Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-626

218 626. országos ülés 1916 február 15-én, kedden. hatok azokhoz, amiket Vázsonyi t. képviselőtársam felhozott. Máramarosszigeten egy Taubesz nevű ékszerész több ezer bakancs szállítására kapott megbízást. Természetes, hogy a minőség iránt sem lehetett meg a kellő biztosíték, de különben is nyerészkedni akart ö is és már maga ez a közvetítés is drágította a bakancs árát. Ami a megművelés nélkül maradt földek bevetését illeti, csatlakozom ahhoz, amit e tárgyban Laehne, Bottlik, Pallavicini és tán gróf Esterházy Móricz t. képviselőtársaim felhoztak. Még csak azt kérem a földmivelésügyi minister úrtól, tegye magáévá a most lefolyt gazdakongreszszus határozatait is és hajtsa azokat erélyesen végre. Vegye figyelembe a társadalom közreműködését, melyet az ott jelenvolt gazdák oly hazafias készséggel ajánlottak fel. A hadifoglyokra nézve áll az, amit a t. ministerelnök ur a múltkor elmondott, hogy azok már oly nagy mennyiségben vannak elhelyezve, hogy igen kevés marad már rendelkezésre. De akkor gondoskodjanak idején, hogy a gazdasági munkákra vonják el a foglyokat a kevésbbé sürgős ipari munkáktól. Az Ausztriában elhelyezett fogolytáborokból még lehet ilyen foglyokat kellő mennyiségben kapni. Hiszen egyforma érdeke Ausztriának és Magyarországnak, valamint Németországnak is, hogy a harczot gazdasági téren is kibírjuk! De van a fogolykérdésnek egy más oldala is. Tudvalevő, hogy igen sok gazdasági cselédet is pótoltak foglyokkal. Itt aztán az az intézkedés, hogy a hadifoglyokat éjszakára együvé kell terelni, igen nagy nehézséget okoz. Hiszen az állatokat nem lehet éjjelre egyedül kinn hagyni és ezért ezeknek a foglyoknak meg kellene engedni, hogy ők is az istállókban háljanak. Ezt egyesek most megengedik, de ehhez általános rendelet kellene. Gr. Tisza István ministerelnök: Meg van engedve! Sághy Gyula: Köszönöm, hogy most már meg van engedve. TJgy látszik tehát, mégsem hiába szólalunk fel, mert némely dolgokban mégis czélt érünk. Most áttérek a gabona-felkutatás körüli eljárásra. Itt ugy, ahogy a rendeletek szólnak, minden megkülönböztetés nélkül, óriási bajok támadnak. Ezek az eldugások épen ,a kisgazdáknál nem mindig rosszhiszemüek. Én barátja vagyok a szigorú intézkedéseknek, de csak ott, ahol evidens a rosszhiszeműség és a megátalkodott renitenczia. De sok gazda nem rosszhiszemüleg, hanem azért tartotta vissza gabonáját, mert azt hitte, hogy őszi vetésre felhasználhatja, ami aztán sok helyütt nem történhetett meg. Ezekkel szemben nemcsak az elkobzás nincs helyén, hanem ha elveszik tőlük a drága vetőmagot, ezeknek bizonyos bonifikácziót is kellene adni. Másodszor eldugták egyesek, mert látva a folytonos rossz időjárást, féltek, hogy a jövő évi termésből nem fogják szükségletüket fedezhetni, tehát már a jövő évre is el akarták magukat látni. Harmadszor eldugták részben azért is, mert nem ismerik a rendeleteket. Hiszen nem minden földmives emberben van meg az a magas intelligenczia, mint néhány itteni képviselőjükben. Sokan nem is tudják kiszámítani — az engedélyezett mennyiség nem is dekákban, hanem grammokban lévén megállapítva — hogy ők mennyit tarthatnak vissza. Hiszen, mint Vázsonyi t. képviselőtársam kimutatta, sokszor a hatóságok és a rendőrség is kénytelen volt megszegni bizonyos ár-makszimálási rendeleteket! Ezeket az embereket tehát, akik nem is tudják meddig és mikor kell bejelenteni készletüket s azt sem tudják, hogy van-e igazán feleslegük, kíméletes és méltányos elbánásban kell részesíteni, mert különben félő, hogy a mosdóval a gyermeket is kiontjuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem szabad annyira menni, hogy azon hősök családjai, akik tán életüket áldozzák a hazáért, a teljes anyagi megsemmisülés örvényébe taszíttassanak. Azok a kisgazdák és földmivesek szolgáltatják a mi rettenthetetlen hőseink tömegeit. Ezek megkívánhatják a méltányosságot; velük szemben nem szabad az elkobzásig menni; elég, ha valamivel a makszimális áron alul veszik át gabonájukat. Pedig a lapok szerint néhol már 2— 6 métermázsa többlet miatt harmincz napi elzárással és 400 korona pénzbüntetéssel sújtották az illetőket. Hiszen akkor azok a szegény emberek tönkremennek és akkor milyen lélekkel fognak azoknak a fiai a harcztéren harczolni ? Hadviselésünk eredményeinek biztosítósa érdekében egészen más eljárást kell itt követni. Egészen más a helyzet a városokban, ahol ismerik a rendeleteket. Itt kellett volna a szigorú eljárást kezdeni, itt kellett volna azt megkezdeni, ahol nagyobb tömegekben történnek az eltitkolások és pedig nem mondható, hogy jóhiszeműen, mert itt mindenki tudja, hogy menynyit tehet félre és mégis felhalmoznak nagy gabona- vagy lisztkészleteket. (Ugy van! balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Olyan helyeken kell az erős és szigorú büntetéseket alkalmazni, ahol a Mayer t. képviselőtársam által előadott egri eset mintájára történik a lisztcsempészet, mint ahogy Aradon is történt, ahol 43 vaggon lisztet csempészett ki valaki az országból; meg is büntették érte 25 napi elzárással és 18.000 korona pénzbüntetéssel. Méltán, mert itt evidens, volt a rosszhiszeműség és a hazafiatlanság. És hogy lehetett az, hogy miután jelentés történt Egerből arról — ami a képviselőházban, sajnos, csak sokkal később említtetett fel — hogy ott is vaggonszámra csempészték ki a lisztet, semmi intézkedés ez irányban nem történt, hanem a szállítások akadálytalanul tovább folyhattak? így aztán nem lehet csodálni, ha nagy csalódás fog érni bennünket az elrejtett gabona- és lisztmennyiség tekintetében, mert hiszen aligha fogunk igen nagy menynyiségeket találhatni, ha ilyen óriási mérvű ki-