Képviselőházi napló, 1910. XXIX. kötet • 1916. január 28–február 28.

Ülésnapok - 1910-625

182 625. országos ülés 1916 február 12-én f szombaton. Ott a kormány megtett mindent a tekintet­ben is, hogy a nép legszélesebb rétegei, a gyengébb finaneziális eksziszteneziák biztosítva legyenek a hatalmas nagy bankokkal szemben. Behozták a Goldklauselt. A Goldklausel abban állott, hogy felfüggesztették a jelzálogbankoknak azt a jogát, hogy az annuitások törlesztését aranyban köve­telhessék. Ezeket nem kell aranyban fizetni és ezáltal is meggátolták azt, hogy a Reicksbank­ból az arany kivonassék. Rámutatok arra, hogy milyen nagy volt a fmancziális szervezet épen annak következtében, hogy a pénzügyi dolgok Németországban nem vol­tak egyedül egyes nagy bankokban czentralizálva, (ügy van ! balfelől.) hanem nagy részben deczen­tralizáltattak a takarékpénztárakban, szövetke­zeti pénztárakban és — erre szintén rá fogok térni beszédem további folyamán, — ahol nem voltak ilyen szövetkezetek, Darlehens-Casse-kat alapítot­tak, sőt ezen Darlehens-Cassek számára bizonyos hipotékáknál még az államkincstárt is feljogosítot­ták arra, hogy a háború tartama alatt a törvény értelmében jótállást vállalhasson. Ennek a nagy pénzügyi szervezkedésnek egyik legpregnánsabb jele volt az, hogy midőn a pénz szűkebb lett, midőn a háború kitörésének első idejében nem volt elég váltópénz, nem volt elég kis bankó forgalom­ban, akkor egyes városok összeálltak és a községek kiadták a Nothgeld-et, amelyet röviddel reá egy bank 6,287.740 márka magasságban beváltott. Ez annak a jele, milyen nagy szolidaritás, milyen nagy pénzerő, milyen nagy bizalom létezik ott, ahol a pénz nem egyes hatalmas bankokban van összpontosítva, hanem 'deczentralizálva van. Kiterjedt a kormány figyelme különösen a hiteligények kielégítésére. A moratóriumot mind­járt kezdettől fogva perhorreszkálta, de a jelzálog­hitel rendezésére a takarékpénztárak jogait kiter­jesztette, a kölosönvétel feltételeit megkönnyítette és a követelhető kamat csak egy negyed százalék­kal lehetett magasabb az állami Darlehens-Casse kamatlábánál. Annyit hallunk itt altruizmusról. Tudjuk, hogy duzzadnak a bankok kassza 1 ' a pénz­től, olvassuk, hogy a betéti kamatláb mindig le­száll, de hogy ezzel arányban a nagybankok a kiköl­csönzött pénz után a kamatlábat leszállították volna, azt nem hallottuk. Egy klasszikus tanura hivatkozom. Itt volt Vázsonyi t. képviselő ur, aki elmondotta, hogy a bankok kivonták magukat az ti. n. hadiadó fizetésének kötelezettsége alól, amire semmi ok nincs ma, amikor a kamat a beté­tek után szépen leszállt, amikor nincs pénzszükség, hanem pénzbőség van a bankoknál, amikor elké­szülhetnek a mérlegek. Nálunk, a bankok, amelyek nagy üzleteket csinálnak, amelyekről azt hall­juk folyton, milyen termékenyítő nagy hatásuk van az egész közgazdaságra, amelyekről azt halljuk, hogy milyen nagy jótétemények ők ebben a hábo­rúban, kivonják magukat az alól a kötelezettség alól, hogy ők az óriás jövedelmek után azt az adót, amely az eredeti törvényben reájuk M Í olt róva. meg is fizessék. Ez egyik oka annak, hogy nálunk a nagyközönségben nincs meg az a nagy lelkesedés a bankok iránt, hogy nálunk nem sietnek arany­készleteikkel .. . Gündisch Guidó : Nincsen arany a forgalom­ban. Hol van az arany ? B. Wladarassy-Beck Gyula: Nincsen for­galomban arany ! (Felkiáltások balfelől: Markbreit!) Gündisch Guidó : Markbreit alkotmánypátri ! Rakovszky István: T. képviselő ur, ez lehet­séges, én nem tudom az ellenkezőt bizonyítani, de a képviselő ur se tudja ; hogy nem látjuk, az áll; azt tudjuk, hogy nem látjuk, de hogy nincs-e elrejtve, azt nem tudhatjuk. Ök a városokban a hitel megkönnyítésére szer­vezték a Kriegs-Kredit-Bankot. Erre nézve Ber­lin adta a példát, ahol egy 18 millió márkás nagy­bankot szerveztek, semmi egyébre, csak arra, hogy azokat a szükségleteket, melyek momentán az egyes kisiparosoknál, kereskedőknél, egyeseknél mutatkoztak a pénzhiány folytán, rossz üzleti konjunktúrák következtében, kielégítsék. Ez már valóban altruisztikus intézmény volt, mert a rész­vényesek számára nem biztosítottak mást és nem volt joguk többet kívánni, mint tőkéjük 4%-át, a többlet hadihátramaradottak segélyezésére és istá­polására van fentartva. Nálunk szintén nagy mulasztása a kormány­nak, el is ismerte, hogy mikor a szegény földmives­néptől elszedték az igavonó marháját, lovát, kocsi­ját, a pénzéhez rém nehezen tudott jutni, (ügy van! balról.) Ugyanez a nehézség mutatkozott Németországban, ahol igazán nagyon czentralizált közigazgatás van. En ezzel nem akarom a mi köz­igazgatásunkat megróni, mert azt el kell ismer­nünk, hogy a háború alatt minden ereje megfeszí­tésével, különösen a magasabb hivatalnokok, meg­tettek mindent, amit tehettek, és hogy nem volt teljes a siker, ez annak a következménye, hogy sokan bevonultak és hogy valóban garmadaszámra gyártották a rendeleteket, ugy hogy ezek áttanul­mányozása valóságos egyetemi tanulmány volt. Németországban Die Discontierung der Anerkent­nisse von Civilaushebencommissaren utján esz­közölték a lóátvételt. Nagyon érdekes, de nem fárasztom vele a t. házat, hogy müy nehézségek voltak magán­jogi téren ezeknek beváltása ügyében is és ezeket is ez a Denkschrift megírja és megírja azt is, hogy miként oldották meg ezeket a nehézségeket. Azután az ingatlanoknak jelzáloghitellel való megterhelését megkönnyítették községi takarék­pénztárakkal, jelzálogbankokkal, sőt — ez az érdekes — már jelzáloggal megterhelt birtokok ujabb megterhelésére is adtak módot: a berlini Kiiegsbelehnungsstelle für nachstehende Hypo­teken, — ezt az intézményt alapították erre. A kormánynak a gondoskodása tehát még ilye­nekre is kiterjedt. De azzal is foglalkozott a kormány, hogy a kisiparosok részére hitelnyújtás czéljából szövet­kezeteket szervezett: Zur Organisierung für den gewerblichen Mittelstand, Errichtung von Ver-

Next

/
Oldalképek
Tartalom