Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-625
200 625. országos ülés 1916 ; Elnök: Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a t. ház az igazságügyminister urnak Nóvák János képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Mattá Árpád képviselő ur interpellácziója a kereskedelmi ministerhez a nyersolaj tárgyában. Matta Árpád: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, felesleges nekem e helyen a nyersolajnak ugy az ipari, mint a mezőgazdasági üzemben való fontosságát bővebben indokolnom. Azért hozta meg annak-idején az országgyűlés a petróleum-monopóliumról szóló törvényt és ennek fontossága a földgáz-javaslat tárgyalása alkalmával is számtalanszor ki lett emelve. A háború kezdete óta gyakran tapasztaltuk azt, akik nyersolajra szorultunk, hogy az vagy egyáltalában nem volt bizonyos ideig, vagy ha igen, nagyon csekély mértékben. Arról nem is beszélek, hogy a nyersolaj a háború folyamán 11 koronáról 75 koronára ment föl, én legalább ugy fizetem. Van-e ebben bizonyos konjunkturális uzsora, azt nem tudom, de tény az, hogy kevés volt, de valahogy mégis megvoltunk. Most azonban hire jár annak, gondolom, a lapokban is megírták, hogy az osztrák kormány a galicziai nyersolaj-termelést zár alá vette, annak 40%-át Németországnak engedte át, 40°/o-ot magának tart meg, 20°/ 0-ot pedig nekünk ad. Természetesen nem tudhatom, mennyiben felel meg ez a hir a valóságnak. Tény azonban az, hogy Magyarországon a nyersolajmotorok száma ugy tényleg, mint a lóerőre nézve sokkal több, mint Ausztriában. Tény az, hogy a háborút megelőző években Magyarország fogyasztotta el a galicziai nyersolajnak több mint felét, vagy legalább a felét, daczára annak, hogy Romániából is kaptak egyes finomitók külön nyersolajat. Ha most mi erre a 20°/o-ra leszünk utalva, annak igen szomorú következményei lehetnek. Tudvalévő dolog az is, hogy nagyon sok gyár dolgozik a hadiszolgáltatások számára, gyárt shrapnelleket és mindenféle mást és nyersolajmotorokat használ. Tudvalévő az is, hogy igen sok községben a világitóüzem ereje a nyersolajon nyugszik. Azt hallottam, igaz-e, azt nem tudom, hogy már több ilyen világítási üzem a nyersolaj hiánya miatt megszűnt. Hogy nem kényeztetett el bennünket Ausztria adakozásaival, azt tudjuk körülbelül 400 esztendő óta. (Igás! Ugy van! a szélsobáloldalon.) De mindenesetre nagyon szükséges az, hogy a nyersolaj hiánya miatt ezek az üzemek meg ne álljanak. Ez közös érdeke ugy Ausztriának, mint nekünk, ezért bátor vagyok a t. kereskedelmi minister úrhoz a következő interpellációt intézni. (Olvassa. Halljuk! Halljuk!) bruár 12-én, szombaton. »1. Van-e tudomása a t. kereskedelemügyi ministeriumnak, hogy Ausztria a galicziai nyersolaj-termelést zár alá helyezte, és ebből magának 40°/ 0-ot tart vissza, Németországnak 40°/o-ot ád, nekünk azonban csak 20%-ot engedélyez ? 2. Ha igen, mit szándékozik tenni a minister ur abban az irányban, hogy ez az arány a tényleges szükségletnek megfelelőleg odamódosittassék, hogy Magyarország megkapja a szükséges nyersolajat, melyre ugy a hadi, mint a közönséges ipari és mezőgazdasági üzemei fentartására szüksége van?« (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldälon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi minister urnak. Következik gróf Károlyi Mihály képviselő ur interpellácziója a pozsonyi zászló-ügyben. Gr. Károlyi Mihály: T. ház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Egész Európában valamennj'i államban, amely most hadban van, nemcsak a politikai, hanem a katonai körök is mindent elkövetnek arra, hogy a lelkesedés és a nemzeti önérzet a polgárságban is parokszizmusig fokozódjék. Hiszen az természetes, mert nem a politikusok, nem az államférfiak nyerik meg az ütközeteket, nem azok döntik el az országok sorsát, hanem az emberek milliói, akik benne vannak ebben a háborúban, mert azok lelkesedésétől függ a haza ós az ország sorsa. Hiszen épen a mostani világháború bizonyította be legjobban azt, hogy nem a tömegek, hanem az emberek lelkesedése szükséges a háborúhoz, mert hogyha nem így volna, akkor ma már rég meg volnánk verve, s nem bírtunk volna küzdeni a túlerő ellen. Ha nem lenne a mi katonáinkban az a lelkesedés, akkor lehetetlenség lett volna, hogy az öt- és tízszeres túlerővel szemben nemcsak hogy megvédjük magunkat, hanem hogy győzedelmet győzedelemre halmozzunk. Ha ez így van, ha senki ezt a tételt kétségbe nem vonja, lehet-e, szabad-e, türhető-e az, hogy a mi katonai köreink, a mi hadvezetőségünk ezt nem követeli és nem hogy nem lelkesíti, nem hogy nem őrködik a felett eléggé, hogy a lelkesedés fokoztassék, hanem ellenkezőleg, olyan dolgokat tesz, amelyek a lelkesedés lelohasztására alkalmasak ? (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az az eset, amelyet én elmondandó leszek, olyan szomorú, olyan lesújtó a magyar emberre nézve, hogy lehetetlen, hogy a szégyen jrirja el ne lepje az arczát minden magyar embernek, aki azt hallja és lehetetlen, hogy az ember ne ökölbeszorított kezekkel hallgassa ezt. Mert azt kell kérdeznem, hogy tulajdonképen az az ország, amelyben vagyunk, amelyet meg akarunk védeni, vájjon a mienk-e, és az a hadvezetőség, az a katonaság, amely minket véd, vájjon a mi barátunk-e, vagy pedig itten olyan állapotok vannak, amelyeket eddig nem ismertünk? (Igaz! Ugy van! balfélöl.)
