Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-627
627. országos ülés 1916 február 16-án, szerdán, 259 szabadságoltatnak, ellenben az olyan idősebb 38—42 éves tanítók, akik talán már többször is kint voltak a harcztéren és onnan betegen vagy sebesülten tértek haza, ka felépülnek, ismét visszaküldetnek a harcztérre és ha annak idején csak egy tanerős iskolánál működtek, akkor iskolájuk továbbra is zárva marad. Szerény nézetem és véleményem szerint sokkal helyesebb és czélszerübb volna, ha a felmentéseknél az egyes iskolák tanítóinak száma vétetnék alapul, az egy tanerős iskolák tanítóit pedig feltétlenül fel kellene menteni. (Helyeslés a baloldalon.) Erre nézve különben a véderőtörvény rendelkezései is nyújtanak alapot, bár tudom, hogy ezen intézkedéseket a háború tartamára hatályon kívül helyezték. A kultuszminister ur súlyos mulasztást követett el akkor, amidőn már a tanév elején, sőt még korábban, augusztus vagy Julius havában — mert hiszen tudhatta, vagy legalább is sejthette volna, hogy ez a világháború újból belenyúlik a tanévbe — nem gondoskodott a hadvezetőségnél aziránt, hogy az egytanerős iskolák tanítói mind kivétel nélkül és tekintet nélkül a jellegre — legyenek akár állami, akár felekezeti vagy községi tanítók — szabadságoltassanak, szolgáljanak akár a közös hadseregnél, akár a honvédségnél vagy pedig a népfelkelésnél. (TJgy van! balfelöl.) Azok a nagy kulturális szempontok, amelyek e kérdéssel kapcsolatban vannak, bizonyára már akkor is figyelembe vétettek volna a hadvezetőség részéről. A közoktatásügyi kormánynak ezen nem eléggé körültekintő eljárása folytán következett be azután az a sajnálatos állapot, hogy az ország egytanitós iskoláinak legnagyobb része a mai napig is zárva van, ugy hogy pl. egy járásban 39 iskola közül 8 iskolában már második éve szünetel a tanítás. (Felkiáltások: Hol ?) A verebélyi járásban, az én kerületemben. Ezt az arányszámot az egész országra vonatkoztatva — mert hiszen a felvidéken sok helyt még súlyosabb a helyzet •— bátran lehet mondani, hogy az ország ötödrésze már második éve tanítás és nevelés nélkül van. Béke idején, ha az a falusi szülő rendesen, nem iskoláztatja gyermekét, ha pl. nagyobb mezőgazdasági munkák idején otthon tartja, a törvény legnagyobb szigorával bírságolták, ami talán a tanügy szempontjából helyes is volt. Minden egyes elmulasztott óra után 1, 2, 4, 8 koronára is bírságolták az illetőt. Most pedig ime a kormány nem intézkedik, hogy a gyermekek rendesen járhassanak az iskolába. Még egyre utalok. A t. többség által megalkotott választói törvény azt mondja, hogy annak van választói jogosultsága, aki a hat elemi osztályt elvégezte. Hát annak a szegény jövendőbeli polgárnak hogy legyen választójoga, aki már a második évben nem jár iskolába és esetleg, ha a háború még tovább tart, még a harmadik évben sem járhat ? Meg kell tehát menteni ebből a tanévből annyit, amennyit még lehet. Azért kérem a t. minister urat, intézkedjék a katonai főparancsnokságnál aziránt, hogy e tanítók minél előbb szabadságoltassanak és esetleg a tanév meghosszabbítása utján a hiányok pótoltassanak. Nem kutatom, hogy e tekintetben nem történt-e a tanfelügyelőségek részéről valami mulasztás ? De elvégre a minister urnak az ország tanügyi állapotáról mindenesetre tiszta képpel kell bírnia és ezért tisztelettel kérdezem: Van-e tudomása a vallás- és közoktatásügyi minister urnak arról, hogy az ország igen számos egy-tanerős iskolájában már második éve szünetel a tanítás, mert a tanítók hadbavonultak ? Ha igen, hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy ezen iskolák tanítói, tekintet nélkül a jellegre, a hadvezetőség által szabadságoltassanak? (Elénk helyeslés balról.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan válaszolni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Megnyugtathatom a képviselő urat a felől, hogy a tanítók felmentése tárgyában valóban olyan irányban jártam el, mint ő kívánja, (Halljuk! HalljuJc!) Mi igenis ugy eszközöltük a felmentéseket, hogy az egy ós két tanerővel biró iskolákban a népfölkelő tanítókat mind felmentettük. (Helyeslés jobbfelöl.) A többi iskolában pedig, minél nagyobb volt az iskola, természetesen annál több tanítót lehetett ott szabadságolni, a kellő arányban. De ez persze nem vonatkozik a tisztekre és nem vonatkozik a katonailag kiképzett tanítókra sem, hanem csak a ki nem képzett népfölkelőkre, a B. osztályuakra. Egyrészt ez okozta az előállt bajokat, másrészt az a körülmény, hogy több helyütt a nagyobb iskolák le voltak foglalva katonai czélokra, vidéken is. Ezek a körülmények aztán együtt véve kedvezőtlenül hatottak a felekezeti iskolákra, amihez hozzájárult még az a körülmény is hogy felekezeti iskolában nem lehet az egyik helyről a másikra átrendelni a tanítókat. De az állapotok e téren korántsem oly roszszak, mint a t. képvelő ur jelzi. Van szerencsém erre nézve néhány adatot felsorolni. (Halljuk!) Állami tanító összesen van 9674, ebből férfi 5563, ezekből bevonult és a harctéren van 2481, ami az összesnek körülbelül 45 perczentje. Annak daczára, hogy ez igy van az állami iskoláknál, alig van olyan állami iskola, ahol a tanítás szünetelne, talán egy-két eset kivételével az irtványutakon, ahol rendes körülmények között is nagyon nehéz az oktatás fentartása. (TJgy van! jobbfelöl.) Az állami iskolákban teljesen gondoskodtunk a tanítás rendes menetéről azáltal, hogy a tanítók olyan iskolákból, hol nagyobb számban van tanító, áthelyeztettek oda, ahol kevesebb a tanító. Ez mindenesetre előnye az állami iskoláknak, hogy tanitóikat különböző más iskolákba is ki lehet rendelni. 33*
