Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-627
270 627, országos ülés 1916 február 16-án, szerdán. lesleg megjegyezve az összeget a város azonnal ki is fizette kötvényekben és sohasem volt róla szó, hogy ezt az ajánlatát visszavonja, (Halljuk! Halljuk!) felajánlotta azt is, Hogy átadja könyvtárát. Miután azonban Pozsony nem oly nagy város, hogy megengedhesse magának külön egyetemi és külön városi könyvtár tartását, kulturális szempontból azt sem tartottam kívánatosnak, hogy a könyvtárat kivitessék a kültelekre, mert akkor a város egész közönségét fosztjuk meg attól, hogy a könyvtárt használhassa. (Helyeslés a jobboldalon.) Máskép áll a kérdés a klinikák és az orvosi fakultás tekintetében, ahol (Halljuk ! Halljuk!) a hallgatók tényleg annyira igénybe vannak véve tanulmányaikkal, hogy mellékkeresetre nem is vállalkozhatnak. Aki tehát saját anyagi eszközeiből nem tud megélni, az nem is mehet orvosi fakultásra. Itt tehát tényleg lehetett szó arról, hogy az orvosi fakultást a kültelken helyezzük el. (Helyeslés jobbfelöl.) Emellett szóltak az összes klinikusok, akik azt ajánlották, hogy a klinikákat jó levegőn, kedvező fekvésű telken építsük meg. (Halljuk! Halljuk!) Ezt az érvet honorálni óhajtottam, de rendelkezésre álló 4,468.000 koronából nem lehetett megvenni a telket csakis az orvosi fakultás czéljára, amidőn egyidejűleg más beltelekről is kellett volna gondoskodni a jogi és bölcsészeti fakultás részére. így tehát a St.-Genois-telek megvétele, mint túlságosan drága, önmagától elesett. (Úgy van! jobbfelöl.) Hogy a telek megvétele csakugyan minő drága lett volna: ez kitűnik abból, hogy a törvényhozás a kultuszul misternek tulajdonképen összesen csak 10 millió koronát bocsátott 10 évre rendelkezésére. Laehne Hugó: 20 milliót! Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: Debreczennel együtt adott 20 milliót, de ebből Pozsonyra csak a fele: 10 millió esett. A város ezután adott 3 milliót, az összesen 13 millió. Ma a fennálló tanszékekért fizetünk évente 180—190 ezer koronát. Marad évente körülbelül 800.000 K, ami azonban mindig kisebb lesz, minél több tanárt nevezünk ki. Ha tehát csak egy telekért 4,468.000 K-át fizettünk volna, amit ez itt terveztetett, akkor teljes lehetetlenség lett volna ebből az összegből kijönni és sohase lehetett volna megépíteni a pozsonyi egyetemet. (Ugy van! Igaz! a jobboldalon.) A viszonyok még jobban kiélesedtek a közbejátszó gazdasági érdekek folytán. (Halljak! Halljuk!) Ezeket a javaslatokat magánköröben is megtudták és tárgyalták, sőt egyes érdekeltek azután ebben angazsirozták is magukat telekvétellel, így tehát még több anyagi érdek lett volna ebhez a tervhez hozzákapcsolva. Másrészt meggyőződtem arról is, hogy épen közgazdasági szempontból okozhattam volna Pozsony városának igen nagy kárt. Az illető telek ugyanis túl van azon a hegyen, amelynek tövében a város épült. (Halljuk! Halljuk!) Aki Pozsonyban járt, tudja, hogy a város egy hegy aljában terül el és a Dunától keleti irányban a hegyek felé fejlődik. Polónyi Géza: A Schlossberg! Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: A kérdéses telek túl van e vízválasztón. A város eddig századokon keresztül keleti irányban fejlődött, mert errefelé a hegyláncz megakadályozta terjeszkedését. (Halljuk! Halljuk!) Ha csak pár lépést teszünk is e dombok között, mindenütt szőlőket, kisebb viskókat találunk, szóval a primitívebb kultúra nyomait látjuk, de semmi esetre sem akadunk városi életre. Mesterséges eszközökkel kellett volna tehát a telket a városhoz kapcsolni. (Ugy van! jobbfelöl.) Utat kellett volna építeni, villamosvasutat létesíteni, sőt még az is szóba jött, hogy külön alagutat építsenek. Laehne Hugó! Én egy szóval sem beszéltem erről a telekről! Jankovich Béia vallás- és közoktatásügyi minister: Ez volt az ügyosztály javaslata és azt méltóztatott szememre vetni, miért nem fogadtam el az osztály javaslatát. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Laehne Hugó : Több javaslat volt! (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk ! a minislert!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: Bátor vagyok indokolni, hogy miért nem fogadtam el ezt a javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Azt hittem, hogy a t. képviselő ur bővebb felvilágosításokra kíváncsi, mert ha nem volna az, akkor nem fejtegetem ezt tovább. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azonkívül talán meg méltóztatik engedni, hogy megindokoljam álláspontomat, hogy miért döntöttem egy másik telek mellett. Tőlem telhető alapossággal kívánok e kérdésről felvilágosítást nyújtani, miután a képviselő ur szememre vetette, hogy önhatalmúlag jártam el. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Közgazdasági szempontból sem tartottam a kültelken való elhelyezést kívánatosnak, mert ha mi mesterségesen nyugati irányba, a hegyen túl akartuk volna terelni a város fejlődését, amire a javaslat számított is, amennyiben belekalkulálta, hogy az ottani telkek megdrágulnak és az államkincstár a többlettelkek eladása révén esetleg jó üzletet csinál, annak az lett volna a következménye, (HaUjuk! Halljuk!) hogy a másik irányban megszűnik a város terjeszkedése ós ezzel az ottani telkek ára esik, amivel azt a közönséget károsította volna, melynek ott telkei vannak. Ilyen városfejlesztést, mely amellett kizárólag az államkincstárt terhelte volna, kénytelen voltam tehát magamtól elhárítani. (Helyeslés jobbfelöl.) A következmények igazolták is eljárásom helyes voltát, miről maga a képviselő ur is meg fog mindjárt győződni. Ha ma megvolna az a telek, nem is
