Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-604

60í. országos ülés 1916 január 5-én, szerdán. m kangsulyoztatott és mert, mondom, ha nem is osztom Polónyi Géza t. képviselőtársam optimizmusát, aki tegnap még rábeszélni kivánta az ellenzéket arra, liogy a revizionális kérdésben álláspontját változtassa meg, talán mégsem egészen felesleges röviden rámutatnom arra, hogy mennyire nem képzelhető a pártérdek belejátszása ebbe a javaslatba. Mindenekelőtt felmerül az a logikai kérdés, t. ház, hogy vájjon, ha a kormány a mai viszonyok közt minden áron pártérdekeit kivánta volna szolgálni, miért kellett ezt a rendkivül komplikált, ezt a rendkivül dubiózus, ezt a kihatásaiban ma még mindenesetre abszolúte kiszámíthatatlan eszközt választania, amikor — hisz legyünk őszinték — ha akarja a párt érdekét szolgálni, ezer és ezer más eszköz állt volna rendelkezésére. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Ráth Endre: De ezzel is azt akarja és fogja is szolgálni! B. Madarassy-Beck Gyula: De, t. ház, ellene mond a pártérdek szempontjának a javaslat fejlődésének egész története. Nekem, t. ház, akinek különböző minőségeimben alkalmam volt a javaslat fejlődésének peripecziáiban résztvehetni, konstatálnom kell azt, hogy a t. pénzügyminister ur majdnem kicsinyesnek mondható, féltő gonddal igyekezett állandóan kiküszöbölni a javaslatból minden olyan momentumot, amely alkalmas lett volna arra, hogy akár az ő, akár a kormány befolyását abban erősitse. De hisz én meg vagyok róla győződve, hangsúlyozva is lett ez, t. ház, Szterényi József t. képviselő ur részéről, hogy a t. pénzügyminister urnak teljesen objektív, pártérdektől mentes állásfoglalását minden közgazdasági kérdésben a t. túloldal épen oly jól értékeli, mint mi; és engedelmet kérek, személyes érveknek nem vagyok barátja, de ez a személyes érv igazán végtelenül erős: azt hiszem, hogy az ellenzék Teleszky János pénzügyminister ur ilyetén objektív felfogásáról*annyira még van győződve, hogy merem állítani, hogy ha valamely régi magyar alkotmányos törvény megadná az ellenzéknek azt a jogot, hogy a munkapárt kebeléből választások előtt, legnagyobb kortesgondjai közepette pénzügyministert választhasson, akkor a Duna jegén a képviselő urak Teleszky Jánost kiáltanák ki pénzügyministernek. (Derültség. Ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Dj ami a javaslatot magát illeti, nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, csak j sízem, hogy itt van a javaslat pártérdektől való függetlensége tekintetében először a pénzintézetek szabad belépése és kilépése, itt van a közgyűlés, amelyre nézve Polónyi Géza t. képviselő urnak, a törvény betűjét véve, igaza volt, itt van az igazgatóság, itt van a választmány, itt van a felügyelő-bizottság, ezekből egy bizonyára nem domborodik ki: az állam befolyása az intézményre. A vétójog elejtetett. Itt volt egy vitánk öt évvel ezelőtt, az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbítása tárgyában; ez egyike KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XXVIII. KÖTET. j volt a leghosszabb vitáknak; nem tudom, hány ellenzéki szólalt fel, de. végnélküli volt a sor, emlékszem ; és egyetlen egynek sem jutott eszébe, hogy az Osztrák-magyar banknál is létező vétójog miatt az Osztrák-magyar bankot a kormány korteseszközének tekintse. De hisz ezt elejtették. Beck Lajos t. képviselő ur hosszú czikksorozatot irt a Pénzintézeti Központról. Ebből láttam azt, hogy ő a törvényjavaslat 8. §-át, t. i. a hároméves tilalmat a pénzintézetek felállítására nézve, kinevezi engedélyezési rendszernek és azután ebben a szélmalomharczban az engedélyezési rendszer ellen idéz szaktekintélyeket. Beck Lajos : Nagvon egvoldalu ! B. Madarassy-Beck Gyula: Nem lehet azt mondani, hogy ily peremptórikus tilalom engedélyezési rendszer volna. Igenis, felmerült közgazdasági oldalról a gondolat, hogy a háború utáni bizonytalan állapotokra való tekintettel ilyen merev tilalom talán nem egészen helyes és kivételes esetekben a pénzügyministernek talán lehetne .rezerválni a kivételes engedélyezés jogát. De épen a pénzügyminister ur hárította el magáról ezt, mert ki akarta kerülni az ostromot, amelynek különben igen nagy mérvben ki lett volna téve és amely befolyásolásra talán igenis alkalmas lett volna. Azután itt van a szanálás, amelylyel eleget foglalkozott a t. ház és én nem hiszem, hogy a nagybankokat azon minden szerelmi levelezőt meghaladó ömlengések után, amelyeknek oly hosszú skáláját volt alkalmunk tegnap is meghallgatni, a képviselő urak a túloldalon az ellenzéki politika oly erős pilléreinek tekintenék, hogy többre becsülnék az ő titkos működésüket a szanálás terén a Pénzintézeti Központnak altruisztikus, szervezett és a nyilvános ellenőrzés mellett lejátszódó működésénél. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: Ezt nem az ellenzék mondta, csak annak egy tagja ! B. Madarassy-Beck Gyula: Én azt hittem, hogy az ellenzék egységes. (Derültség a jobboldalon. Mozgás balfelől és felkiáltások : Azért mindenki önállóan gondolkozhatik! Nincs olyan pálifegyelem, mini önöknél! Zaj.) I Polónyi Géza : Annyira mindeneiéire egységes, mint önök e kérdésben. B. Madarassy-Beck Gyula: De, t. képviselőház. Polónyi Géza t. képviselő ur tegnap azt mondta — vagy, mondjuk, elismerte — hogy a pénzintézetek ugy is majdnem imndnyájan kormánypártiak és hozzátette, hogy ez a pénzintézeteknél üzlet. Polónyi Géza: Legnagyobbrészt ! B. Madarassy-Beck Gyula: Azt hiszem, hogy a tj képviselő ur itt nagy tévedésben van. Egyben igaza van : minden közgazdasági faktornak természetes érdeke az, hogy a konszolidácziót, a rendet szeresse és minden politikai bonyodalomnak ellensége legyen. Készséggel elismerem, hogy a forradalmárok, a Robespierre-ek, a Danton-ok és Marat-k nem a bankigazgatók sorából kerülnek ki. (Derültség. Felkiáltások balfelől: De a hadseregszál9