Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. 225 a Révész-utczai intézet az, mely már nagyobbszámu beteg kezeléséről számolhat be, a többinél ezek a számok szukozesszive kevesbednek, ugy hogy eddig az intézetet az utókezelés befejeztével •— ami nem jelenti az oktatás befejeztet is — 4400 beteg hagyta el, még pedig 2059 teljesen meggyógyultan, és 2300 és néhány többé-kevésbbé gyógyultan. Méltóztatik látni — őszintén mondva, ez egy nagyon örvendetes meglepetés, (Tetszés és helyeslés jobbról.) majd fele azoknak, akiket a kórházakból mint rokkantakat vagy bénultakat küldenek be, meggyógyultan hagyta el az intézetet (Helyeslés és tetszés jobbról.) és csak valamivel több a felénél az, aki a világért se mint teljesen nyomorék, de mint többé-kevésbbé bénult, tehát mint kevésbbé munkaképes ember hagyja el az intézetet. Következik ezután az oktatás, amire nézve gróf Apponyi t. képviselőtársam kifogásolta, hogy az oktatás túlnyomóan ipari irányban halad és a mezőgazdasági oktatás aránylag háttérbe szorul. Magával az ipari oktatással a t. képviselő ur bizonyos elismeréssel foglalkozott; ezt csak köszönettel vehetem — nem a magam, de az ügyért igazán odaadással fáradó férfiak nevében — tudomásul, és áttérhetek a szemrehányásra, a mezőgazdasági oktatás elhanyagolására. A dolog tagadhatatlanul ugy áll, hogy a mezőgazdasági oktatás nem játszsza azt a szerepet az oktatásban, — többet talán, mint amiről a t. képviselő ur tudott — amint előre gondoltunk volna. De ha közelebbről foglalkozunk a dologgal, rájövünk ennek valódi okára. A rokkantaknak tetemes része rokkantságánál fogva alig alkalmas mezőgazdasági munkára, (Ugy van! Ugy van!) ugy hogy azok a rokkantak, akik mezőgazdák voltak, kénytelenek valami iparra áttérni. (Ugy van!) Es pedig mindazok, akiknek faluhelyen egy kis földecskéjük van, elsősorban olyanra óhajtanak is menni és ez indokolt is, amelyet mint falusi kisipart folytathatnak, pl. czipészmesterségre, amelynél teljesen bénult lábbal is valaki egészen munkaképes lehet és meglehetős nagyszámú egyén találhat tisztességes mellékkeresetet. Ezáltal a mezőgazdasággal foglalkozóknak is jelentékeny hányada kiesik a tulaj dónké peni mezőgazdasági oktatásból. Merném állitani, hogy azoknál a rokkantaknál, akik egészen vagyontalanok voltak, akik munkás- vagy cselédsorban voltak, mezőgazdasági oktatásra alig is lehet gondolni, mert azt a fokát a munkaképességnek, mely őket saját birtok nélkül keresetképessé tenné, nem érnék el. (Ugy van!) Mezőgazdasági oktatásra gondolhatunk azoknál, akiknek saját földjük van. Ezeknek oktatása két irányban történhetik. Egyik bizonyos megbarátkozás a protézisekkel. Ez áll különösen azoknál, kiknek karja hiányzik, vagy teljesen béna, kiknél ezzel a valóban nagy zsenialitással megalkotott kar-protézissel bámulatosan lehet a természetadta ügyességet pótolni és bámulatosan sok minden munkát el lehet végezni, ugy hogy valaki a saját birtokán, ahol nem esik annyira KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIX. KÖTET. latba, ha valamivel lassabban, gyengébben végzi el a munkáját, a munkaképességnek mégis igen szép fokát mutathatja fel. A dolog másik oldala az, hogy ezeket a rokkant kisgazdákat olyan mezőgazdasági ágakra tanitsuk meg, amelyeknél saját erősebb munkájuk nélkül elsősorban családtagjaik munkájának észszerű irányításával és vezetésével kis területből sokkal nagyobb jövedelmet szerezhetnek mint eddig. Ilyenek a kertészet különböző ágai, ahol maga a rokkant a legritkább esetben fog dolgozhatni, mert a kertészet izomerőt ugyan nem, de hajlékonyságot kivan az egész testtől; de mindenesetre vezetheti háznépének, családtagjainak munkáját és ha kellő szakértelemmel teheti, nagyon szép olyan jövedelemre tehet szert, amely eddig ismeretlen volt előtte. (Helyeslés.) Ezek azok a vonatkozások, ahol a mezőgazdasági oktatás előtt is nagyon szép tér nyílik. Ebben a tekintetben eddig Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Pozsonyban, Kalocsán, Gödöllőn és kisebb számban más intézeteknél nyertek mezőgazdasági oktatást az elmúlt nyáron, még összesen csak 230-an. Ez a szám azonban az idei nyáron jelentékenyen kell hogy emelkedjék. Hozzá kell készülnünk, hogy ilyen tanfolyamok, amelyek egyfelől a különféle munkáknál a protézis használata tekintetében nyújtanak gyakorlati útmutatást, másfelől pedig a kertészet, méhészet és más ilyen specziális ágak körül megfelelő ismereteket terjesztenek, e feladatuknak intenziven feleljenek meg. Épen mostanában készülök, hogy t. barátommal, a íöldmivelési minister úrral érintkezésbe lépjek abban az irányban, hogy a nyári szünidőre több alkalmas gazdasági tanintézetnél rendezzünk be a rokkantak számára ilyen tanfolyamot. Nem kétlem, hogy ez teljesen nehézség nélkül szervezhető lesz, de amellett e téren mutatkozik a társadalmi jótékonyságnak megnyilatkozása is. Épen a legutolsó időkben két nagyon szép adomány érkezett a rokkantügyi hivatalhoz. Az egyik báró Orosdy Eülöpné részéről, aki 100.000 koronát ajánlott fel abból a czélból, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében valahol egy helyen gyakorlati kertészeti munkatér és iskola állittassék fel; a másik ilyen ajánlat Kalocsáról jött: a földrnivelők és kisiparosok egyesülete az érsek és a káptalan támogatása mellett szintén szervezni óhajt egy ilyen telepet és tanfolyamot, amelyhez az érsekség 100.000 K-val járul hozzá. (Éljenzés.) Ezek a dolgok, hála Istennek, örvendetes fejlődésben vannak és én remélem, hogy a mezőgazdasági utóoktatás terén is meg fog történni mindaz, ami az adott körülmények közt indokolt, szükséges és czélszerü. (Helyeslés.) Már most a t. képviselő ur kérdezi tőlem, hogy a rokkantügyi tanács szerveztetett-e már % Megvallom bűnömet, még nem szerveztetett. Foglalkozunk a kérdéssel és azt hiszem, legrövidebb idő alatt a szervezés meg is fog történni. Méltóztassanak megengedni, de magának a rokkantügynek is oly sürgős szervezésével és oly termé29