Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

224 626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. Ezek mellett — nézetem szerint — szükséges létesíteni azokat a további intézményeket, amelyek — amint jelezni bátor voltam — a háború után elsősorban a demobilizált tüdőbetegek, de azután általában a polgári lakosság között létező tüdőbetegek gyógyítására fordíttassanak. Ebben a tekintetben igyekszünk összeállítani — és talán rövid idő alatt meglesz ez a munkálat — két tipusnak a sablonját : egy nagyobb, önálló népszanatóriumot, amely megadja mindazt, ami valóban szükséges, de lehetőleg gazdaságosan, takarékosan, ugy hogy aránylag kisebb anyagi eszközökkel is szélesebbkörü lakosságnak ebből a borzasztó bajból" való gyógyítását lehessen eszközölni, azután kisebb kórházrészeknek típusát, amelyeket meglevő nagyobb közegészségügyi intézmények mellé lehessen elhelyezni. Hiszen — amint méltóztatnak bizonyára gondolni — önálló intézményeket csak aránylag nagy létszámmal czélszerü létesiteni, mert hiszen, ha egy önálló intézetet csekélyszámu ágyra csinálok, annak rezsije aránytalanul megdrágítja az egész intézményt. Viszont vármegyei, törvényhatósági, vagy állami kórházakat, szóval más meglevő nagy intézményeket igen könnyen ki lehet egészíteni egy tüdőbeteg-osztálylyal, amely ezt a dolgot elvégezheti ugy, hogy a maga általános rezsikiadásaival beleilleszkedik az ott létező nagyobb közegészségügyi intézménybe. Én azt hiszem, ha ezen a két utón megindulunk, sikerülni fog aránylag rövid idő alatt biztosítani a gyógyítási lehetőséget igen jelentékeny tömegek számára. Ennél a kérdésnél számitok a magyar törvényhatóságoknak, egyéb testületeknek és a magántársadalomnak is az áldozatkészségére. Azt hiszem, ha a társadalom segítségére jön az államnak és a rokkantalapnak, ha itt igyekszünk ilyen olcsó népszanatóriumokat és kórházosztályokat lehetőleg nagyszámban létesiteni és amellett sikerül biztositanunk alapítványok által az ezekben az osztályokban elhelyezendő betegek gondozási költségei legalább egy részének is a fedezését : igy megteremthetünk egy olyan széles alapot, amelyen azután Magyarország és a magyar nemzet ezen valóban nagy veszélyével, a tüdőbajjal sokkal nagyobb eszközökkel, sokkal szélesebb körben fogunk megbirkózhatni, anélkül hogy ez elviselhetetlen terheket háritana reánk. (Helyeslés jóbbjelM.) Nem jöttem volna ezzel a kérdéssel még elő, miután még nincs egészen megérve arra, hogy a közönség elé lépjek vele, ha épen gróf Apponyi t. képviselőtársam felszólalása alkalmat nem szolgáltatott volna reá. így azonban kötelességemnek tartottam ezt előadni, és ismételve azon reményemnek adok kifejezést, hogy lehetséges lesz a rokkantalap rendelkezésére álló pénzforrásoknak, a magyar törvényhatóságoknak, testületeknek, &• magyar társadalomnak áldozatkészségét bevonva, ezt az egész kérdést gazdaságosan, czélszerüen ugy rendezni, hogy ezzel megvessük végre alapját a tüdőbaj hatékony leküzdésének, anélkül hogy elviselhetetlen pénzügyi terheket hárítanánk az államra. (Helyeslés és tetszés.) Visszatérve a sebesülés folytán rokkantakra, amint méltóztatnak látni, 29.000-re rug azoknak eddig konstatált száma; valószínű, hogy a 7000 feldolgozás alatt álló ív nagyobb része is ebbe a kategóriába tartozik és természetesen a háború befejezéséig ezeknek a száma állandóan növekedni fog. Ily körülmények közt állandóan is szaporítani kell azokat az intézményeket, melyekben ezek a rokkantak elhelyezést — ideiglenes elhelyezést, mert most erről van szó — és utókezelést nyerhetnek. Ez a szaporítás nem mehet nagyon gyorsan, mert hiszen csak akkor van értelme ilyen intézmények felállításának, ha azok felszereltetnek mindazokkal a műszaki berendezésekkel, eszközökkel, amelyek szükségesek és ha valóban szakszerű orvosi vezetés alá kerülnek. Ennek folytán a szervezéssel lépést kell tartania ezen előfeltételek megteremtésének. így is azonban már nem egészen jelentéktelen eredményről van szerencsém beszámolni. Elsősorban Budapestet vettük tekintetbe ezeknél az intézményeknél, egyfelől azért, mert Budapesten van igen nagymennyiségű kórházberendezés, melynek egy részét szukczesszive, amint Budapesttől eltávolodott — hála Istennek — a háború, lehetett erre a czélra átalakítani és felhasználni ; másodszor azért, mert orvosi szakértelem és ipari oktatás lehetősége szempontjából Budapest fekszik legczélszerübben és harmadszor azért, mert Budapesten egyúttal még a termális kezelés nagy előnyeit is egyesíthetjük. (Helyeslés.) Ennek folytán első intézetünket a Révész-utczában állítottuk fel, a másik nagy intézetet a Császárfürdőben, azután a Tavaszmező-utczában és a Timót-utczában. Ebben a négy meglevő intézetben — ötödiknek nem sorolom fel azt a kaszárnyát, ahol egészen ideiglenes elhelyezése és szétosztása a rokkantaknak történik, mert ott csak megszemléltetnek és az illető osztályba osztatnak — ezekben az intézetekben 4500 beteg nyer utókezelést. Ezenkívül Pozsonyban 400 férőhelylyel van egy intézet, mely az ambulánsokkal együtt körülbelül 1000 rokkantat lát el, könnyebb eseteiméi az ambulanczia is természetesen lehetséges. De szemben azzal a ténynyel, hogy az eddig konstatáltak között 10.000 olyan van, akit nem lehetett utókezelésben részesíteni és szemben azzal a másik ténynyel, hogy a rokkantak száma állandóan szaporodik, ezt még elegendőnek nem tartjuk, ugy hogy fejlesztjük tovább Budapesten az intézményt, (Helyeslés jobbról és balról.) felállítunk egy-egy ilyen utókezelő intézményt Kolozsvárt és Kassán, ezenkívül megkezdtük a tárgyalásokat, hogy két megfigyelő-állomást, a losonczit és a nyitrait, szintén erre a czélra vegyünk át. Ha ezek az intézkedések mind megtörténnek, akkor körülbelül 10.000 helylyel rendelkezünk a sebesült rokkantak számára s igy azután meg tudunk birkózni az előttünk álló feladattal. Miután, amint jeleztem, ez a szervezés csak fokozatosan haladhat előbbre, tulajdonképen csakis