Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-628

296 628. országos ülés 1916 ] kozott senki ? Csak az importra gondolunk, és másról megfeledkezünk. Saját erőnket nem akarjuk igénybe Tenni ott, ahol a természet kínálja, sőt követeli. A t. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz csak azt a kérdést intézem, hajlandó-e az iskolákban odahatni, hogy e növényekről az ifjúság is tudomást szerezzen és hajlandó-e odahatni, hogy ezeket a növényeket termeljék és gyűjtsék? Németországban a gyógyszerész-, kozmetikai ipar rászorult a mi nyersanyagunkra, ezek termelése, gyűjtése, feldolgozása, bármely formában uj iparágakat létesítene és foglalkozást adhatnánk olyanoknak is, akiket különben nem lehet foglalkoztatni. Tudom, hogy e részben történtek némi mőcziók és pedig a gyógyszerészi kar részéről. A földmivelési ministeriumhoz fordultak, ennek tizenkettedik osztályánál volt az ügy, tavaly figyelmeztették a földmivelési ministeriumot, hogy anyag hiánya következtében könnyen megtörténhetik, hogy orvosszerek, gyógyszerek hiánya miatt a katonák felgyógyítása nehézségekbe fog ütközni. A beadványt 1915 június 15-én adták be, szeptemberbén elintézték, amint hallom, az aktát, de az ügy nincs elintézve, vagyis nem történt utasítás arra nézve, hogy itt Budapesten, vagy legközelebbi vidékén értékesítő, vagy legalább termelő telep létesíttessék a kolozsvárinak mintájára. Nem törtónt intézkedés, pedig ha kellő időben létesitik az értékesítő telepet, akkor meg lettünk volna mentve a gyógyszerhiánytól. (TJgy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Most áttérek egy olyan témára, amelyet gróf Apponyi Albert emiitett fel, és amelyre a t. ministerelnök ur is reflektált kimerítően, a tüdővészesek gondozásának és gyógyításának ügyére. (Halljiűc! HaUjuh!) Aki, a harezteret ismeri, és én dicsekvés nélkül mondhatom, ott vagyok, (Elénk helyeslés a ház minden oldalán.) közelebb vagyok, ismerem annak örömeit, a szeretet megnyilatkozásait, viszontagságait és fájdalmait, mondom, aki a harezteret ismeri, tudja, hogy a háború után három betegség fogja senyveszteni az esetleg — adja Isten, hogy valamennyien visszajöjjenek — az esetleg visszatérő katonákat. Egyik az idegkimerültség következtében beállott neuraszténia. Ez oly lendülettel fog fellépni, hogy ha a kormány és a társadalom nem gondoskodik kellő időben üdülőtelepekről, ahol a fáradalmakat teljesen kipihenhetik, ez végzetessé válhatik; nemcsak testi neuraszténia, de a szellemi neuraszténia is állhat elő. Ismerni kell a viszontagságokat, a fáradalmakat, a folytonos izgatottságot és értékelni tudjuk Hindenburg mondását, hogy a háborút az idegek fogják megnyerni. A másik betegség, amely szorosan a lövészárokkal függ össze, a rheuma ós a csuz. A csúzos bántalmak most is annyira elharapóznak a katonák közt, pláne az októberi és novemberi bruár 17-én, csütörtökön. időben, most pedig újból, hogy a katonák, akár tisztek, akár egyszerű katonák, nagy része csúzos bántalmakkal fog hazatérni. A harmadik betegség, amelyre a t. ministerelnök ur is reflektált, a tüdővész. Nem ott szerzik, ez tévedés, hanem a nehezen vagy kezdetlegesen kezelt mellhártyalob, vagy tüdőgyulladás következtében származik, mert a hareztéren a mozgó szanitéezben nincs sem alkalom, sem idő arra, hogy a mellhártyagyulladást teljesen kikezeljék, az u. n. exsudatum képződik, amikorra az illető beteg a kórházba jut és ha ott biztosan nem kezelik ki, akkor magával viszi a tüdővész csiráját. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy Magyarországon a tüdővész sokkal nagyobb mértékben pusztít, mint más országban. Hadd hozzak fel néhány statisztikai adatot, hogy lássák, mennyire terjed Magyarországon és mit kellene tenni, hogy a terjedését megakadályozzuk. Tavalyról nincs kimutatásom, de van 1912, 1913 és 1914. évről. Kezdem a vármegyéknél. Baranya vármegyében volt 1052 halálozás. Pécs törvényhatósági városban 101, Fejérmegyében 659,' Székesfehérvár városban 96, Győr vármegyében 304, Győr városban 135, Komárom vármegyében 681, Mosonmegyében 281, Somogymegyében 1366, Sopronmegyében 878, Tolna vármegyében 863, Vasmegyében 1547, Veszprémmegyében 800, Zalamegyében 1546, szóval a Duna jobbpartján fekvő vármegyékben a halálozások száma 10.551. Arvamegyében a halálozások száma volt 285, Barsmegyében 611, Esztergommegyében 340, Hontmegyében 407, Selnieczbanyán 97, Liptő vármegyében 325, Nógrádmegyében 1118, Nyitramegyében 1507, Pozsonymegyében 1138, Pozsony városban 374, Trencsénmegyében 1218, Turóczmegyóben 229, Zólyommegyében 589; továbbá Bács-Bodrogmegyében 2191, Baján 99, Szabadkán 463, Csongrádmegyében 507, Hódmezővásárhelyen 176, Szegeden 378, Hevesmegyében 1186, JászNagy-Kun-Szolnokmegyében 1326, Pestmegyében 3850, Budapest fővárosban 3411, Kecskeméten 308. Ezeknek az adatoknak elősorolásával tovább nem foglalkozom, csak arra mutatok rá, hogy a statisztika szerint nálunk tüdővószben évenként 76 ezer ember hal meg, nem számítva azokat, akiket a statisztika nem mutathat ki, hiszen a falusi halottkém a legtöbb esetben nem mondja meg, hogy ki milyen betegségben halt meg. Az a kérdés, hogy tudunk-e ezen betegség ellen védekezni vagy nem. Határozottan mondhatom és tanulmányaim alapján be is tudom bizonyítani, hogy a tüdővészt meg lehet akadályozni továbbterjedésében, sőt még az izületi tuberkulózist is meg lehet gyógyítani, de nem csupán defenzív rendszabályokkal, hanem preventív módszerekkel. A t. ministerehiök ur a gyógykezelésnek két typusára mutatott rá, a nép-