Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

220 '626. országos ülés 1916 köztudomású, mert sokszor adtain bizonyítékát, hogy nem vagyok barátja a külföldi intézmények vak utánzásának, amikor azok nem felelnek meg viszonyainknak; de annak is adtam tanuságát, hogy nem zárkózom el a tanulás és okulás elöl és szi vesén fogadom a külföldi intézményeket is, ha azok beváltak és nálunk alkalmazhatók. Epén azért egészen érthetetlennek találom az idegenkedést ezen a téren a német intézkedésektől, kivéve azokat, amelyeket a németek is hibásaknak találtak és megváltoztattak. Hiszen nem állandó idegen intézmény meghonosításáról van szó, hanem ideiglenes átmeneti intézkedésekről, amelyek a háború idejére vannak szánva és legfeljebb a háború után még egy ideig maradnának fenn s oly intézkedésekről van szó, amelyek beváltak és ezekkel szemben nem lehet arra hivatkozni, hogy mások nálunk a viszonyok és a nép nem oly fegyelmezett, A háborús viszonyok önmagukban nem különböznek annyira, azok meglehetősen azonosak és ha egyik-másik irányban nagyobb különbségek vannak, azt nálunk félszeg intézkedések és félrendszabályok vagy machinácziók és mesterkedések, amilyenekre már utaltam, idézik elő. Ami pedig a fegyelmezettség hiányát illeti, nem ismerem el, hogy nálunk annyira nagy volna, mint ahogy a kormány egyes tagjai ezt elénk állították, hogy emiatt nem lehetne a német példát követni. Ellenkezőleg, épen azért kellene követni a német példát, mert az olyan erélyes intézkedésekkel, aminőket a németek tettek, sokkal inkább lehetne hozzászoktatni a megfelelő fegyelemhez a közönségünket, mint az olyan nem egyöntetű intézkedésekkel, amelyek czélját és helyességét a mi publikumunk sokszor nem tudja felismerni. Hiszen ha ebben a részben a kormány és a törvényhozás tagjai és általában a felsőbb körök maguk is az önfegyelmezettség és önmérséklés terén jó példával járnának elől, már ez is jó hatással lenne. Tapasztaltuk most a kenyérjegyek behozatala alkalmával is, hogy a mi publikumunk nem oly fegyelmezetlen, hogy valamely intézmény hasznos voltát be ne látná; eleinte talán voltak panaszok, feljajdulások, de most már nincs panasz, legfeljebb az, hogy a munkásnép adagait nagyon csekélyre állapították meg. Ezen a téren»a legjobb eredményeket érhetünk el Németország utánzásával. Nem értem, hogy a kormányzat miért zárkózik el oly ridegen ez elől. Más téren azonban, — az összehasonlítás kedvéért hozom fel, — ahol pedig a nemzet egységére nézve veszélyessé válhatik, ahol nemcsak a magyar fajra, de további kihatásában a magyar faj legértékesebb tulajdonságai elvesztése folytán még magára a német érdekre nézve is károssá lehet, a kultúra terén épen nem zárkózik igy el a kormány; sőt amint hallatszik és a kultuszminister ur egyes nyilatkozataiból is következtethető, a középiskolai oktatás általa tervezett reformjával kapcsolatban a német nyelvet akarja a középiskolai oktatás központjává tenni és ezzel a magyar kultúrát a február 15-én, kedden. német kultúra uszályhordozójává alakítani. Méltóztassék megfontolás tárgyává tenni ennek következményét, amelylyel a német kultúrának oly domináló szerephez juttatása járna a magyar közoktatásban, amely elsősorban háttérbe fogná szorítani a magyar irodalmat, de később magát a magyar nyelvet is, amivel járna további folyományként a magyar kultúra nemzeti jellegének, nemzeti géniuszának teljes levetkőzése. Távol áll tőlem a német kultúrának áldásos hatását az emberiség kulturális fejlődésében ós haladásában lekicsinyelni, ellenkezőleg, magam is sokat tanultam a német tudománytól, német tudósoktól. Nem kicsinylem a nemzetek kultúrájának egymásra való kölcsönös hatását sem, legkevésbbé az idegen nyelvek elsajátításának nagy jelentőségét és a német nyelv megtanulását, hasznosságát és kívánatosságát, de óriási különbség van a német nyelv megtanulása és a között, hogy azt a középiskolai oktatás czentrumává tegyük, ami által a magyar kultúrát tulajdonképen a német kultúra járszalagába hajtanánk és végeredményében abba teljesen beolvasztanánk. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar : Ezt nem lehet tűrni! Sághy Gyula: Ezzel aztán együtt járna a magyar kultúra nemzeti jellegének elvesztése és akkor a magyar kultúra a német kultúrának egyszerűen — még pedig nem is valami nagyértékü és erős — mellékhajtásává lenne, amely a nagy német kultúra egészséges törzsének nedveit szívja fel, ép oly vad hajtását képezve annak, mint a nemes gyümölcsfán a fa vad hajtása. Azért a magyar kultúra a modern kulturnemzetek kulturális közösségében csak addig bir értékkel, amig a sajátos nemzeti jellegét megtartja, anélkül hogy a modern kultúra közösségét megtagadná, anélkül hogy annak termékenyítő behatásai elől elzárkóznék. Mihelyt azonban idegen kultúrákba olvadna bele, mihelyt nem a sajátos magyar nemzeti géniusz inspirácziójából táplálkoznék, azonnal értéktelen utánzattá válnék, mely sem nemzetünkre, sem a nagy német nemzetre többé értékkel nem birna, hanem a német kultúrában is csak ugy tengődve lézengne, mint egy életerős fának csenevész mellékhajtása, ami csak a kép harmóniájának megzavarására szolgálna, (Ugy van! balfelöl.) Veszendőbe mennének ezzel a magyar faj ama nagy értékű tulajdonságai és erényei, amelyek nemzetünk szövetségét ugy Németországra, mint a többi szövetségeseinkre nézve nemcsak a jelenben, de a jövőben is felette becsessé teszik és értékében olyannyira kiemelkedő magaslatra emelik. Ezek a magyar nemzeti jelleggel, a magyar nemzeti kultúrával a legszorosabb összefüggésben állanak, azok ebből merítik éltető, tápláló, erősítő forrásaikat, amelyek ha elapadnak, akkor azzal elsorvadnak ezek is; az az érték, amelyet a magyar nemzet a világnemzetek családjában elfoglal, az a poziczió, amelyet magának épen nemzeti sajátságainál fogva annyi hősi