Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

226 626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. szetü munkákkal voltunk elhalmozva, amelyekkel effektív segítséget vittünk az egyes rokkantaknak, hogy ezek mellett ez a munka momentán háttérbe szorult, amit nem akarok védelmezni, de mégis meg kell említenem, hogy nézetem szerint erre a tanácsra is az egész ügynek abban a későbbi stádiumában váj nagyobb szerep, mikor a társadalom általában átveszi a maga patronázsszerü szerepét. A t. képviselő ur kérdezi tovább, hogy a munkaközvetítés terén folyik-e tovább a munka, amelyet egy a Vöröskereszt által kiküldött bizottság az ő elnöklete alatt megkezdett. T. ház ! Ez a bizottság arra a meggyőződésre jutott, — és a t. képviselő ur a bizottság nevében mint annak •elnöke ezt javasolta — hogy megkeresett minket azért, hogy vegyük át ezt a munkát, mint szorosan hivatalos teendőt, a rokkantügyi hivatal ügykörébe. Mi ezt megtettük és tovább folytatjuk azon az alapon, amelyen azt megkezdte volt ez a bizottság, ugy hogy már eddig is, jólehet, amint méltóztatnak látni, még tulajdonképen a rokkantak nagy tömege utókezelésben és oktatásban részesül, 500-at meghaladó rokkant számára találtunk elhelyezést. Természetesen nyilvántartatnak ugy azok, akik a rokkantak számára munkát ajánlnak fel, mint az ilyen munkát kereső rokkantak. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja él.) Az igazi feladat azonban nézetem szerint akkor fog következni, mikor a rokkantak utókezelése és oktatása mind nagyobb tömegekre nézve befejezést nyer és amidőn tényleg az egész oktatás eredménye attól fog függni, hogy annak, amit a rokkantak tanultak, volt-e hatása arra, hogy a rokkantak részleges munkaképességüket visszaszerezzék, hogy a tanultaknak a gyakorlati életben hasznát vegyék. Ez a kérdés az, amelynél az államnak és társadalomnak intenzív munkában kell egyesülniök. (Helyeslés.) És én a magyar társadalomnak ezt a munkáját összekapcsolhatni vélem azzal a munkával, amelyet a hadiárvák gondozása körül van hivatva a magyar társadalom elvégezni. Nézetem szerint a két dolog között fenn lévő különbség daczára a hadi rokkantak és a hadiárvák gondozásának kérdése sok rokonvonást tüntet fel. Én azt gondolom, hogy sokkal helyesebben járunk el, ha a magyar társadalomnak azt a lelkes odaadását, résztvevő melegségét, amelylyel a háborúban szerencsétlenül járt egyének sorsát felkarolja, egy egységes szervezetbe vonjuk össze és nem forgácsoljuk el különbözőképen. (Helyeslés.) A dolog lényegét ugy az egyiknél, mint a másiknál abban látom, hogy lehetőleg minden egyes árvának és rokkantnak meglegyen az egyéni gondozója, hogy a munka felosztassék az ezzel foglalkozó emberek között, ugy hogy mindenki tudja, hogy kihez forduljon, viszont legyen mindenki felett őrködő olyan társadalmi tényező, aki ezzel a dologgal az ügy iránti lelkesedéssel és odaadással foglalkozik. (Helyeslés.) Semhogy tehát két külön szervezet egymás mellett parallel működjék, sokkal helyesebb, ha ezt egy szervezetbe vonjuk össze, amelybe belevonunk mindenkit, aki a magyar társadalomban egyáltalában képes és hajlandó is ezzel a nemes munkával foglalkozni. És az azután a körülményekhez képest rokkantat vagy árvát vagy rokkantat és árvát vállal a maga gondozásába, anint specziális helynek specziális viszonyai megkívánják. Emellett megvannak a különbségek is. Az árvaszéknek az árváknál természetesen nagyon fontos hatásköre és missziója van, amelyet nem is lehetne, de nem is akar senki elvonni. Viszont a rokkantak felett ez az árvaszéki és gyámhatósági ügykör nem létezik, másrészről a rokkantaknál fokozott mértékben lép előtérbe a munkakeresés és rnunkabiztositás kérdése, amely az árváknál, legalább a zsenge korban lévőknél, kevesbbé szerepel. De ezek nem ellentétek, hanem egymást kiegyenlítő kérdések és én meg vagyok győződve, hogy az ávaszékek bevonásával, a törvényhatóságok és a magyar társadalom bevonásával igy fog lehetni megvalósítani azt, hogy tényleg ne legyen oly rokkant és árva ebben az országban, aki közvetlen közelből, az ember és ember közti érintkezés áldásthozó melegével ne érezze meg a magyar nemzetnek gondoskodó szeretetét. (Általános helyeslés.) Ebben a kérdésben már előbb kellett volna megmozdulnunk. Itt ismét magamra kell vennem a mulasztás vádját: tényleg fizikai időm nem volt, hogy megtegyem a kezdeményezést, mely a magyar társadalomnak ebbe a munkába való bevonására irányul. Eddig nem mulasztottunk vele sokat; de most már csakugyan itt van a pillanat; amikor a legrövidebb idő alatt kell hogy ebben valami történjék. Az én szerepem nagyon természetesen csak az első felhívás, a szervezkedés bevezetése lesz, azután készséggel fogom átadni a vezetést oly tényezőknek akik több idővel rendelkeznek e nemes munka számárai T. ház ! Ezek voltak azok, amelyeket a rokkantkérdésre vonatkozólag elmondani óhajtottam. Most méltóztassék megengedni, hogy egész röviden foglalkozzam még a t. képviselő urnak gazdasági természetű megjegyzéseivel is. (Halljuk! Halljuk í) A t. képviselő ur joggal kiemeli a gazdasági munka elvégzésének életbevágó fontosságát. Legyen meggyőződve, hogy ez a tudat áthatja a kormányt is s a kormány minden lehetőt meg fog tenni ezután is, amit megtett eddig, — talán a multak tapasztalatain okulva fokozott czélszerüséggel — hogy e téren a felmerülő bajokon segítsünk. S e tekintetben a kormány örömmel konstatálja, hogy az országnak túlnyomó nagyrészében a társadalom részéről teljes odaadó közreműködésre számithat. Szórványosan, lokálisan mutatkoztak itt-ott egyes oly jelenségek, mint hogyha a. magyar nemzet és a magyar társadalom nem látta volna be ennek egész fontosságát, mintha elzár-