Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-625
február 12-én, szombaton. 192 625. országos ülés 1916 jaik érdekében is. Hiszen beláthatja mindenki, hogy a mai súlyos körülmények között, mikor kötelességét mindenkinek teljesítenie kell, az a kötelességteljesítés is könnyebb akkor, hogyha tudja mindenki azt, hogy akkor, mikor esetleg vérével áldoz a haza oltárán, legalább családja megélhetése biztositva van. (Helyeslés baljelöl.) Én a következő interpellácziót intézem a t. igazságügyminister és pénzügyminister urakhoz (olvassa) -. »1. Mi az oka annak, hogy az 1914. évi költségvetésben szervezett kezelői állások mai napig be nem töltettek? 2. Tekintettel az évek hosszú sora óta szolgáló dijnokok számára, szándékoznak-e és mikor az üresedésben lévő állásokat betölteni és ujabb kezelői állásokat szervezni? 3. Van-e tudomásuk a minister uraknak arról, hogy a hadbavonuló dijnok illetményeit azonnal beszüntetik, sőt esetleges pályázatnál kérvényét figyelmen kivül hagyják? Ha igen, hajlandók-e ezen sérelmes intézkedéseket megváltoztatni s a hadbavonuló dijnok családját is megfelelő segélyben részesíteni? 4. A nagy drágaságra való tekintettel hajlandók-e a minister urak a dijnoki napidijakat felemelni és mikor ?« Elnök: A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy az igazságügyminister ur nevében is megadjam a választ az interpellácziőra. A t. képviselő ur a dijnokok szomorú helyzetével indokolja interpelláczióját. Kétségtelen, hogy a dijnokok azok az állami alkalmazottak, akik a legkisebb javadalmazást élvezik és igy természetes, hogy a mostani drágaságot elsősorban ők érzik legjobban. A kormány tudatában volt ezeknek az állapotoknak, amennyiben mindazokban a kedvezményekben, amelyeket a háborúval kapcsolatosan az állami tisztviselőkre ' vonatkozólag megtett, az állami dijnokokat is részesítette, jóllehet azok nem állandó alkalmazottai az államnak és ennélfogva bizonyos olyan előnyök is biztosíttattak részükre, amelyek magával a szolgálat ideiglenes jellegével különben összeegyeztethetők nem lennének. így részesültek a dijnokok abban az általános segélyben, amely a most megalkotott törvény alapján az összes állami alkalmazottakra meg lett állapítva és amely, hogy nem jelentéktelen, azt mutatja az a körülmény, hogy ezek a segélyek jóval meghaladják azokat az összegeket, amelyeket épen most, a legutóbbi időben megjelent osztrák kormányrendelet értelmében az osztrák állam alkalmazottai élveznek. Ezenkívül, daczára alkalmaztatásuk ideiglenes voltának, a dijnokok részesültek a beszerzési előlegben, a külön segélyben és a háromnál több gyermekkel bíró dijnokok a családi pótléknak rájuk való kiterjesztésében. Amint méltóztatnak tehát látni, a kormány messzemenő kedvezményekben részesítette a háború alatt az állami dijnokokat. (Helyeslés.) Ami magának az interpellácziónak egyes pontjait illeti, erre nézve bátorkodom megjegyezni, hogy annak, hogy az 1914. évi, illetve 1914/15. évi állami költségvetésben rendszeresített kezelői állások betöltve nincsenek, oka az, hogy a háború kitört volt, még mielőtt ezen kezelői állásokra vonatkozó rendelet megjelent és a kormány e téren is, mint sok egyéb tekintetben, abban a hitben volt, hogy a háború sokkal rövidebb ideig fog tartani. így tehát a kezelői állásokra igényjogosultsággal bíró hadbavonultak igényeinek megvédése érdekében is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kezelői állásokat nem fogja a háború alatt, hanem a háború után betölteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Mikor a kormány látta, hogy a háború tovább tart, mint gondolni lehetett, ugy vélte a kérdést leghelyesebben megoldhatónak, hogy egyrészt a hadbavoultak érdeke megóvassék — mert azok a frontról nem pályázhatnak és igy ki nem nevezhetők — másrészt az itthonmaradottak érdekei is figyelembe vétessenek, hogy azt az álláspontot foglalta el, hogy a rendszeresített állások fele töltessék be az itthonmaradt régen szolgáló dijnokokkal, másik fele pedig tartassák fenn a hadbavonultak igényeinek kielégítése végett. Ezek a kinevezések az igazságügyminister ur részéről meg is történtek, a pénzügyi tárcza részéről pedig a legközelebbi napokban fognak megtörténni. A késedelem okát a pénzügyi tárczánál az okozta, hogy ott igen sok dijnok lévén alkalmazva, a kérvények oly 7 óriási tömege érkezett be, hogy ezek közül csak némileg is kiválasztani azokat, akik legérdemesebbek, igen nagy és körültekintő munkát és időt vett igénybe. Ez az oka, hogy a kinevezések meg nem jelentek; a legközelebbi napokban azonban megfognak jelenni. Ezzel megfeleltem volna az első pontra. A második pont azon részére, hogy szándékozik-e a kormány további uj kezelői állásokat szervezni, azt felelhetem, hogy igenis terv az, hogy amint a pénzügyi helyzet és a viszonyok meg fogják engedni, ezek a kezelői állások fokozatosan szaporittassanak, ugy, hogy idővel mindazok, akik ma tulajdonképien mint állandó jellegű dijnokok vannak alkalmazva, lehetőleg kezelői állásokra legyenek kinevezve. A kormány lehetőleg igyekezni fog, hogy, amennyire lehet, ezt az eredményt mielőbb elérje. Ami a hadbavonult dijnokok illetményeinek beszüntetését illeti, ez a dijnoki alkalmazás természetéből folyik és ezen a kormány, hacsak az egész dijnoki alkalmaztatást megváltoztatni nem akarná és erre nézve javaslatot az országgyűlésnek nem tenne, nem is segíthet. A hadbavonult dijnokok, kiknek illetményei beszüntettettek, családtagjai részesülnek abban a segélyben, amelyben nemcsak a napszámosok, hanem
