Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-627

627. országos ülés 1916 tudom, mikor gondolhatnánk arra, hogy hozzáfogjunk az építéshez. Hiszen előbb meg kellene csinálni a drenirozást, feltöltéseket, utakat, csatornákat, villanyos világítást, csak azután kezdhettük volna az egyetemi épületek építését, amire pedig a közeljövőben a háborús viszonyok folytán sem lehetett volna gondolni. Minthogy tehát az egyetem részéről két ellentétes vélemény volt, amennyiben a bölcsészeti hallgatók számára szocziális szempontból a beltelek mellett nyilatkoztak, a klinikák számára pedig, a kültelek mellett, törekedtem oly megoldást találni, melylyel mind a két érdek kielégíthető. Megvettem tehát a jogi és bölcsészeti fakultás számára a város közepén a Schiffbeck-féle telket, mintegy 10 holdat a város közepén, 1,200.000 koronáért, tehát 200.000 koronával olcsóbban, mint preliminálva volt. Azonkívül megvettem klinikai czélokra a Lanfranconi - telket. Kötelességemnek tartottam magam is odamenni és meggyőződni a helyi viszonyokról. (Helyeslés jobbról.) Titokban azért iparkodtam eljárni, hogy ujabb telekspekuláczió ne támadjon, melynek meghiúsulásából egyeseknek ismét kára lehet. Ezt mint közgazdasági érzékkel bíró ember el akartam kerülni. Tájékoztattam magamat a helyzetről, körüljártam az egész telket és amikor visszajöttem Budapestre, a kincstári jogügyi igazgatóságot bíztam meg — miután azt még előbb az államépitészeti hivatallal megvizsgáltattam — hogy vegye meg a telket. Ennek folytán sajnálom, de nem tehetem le az általam kötött Lanfranconi-féle szerződést a ház asztalára, mert azt nem én terveztem, hanem a kincstári jogügyek igazgatósága. De a klinikák számára ez nem lett volna elég. Az ez utón lévő telkeken túl volt a lutheránus és katholikus hitközségnek is telke, mely arra volt szánva, hogy ha a régi temető megtelik, ezeket használják temető czéljaira. Ezeket a telkeket is meg kellett volna venni és én a kereskedelemügyi niinister úrtól felhatalmazást is kértem, hogy ezekre nézve a kisajátítási eljárást megindíthassam s meg is indítottam. Azután pályázatot hirdettem, hogy mily módon lehetne itt a klinikákat, természettudományi és orvosi kart elhelyezni. Ezek a telkek is a központtól három kilométernyire vannak, ép olyan messze, mint a Saint-Genois-fóle telkek, csakhogy a várostól másik irányban, a Duna j>artján. Ezekhez már régen el volt határozva a villamos vasút építése és a fölei mi velésügyi minister ur itt már elhatározta a Dunapart feltöltését is. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy e telkek megvásárlása kívánatosnak látszott. Maguk a telkek talaja és fekvése is megfelelő. Megvizsgáltattam alaposan az altalajt is s meggyőződtem, hogy csak a telek azon részén nem lehetett volna építeni, amely közvetlenül a Duna mellett van. De hisz ott nem is gondoltunk február 16-án, szerdán. 271 építésre, mert ezzel elvettük volna a napot és kilátást. Az egész tervezet két telekcsoportot adott volna, melyek a Dunáról tekintve nagyon szép benyomást keltettek volna. Tehát az esztétikai szemjxmtok is ki lettek elégítve a telek remek fekvése által; azonkívül itt ugyancsak kellő sporttelepeket is létesíthettünk volna, amelyeket a jogászok és bölcsészek is használhattak volna. Időközben felállíttatott a jogi kar és a bölcsészeti karon két tanszék az addigi katholikus jogakadémia helyébe; ugyanakkor a kórházban, mely szintén központi egyetemi kórházzá lett, két főorvosi állás megüresedvén, ez állásokat is iparkodtam a szakkörök javaslatára vezető tanárokkal betölteni, amig egy bábaképzőben az eddigi igazgatót hozták javaslatba. Mikor ezen tanárok működésüket megkezdték, minhárman egy memorandumoot nyujtttak be hozzám, kifejtve, hogy a klinikának kültelken való elhelyezés? egyáltalában nem kívánatos, és hogy az orvosi kar fejlesztése szerintük csak beltelken lehetséges. A kültelken a klinikák ellátása, a központi kórház felügyelete is meg volna nehezítve ; azonkívül elvonnék a betegeket az egyetemi kórháztól, akik aztán máshova mennének, ezzel is megnehezítve az orvoskar működését. Kijelentették, hogy a tanügy érdekében sem tartják czélszerünek, hogy a klinikákat a városon kiviil helyezzük el. Ez a memorandum újból igazolta, mennyire helyesen jártam el, midőn nem fogadtam el a kültelken való elhelyezés tervét, mert akkor most szó se lehetne arról, hogy az orvoskari tanár urak kívánságát teljesíthessük. Az orvostanárok ezen kívánságát a helybeli körök is támogatták. Időközben a háború is mindinkább éreztette a hatását, az építkezés mind nehezebb lett és igy vállvetve a szakkörökkel törekedtünk olyan módozatot találni, mely szerint lehetőleg olcsón építkezhessünk. Tervezgetés közben kitűnt, hogy igen szerencsés megoldás volna, ha a jelenlegi elmegyógyintézetet, mely kapcsolatos a kórházzal s melyben jelenleg 400 beteg van állandóan, képesek volnánk máshová kitelepíteni, mert akkor ez épületet igen olcsón fel lehetne használni az összes természettudományi intézetek elhelyezésére. E czélból ki kellene bővíteni az épületet toklaléképitkezéssel, két előadási teremmel és a klinikákat magában a kórházban lehetne elhelyezni. így hát e toldalékok kiépítése által teljesen kiépülnének az orvosi és természettudományi tanszékek számára szükséges helyiségek és még külön épületet kellene emelni a kórboncztan és az összehasonlító boneztan és törvényszéki orvostan számára. Ez az adott viszonyok között pedig rövid időn belül lehetséges. Erre tárgyalásba bocsátkoztam a belügyminister úrral, mely tárgyalás még nincs befejezve, de arra törekszünk, hogy e kérdést