Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-620

24 620, országos ülés 1916 február 3-án, csütörtökön. már megvetette a háborús jogrend alapjait s a kor­mány igy törvényes alapra támaszkodva tehette meg intézkedéseit. Az 1912 : LXIII. t.-ez. meg­állapította, hogy a kormány köteles a kivételes hatalom igénybevételéről az országgyűlésnek jelen­tést tenni. A kormány e kötelezettségének négy rendbeli jelentésben tett eleget, amelyek a t. ház előtt fekszenek. A törvényhozás gondolata az volt, hogy az alkotmányos ellenőrzést mint egyik fő garancziát érvényesítse és ezen alkotmányos ellenőrzés haté­konyságának biztosítása végett kívánta e jelenté­sek megtételét E jelentések igen részletesen igye­keznek tájékoztatni a házat a kormány minden intézkedéséről. Alig van az életnek olyan viszonya, amelybe kivételes intézkedéssel belenyúlni nem kellett és igy természetes, hogy az intézkedések a szükség mérvéhez képest teljesen heterogének voltak. Ezért méltóztassék megengedni, hogy az intézkedéseket csoportosítani próbáljam és ki­emeljem azokat a fő elvi szempontokat, amelyek az irányt jelzik. A kormány a mozgósítás elrendelésével meg­tehette a hadviselés érdekében feltétlenül szüksé­ges korlátozó intézkedéseket. Szükségessé vált korlátozni a személyeknek, a közlekedési eszkö­zöknek és bizonyos tárgyaknak forgalmát és ezzel együtt szükségessé vált az u. n. szabadsági jogok, köztük a sajtószabadság korlátozása is. Az 1912. évi LXIII. t.-cz. a sajtószabadság alap­elvét, hogy a gondolat előzetes engedély nélkül szabadon közölhető sajtó utján, nem érintette, csak azt állapította meg, hogy a sajtótermékek köteles példányait nem a szétküldés időpontjá­ban, hanem néhány órával előbb kell bemutatni a sajtórendészet gyakorlása czéljából. A kormány a törvényhozásnak ezzel a felha­talmazásával nem élt és bizva a sajtó hazafias ma­gatartásában, nem rendelte el az előzetes bemuta­tást, hanem a sajtóra bízta, hogy ahol szükséges­nek látja, maga mutassa be a maga termékeit. A magyar sajtó a kormány feltevését teljes mérték­ben megvalósította ; a magyar sajtó magatartása a 40-es évek nemes és nagy tradiczióihoz méltóan mutat a késői írói nemzedéknek példát. T. ház ! Legsúlyosabb feladat hárult a kor­mányra a közélelmezés terén. Súlyos a feladat, mert példa nélkül áll, mint maga az azt előidéző ok, a világháború. Hiányoznak teljesen az előző ta­pasztalatok, amelyekre támaszkodni lehetne, mint a hadi téren. A háborúban uj stratégiai és technikai problémák merültek fel, hiszen az ezer meg ezer kilo­méteres fronton harczoló milliós hadseregek hadi­technikája egészen más, mint a régebbi háborúk idején volt. Ep igy a közélelmezés terén is uj hely­zet állott elő. A mint a hadviselésben bizonyos mér­tékig most kellett megtanulni az uj haditechnikát, ugy a közgazdasági téren is a szerzett tapasztala­tok révén kellett megtanulni az állami beavatkozás hatásait a gazdasági élet organizmusában. Amit az uj kor közgazdasági elméletében mint közkeletű igazságot tanultunk, t. i. a közgazdasági élet organikus volta, az most mint élő valóság áll előttünk. Már pedig minden organizmus reakczió­kat vált ki a mechanikai beavatkozásra. Vájjon is­merhettük-e előzetes tapasztalatok nélkül azokat a visszahatásokat, amelyek a beavatkozás folytán előállani fognak ? Vájjon lehetett-e előre kiszámí­tani minden tényező viselkedését e beavatkozások­kal szemben, a XX. század komplikált gazdasági életében ? Kétségtelen, hogy a sürgető szükség daczára az első lépések megtételénél ajánlatos volt az óvatosság. Utólag megállapitható az, hogy min­den beavatkozás, az egy ponton való belenyúlás a gazdasági élet szövedékébe ismét más pontokon visszahatást váltott ki, amely uj intézkedések meg-. tételét involválta. A javak szabad termelésének és forgalmának világában jórészt ismerjük azokat a fő pszichikai mozgató rugókat, amelyek a gaz­dasági életben szereppel birnak, de matematikai pontossággal kiszámítani nem tudjuk, hogy bizo­nyos preventív vagy repressziv intézkedések mennyiben fogják ellensúlyozni e motívumok ere­jét. De ma már utólag megáUapitható, hogy a világháború nagy depressziója nemcsak a kereslet és kínálat viszonyát zavarta meg, de sajnálatos módon nem egyszer a lelkeket is. S e téren is sok­szór oly elferdülésekkel találkozunk, melyekre előre számítani nem lehetett. Másrészről mintegy ellentétkép tapasztaltuk, hogy az egész vonalon, a termelő és kereskedő egyaránt nagyon ragasz­kodik a gazdasági élet megszokott formáihoz s e konzervativizmus az uj helyzet által teremtett sza­bályoknak az életbe való átvitelét szintén meg­nehezítette. Mint az előadottak indokolják, az intézkedé­seket csak a megtett tapasztalatok alapján lehetett tovább fejleszteni. Minthogy előre nem lehetett kiszámítani a hatásokat és visszahatásokat, az intézkedéseket gyakran kellett ujakkal kicserélni, aminek sokszor gyorsabb tempóban kellett men­nie. Innen származik az intézkedéseknek nagy tömege. Ez a helyzet indokolja azt is, hogy utólag, midőn az eredményt látjuk, mindig megállapitható, hogy esetleg az intézkedés elkésett, vagy hogy ;a hatálytalanság bélyegét viseli magán. A feladat súlyosságában és természetében rejlő nagy nehéz­ségekre mutat az a körülmény is, hogy még a gazdaságilag és társadalmilag annyira szervezett és fegyelmezett német birodalomban is vannak bizonyos mértékig erre utaló jelenségek. Ilyen a kivételes törvényeknek és rendeleteknek igen nagy tömege. Sőt ott is találkozunk az intézke­dések elkésettségének, hatálytalanságának han­goztatásával, mintegy ez intézkedések termé­szetes kisérő jelenségeivel. Hogy e kritikai hangok elég komolyak, mutatja az is, hogy Bethmann Hollweg birodalmi kanczellár a legutóbbi biro­dalmi ülésen is szükségesnek találta utalni ezekre. Azt is megállapíthatjuk, hogy nemcsak Né­metországban, hanem mindenütt a gazdasági téren ugyanazok voltak az állami beavatkozás etapjai. Az ármakszimálás volt az első, ezt kö» vette a rekviziczió. A rekviziczió egyik válfaja

Next

/
Oldalképek
Tartalom