Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.
Ülésnapok - 1910-625
625. országos ülés 1916 február 12-én, szombaton. 183 bandkassen, Enichtung von Genossenschaften. Méltóztassék megmondani, hogy a háború alatt a kormány vagy a közigazgatás kezdeményezésével hány hitelszövetkezet keletkezett nálunk, hány fogyasztási szövetkezet, vagy ipari szövetkezet ? (ügy van! balról.) Építkezési kölcsönöket a Wohnungsfürsorge Fond-ból adtak; Spandauban a háború közepette találtak időt és pénzt reá, hogy 35 hektárt beépítsenek katonai munkások számára, kis házakat, és minden ház mellé 150 kvadrátméter kertet, Már előbb említettem, hogy a birodalmi fiskus felhatalmaztatott az 1915. június 10-iki törvénynyel, hogy szövetkezetek számára jótállást vehessen át. Az egész vonalon nagy szeretet, gondoskodás, atyáskodás van a nép számára, nem bankok által, hanem a nép maga adja át a pénzt, a kormány segiti hozzájárulással, törvényhozási intézkedésekkel, gyámolitással, mindennel. Mind ennek a hiányát, ellenkezőjét látjuk nálunk. T. ház ! A munkásügy állandó gondja Magyarországnak, a nagyiparnak, kisiparnak, mezőgazdaságnak. Mi itt valahogy az orosz munkással ímmelámmal dolgozunk, nagyuehezen s épen amikor legjavában folyik a munka, elviszik tőlünk, nem küldenek idejekorán másikat. (Ugy van! balról.) A legnagyobb nehézségek vannak e téren. Németországban legelőször egy Eeichszentrale des Arbeitsnachweises alakíttatott, augusztus 6-án 1914-ben kezdte meg működését, öt nappal a háború kitörése után és a legelső dolga volt az, hogy 12.000 munkást az aratáshoz biztosítottak maguknak. A katonai szállítókra éber figyelmet fordítottak Németországban és nemcsak hogy a legszigombb törvényes következményekkel sújtották, hanem törődtek azzal, hogy micsoda munkabéreket fizetnek a váltakozók a munkásoknak és ezt szabályozták, ha pedig rájöttek, hogy nem fizetik tisztességesen, becsületesen, azonnal figyelmeztették, hogy jövendőben eltiltják őket a szállításoktól. Én itt a házban hallottam panaszt, hogy miképen fizetik őket. Gróf Esterházy Móricz részletezte azoknak a hiénáknak garázdálkodásait, akik a szűkölködő szegény népet kizsákmányolják. A ministerelnök ur kijelentette, hogy lépéseket fog tenni. Mindenesetre eléggé szimptomatikus azonban, hogy a háború 19. hónapjában innen az ellenzék padjairól kellett a figyelmeztetésnek jönni. A t. ministerelnök ur Németországban nem fogja konstatálni azt, hogy ott az ellenzék padjairól jött a figyelmeztetés ; ott a kormány önmagától nézett utána és intézkedett. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Minálunk ezzel szemben szabadjára hagyták az országot, amelybe az ügynökök beözönlöttek s amely a jött-ment emberek, menekülők, prédájává vált. Haditermény-Részvénytársaság lett alapítva. A t. kormány mindig azt mondja, hogy ez egy altruista intézmény. Igaz, a kamatláb gondolom 5%-ban van megállapítva, a többlet a hadiárváké, hátramaradottaké, rokkantaké. Am ez a Haditermény-Részvénytársaság eddig nem töltötte be oly czélszerüen hivatását, mint ahogy azt lehetett volna várni. Felemiitettem, hogyan vásárolta a babot, a lencsét és a makszimális áron túl milyen összegeket követelt. A HaditerményRészvénytársaság részvényeinek fele, ugy tudom, a kormányé, fele a Hitelbanké. (Ellenmondások.) Lehet, hogy több banké. Már most egy felvilágosítást kérek. Én ugyanis azt hallom, hogy nem abban van a nagy üzlet, hogy ő a hadi terményeket közvetíti, hanem, hogy a Hitelbank — iUetve, amint most felvilágosítva lettem — a konzorczium kezeli a HaditeTmény-Részvénytársaság pénzkészleteit és hogy van egy szerződés, hogy a Haditermény-Részvénytársaság időközönként betétjét 2—25% mellett gyümölcsözteti a Hitelbanknál azzal a kikötéssel, hogy nem áll jogában 6 milliónál nagyobb összeget egy napon a Hitelbanknál kamatozás mellett elhelyenzi, illetve, amennyiben mégis nagyobb összeget fizet be, akkor a többlet nem kamatozik. En ezt igy hallottam és tisztelettel kérem a t. pénzügyminister urat, legyen szíves engem felvilágosítani, igy áll-e a dolog, mert ha igy áll, akkor mindenesetre nagy hasznot kap a Hitelbank. Justh János : Mutassa be a számadásait! Rakovszky István : Most beszédem végén eljutok ahhoz a ponthoz, amely miatt kértem a t. ministerelnök urat, hogy legyen szives zárt ülés tartásához hozzájárulni. Nagyon kevés lett volna az, amit én mondandó lettem volna. Az egyik dolog felett, amely népjóléti intézkedés, törtem a fejemet, hogy megtaláljam a parlamentáris formát, amelyben itt előadhassam a dolgot, de a kérdés kényes volta miatt nem sikerült megtalálnom. Avval pedig, hogy az illető szakministerrel négyszemközt beszélek, nincs tisztázva a kérdés, mert t. képviselőtársaimnak, ugy ideát, mint odaát, érdeke lenne, hogy hozzászólhassanak és hogy ezt itt megtanácskozhassuk. A t. ministerelnök ur ridegen elutasította ezt a kérést és igy én ezt, jólehet eminens népérdek volna és hasonló intézkedés történt Németországban, nem hozhatom ide a ház elé. De van egy másik kérdés is. Sajnálom, hogy nincs itt a kereskedelemügyi minister ur. Én nem fogom a kérdést az én informáczióm szerint felolvasni, mert óvatos akarok lenni és nem tudom megítélni, hogy hol árthatok ezen kérdés taglalása által a nagy hadi érdekeknek. Én nagyon burkoltan fogom ezt a dolgot elmondani és hogy nem bővebben adom elő, ennek oka az, hogy ezt épen a zárt ülésre tartottam fenn. T. képviselőház ! Néhány hónap előtt a kereskedelemügyi kormány értesítette a fővárost és közölte másokkal is, hogy bizonyos terményeket kompenzácziók fejében be lehetne hozni az országba ; e termények között zsiradékok és rizs nagy szerepet játszottak ; a kvantumot is tudom, hogy mennyit lehetett volna behozni. Épen akkor minálunk a zsir ára nagyon magasan állott. A németek az ő vaggonkvantumukat nyomban bevitték Németországba. Mi — csak egy dolgot nevezek, amely legkevésbbé feltűnő — kaolint is
