Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-628
628. országos ülés 1916 február 17-én, csütörtökön. 297 szanatóriumokra és a dispensairekre. Helyes. De ez csak a defenzívára vonatkozik. Ennek a vészes öldöklő kórnak meggátlása tulajdonképen preventív rendszabályokkal érbető el, és ezért a preventív rendszabályokat már a gyermek bölcsőjénél életbe kell léptetnünk, oktatnunk kell az ifjúságot az iskolában, mert a preventív rendszabályok széles megismertetése nélkül nem fogjuk megakadályozni a tüdővész baczillusának terjedését, ekszperimentálni fogjuk, mindenféle teóriákat fogunk felállítani, pedig nekünk csak arra van szükségünk, hogy magára a természetre utaljunk és a természeti erőket vegyük igénybe. (Helyeslés a baloldalon.) Én a következőket ajánlom: Az erdős vidéken fekvő falvak mellett, amennyiben az éghajlati viszonyok megengedik, üdülőtelepeket kellene létesíteni, hogy ezekben nyerjen elhelyezést a szegény ij>aros, a szegény gazda, szóval mindenki, hiszen az, akinek pénze van, úgyis felkeresi a drága intézeteket. A dispensairek is feltétlenül szükségesek, de rendkívül fontosnak tartom lakásviszonyaink rendezését. (Helyeslés a báloldalon.) Ha Oroszországban jár az ember és megnézi egy ottani háznak az alacsony szobáját, melynek olyan az ablaka, hogy a tenyeremmel teljesen besötétíthetem, csodálkozni kell, hogyan élhetnek emberek ilyen lakásban. Ha azonban Máramarosmegyében vagy Ungmegyében utazom, ha a Kárpát szegélyeit végigutazom, épen olyan egészségtelen lakásviszonyokra akadok, mint Oroszországban. Ez ellen csak ugy lehet küzdeni, ha a hatóság — nem kell félni ettől — állapítja meg az ablaknak a nagyságát és a szoba levegőtartalmát. Ezt ép oly könnyen lehetne megállajjitani, mint azt, hogy pl. ilyen és ilyen területen szabad csak építkezni. A szellőztetésről is a hatóságnak kellene gondoskodni, ezenkívül az iskolákban kellene már a gyermekeket ennek fontosságáról kioktatni és az egészség előnyeivel megismertetni. Ebben a tekintetben én a drákói szigort is szükségesnek tartom. A tüdővész elleni védekezésnek nálunk igen jó terrénuma van, ha topikus viszonyainkra gondolunk. Ott van a Tátra. Hány üdülőhelyet lehetne létesíteni szegények részére! Miért nem lehetne a Szontag-szanatóriumban elhelyezni azokat, akik most anyagi erő hiányában oda nem mehetnek ? A Deckcr-féle rendszer szerint könynyen összerakható barakkokat kellene felállítani, hogy a beteg a levegőn legyen és a napsugár érje. Hogy a klimatikus viszonyoknak milyen ereje van, a ház szíves engedelmével rámutathatok erre. A »Kölner Stadt-Anzeiger« 1912 január 19-ről írja (olvassa): »Miután dr. Eollier svájczi sebészorvosnak közleményei révén nyilvánvalóvá lett, hogy a hónapokon, sőt éveken át súlyos csonttuberkulózisban szenvedők, daczára a folytonos orvosi és sebészeti eredménytelen beavatkozásnak és kezelésnek, a napsugarak kezelése KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. alatt nemcsak javulást, de határozott gyógyulást nyertek, a város törvényhatósága, különösen dr. Bardenhauer indítványára, ki a napsugaras kezelésnek eredményéről személyesen győződött meg, elhatározta, hogy súlyos csonttuberkulózisban szenvedő egyéneket a város költségén a Genfi-tó mellett fekvő Leysinba küld és azokat teljesen dr. Rollier napsugaras kezelésére bizza. A súlyos és gyógyíthatatlanoknak nyilvánított betegeket a városi gyermekvédő egyesület a leysini szanatórium tüdőbetegek osztályára még a múlt hét folyamán szállította el. E rövid közleménynek megvilágításául szolgáljanak dr. Brandenhauer orvostanárnak a »Deutsche Zeitschrift für Chirurgie« 1911. 1—3. számában nyilvánosságra hozott érdekes közleményének következő sorai: Őszintén megvallva, a leysini gyógyintézetben észlelt és tapasztalt gyógyeredniények bámulatba ejtettek, ámbár a legnagyobb szkepsissel, bizalmatlansággal léptem át annak küszöbét, sőt azt a meggyőződést érlelték meg bennem és annak kijelentésére indítottak, hogy a mi reszekczióink (a csontrészek kimetszése) által elért szép eredmények rengeteg sokat vesztenek értékükből, ha azokat a najtsugár által elért eredményekkel összehasonlítjuk. Kezdet óta a reszekczióknak rajongó követője voltam, de ma már azt a nézetet kell vallanom, hogy az operácziót bátran mellőzhetjük ott, ahol a körülmények a szegény pácziensek magaslati gyógyhelyre való elszállítását lehetővé teszik. A reszekczió Rollier napsugaras kezelésének eredményeihez viszonyítva, egyszerűen nyomorító opcráczió. Meggyőződésem szerint a tuberkulózisnak külső (periferikus) kezelésére nézve az általános fölfordulás mozzanatához értünk. A legcsodálatosabb igen sok esetben az volt, hogy nagy nekrotikus (elhalt) gümökóros csontdarabok önmaguktól leváltak, az izületek mozgási képessége helyreállott, a számos fistulák önmaguktól bezáródtak, és rövid idő előtt tapasztalt kachexie, (az erők rohamos fogyása, lesoványodás) megszűnt és bámulatos nagy testsúly, és gyarapodás lépett föl, és a beteg a tuberkulózisból meggyógyultnak volt tekinthető. A gyógykezelés hónapokat, sőt éveket is vesz igénybe, ami a kirurgusnak elhatározását legkevésbbé sem fogja hátráltatni, ha meggondoljuk hogy az orthopedikus kezelés sokszor még hosszabbra is nyúlik és a végén mégis a reszekczió, vagyis a többé-kevésbbé nyomorító operácziót teszi szükségessé«. Többet nem akarok felolvasni. Aki azon a helyen megfordult és látja amint az a sok beteg felüdül, erejében gyarapszik a tiszta napsugárnak és klimatikus befolyásnak kitéve, az csodálkozik azon, hogy Magyarországon, különösen a Felvidéken, a Tátrában a kormány befolyása következtében nem létesítettek olyan gyógyhelyeket, amilyen Leysin, a Genfi-tó mellett. A tüdővésznek elejét vehetjük preventív 38
