslat homlokán az a kijelentés, hogy itt csak intézkedésről van szó, tehát a helyes hermeneutika szabályai szerint következik, hogy ez az intézkedés is, mint minden kivétel, szűkebben magyarázható, semmi másra, csak erre az esetre vonatkozik, amely a törvényben világosan meg van jelölve és ebben az esetben csak az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinek használatában áll. A második gondolat megvalósítása nagyobb körültekintést igényelt. Itt mindenekelőtt azt kellett megvizsgálni, hogy tényleg a kis ezimer mai szabályozása nem áll-e összhangban a tételes törvény intézkedéseivel. Meggyőződtünk róla, hogy nem áll összhangban. Az 1868: XXX. t.-cz. 62. §-a ugyanis világosan kimondja, hogy a magyar korona országai közös ügyeinek jelvénye Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok egyesitett czimere. -Miután pedig kétségtelen, hogy ugyanaz az ügy, amely Ausztria és Magyarország között közös ügy, közös ügynek tekintendő Magyarország és Horvát-Szlavonországok között, nem lehet tehát elvitatni, hogy teljesen jogosult az az aggály, amely Horvát-Szlavon-Dalmátországok részéről felmerült. Ezt megállapítván a bizottságnak vizsgálnia kellett, hogy a törvény jelenlegi intézkedései mellett ennek szövegét véve alapul, a kérdés megoldható-e, összhangba hozható-e % Megállapítottuk, hogy ez nem lehetséges, nem lehetséges azért, mert legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik. E legyőzhetetlen nehézségeket pedig a kis ezimer megállapításánál tekintetbe veendő technikai szempontok és a minden ezimer megállapításánál tekintetbe veendő közjogi szempontok össze nem egyeztethető volta okozza. A kisebb ezimer, már fogalmánál fogva is, összeállitása tekintetében kisebb alakzatot kivan, természetesen olyannak kell lennie, hogy ott is legyen használható, hol a nagyobb alakzatú, kompü-