Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-604

64 604. országos ülés 1916 a honvéd nevelő- és képző-intézetekről szóló 1897. évi XXIII. t.-czikkben foglalt némely rendelkezéstől történendő eltérések megállapítása tárgyában és a szász egyetem közgyűlési tagjai megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatokat a főrendiház a képviselőház által megállajDÍtott szerkezetben módosítás nélkül elfogadta. Mindezen törvényjavaslatok legfelsőbb szentesítés végett ö felségéhez fognak felterjesztetni. Bemutatom a t. háznak a főrendiház elnökének átiratait, amelyek szerint : »az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet 1913. évi és 1914. év I. félévi állapotáról« ; »az országos tanári nyugdíjintézet 1913. évi és 1914. év I. félévi állapotáról*, végül »azon községi és felekezeti nem állami elemi iskolai tanítókról, akik ellen az 1913/14. évfolyamán az 1907. évi XXVI. törvényezikk 22. §-ának a—c pontjai alapján fegyelmi vizsgálat indíttatott* cimü jelentésekre hozott képviselőházi határozatokhoz a főrendiház hozzájárult. A két ház egyetértésével hozott határozatokat országos határozatoknak jelentem ki. Következik a napirend : Az államkincstárnak a Pénzintézeti Központ alapításában való részvételéről a pénzügyminister törvényjavaslata, valamint az ezzel kapcsolatos ministeri jelentés, feliratok és kérvények általános tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra ? Pál Alfréd jegyző: Báró Madarassy-B:ck Gyula ! B. Madarassy-Beck Gyula: Mélyen tisz'elt képviselőház! (Halljuk/ Halljuk/) Végtelenül sajnálom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, amelynek egyenesen és kizárólag közgazdasági, még pedig igen fontos közgazdasági háttere van, a viszonyok alakulása következtében belekerült a magyar pártpolitika szomorú útvesztőjébe, amelyből rendszerint nehéz a kibontakozás. Ez az útvesztő be van nőve ősi, sürü, tüskés bozóttal, amely megvérzi a benne járót és amelynek egyetlen hajtását a régi magyar pártoskodás és a bizalmatlanság sötét vadvirága képezi. A magyar parlament megtalálta a kivezető utat ebből az útvesztőből. A hazafiság és az okosság erősebb volt a szenvedélynél, de én igen félek, t. ház, hogy az útvesztő tüskéi ezúttal magát a javaslatot sebezték meg, még pedig nem is egészen jelentéktelen módon. A tegnapi napon benyújtott módosításokra nézve — hogy csak a két legfontosabbá!, az intézménynek öt évre való korlátozásával és a revízió kérdésével foglalkozzam — nekem az az érzésem, hogy az ötévi korlátozást az élet nem fogja hanorálni. (ügy van / jobbfelól.) Én teljesen kizártnak tartom, hogy valaki csak el is képzelhesse azt, hogy egy ilyen arányok mellett és ebben a működési körben beállított intézmény öt év múlva felszámolás tárgyává legyen tehető, (ügy van! jobbfelól.) De azt is hiszem, t. ház, hogy az intézmény felszá- I január 5-én, szerdán. molását az öt év lefolytával már nem is fogja senki kívánni, (ügy van!) Ennek a korlátozásnak beállítása mégis erős bizonytalansági momentumot jelent az intézményre nézve, amely épen a bizonytalanság természeténél fogva igenis alkalmas arra, hogy az intézmény fejlődését helytelen irányban befolyásolja, azt a haladásban akadályozza. Ami a revízió kérdését illeti, amelyre részletesen később térek rá, azt hiszem, hogy az uj beállítás sem az országos szempontnak, sem az intézetek sajátlagos érdekének nem felel meg. Ha a törvényjavaslatot az összes módosításokkal együtt mégis elfogadom, teszem ezt azért, mert abban a meggyőződésben élek, hogy az élet itt is, mint annyi más esetben, erősebb lesz a törvénynél és az intézetet szükségszerűen a gazdasági követelmények erejéhez képest fogja alakítani és vezetni . . . Gr. Tisza István ministerelnök: ügy van! B. Madarassy-Beck Gyula: ... és teszem azért is, mert természetesen belátom azt, hogy a mai viszonyok között a legfontosabb a nemzeti akarat egységes megnyilatkozása és hogy minden eltévelyedésünk ebben a kérdésben igen komoly következményekkel járhat. Ismétlem, t. ház, ez a körülmény nem.gátol abban, hogy végtelenül ne sajnáljam, hogy ebbe a par excellence közgazdasági kérdésbe oly mélyen belejátszott a pártközi érzékenység. Nagyon sajnálom a javaslat miatt és sajnálom azért, mert hiszen ennek a pártközi érzékenységnek a háttere a múltba nyúlik vissza és én azt hiszem, a mai viszonyok között nem igen lehet erkölcsi jogunk arra, hogy a múlt személyes és pártellentéteinek működésünkben tág tért engedjünk. , Igen nagy időket élünk, t. ház ! Azt hiszem, a világ földrengésszerű megrázkódtatásának egy oly epokáját, mint mi, még semmiféle generáczió nem élte végig, (ügy van / jobbfelól.) És véges, t. ház, az emberi lélek befogadó képessége ! A magyar nemzet pedig ebben a nagy háborúban a legsúlyosabb megpróbáltatásoktól, a legrettenetesebb gyötrődésektől a legfenségesebb látványokig az érzelmek egy oly skáláján vezettetett keresztül, hogy alig van ahhoz jogunk, hogy ma ettől a nemzettől mimózaszerü pártérzékenység iránti különös fogékonyságot követeljünk, (ügy van ! jobbfelól.) Ezeket a régi ellentéteket, t. ház, én azt hiszem, ha akarjuk, ha nem, elsöpörte és eltemette a világtörténelem cziklonja és alig képzelhető, hogy az ország meg tudná ma érteni azt, hogy a magyar parlament még mindig általuk és a régi szenvedélyek, a régi gyűlölet, a régi bizalmatlanság által vezettesse magát, amelyek ezen a házon kivül csak igen nagy közönynyel találkoznak és amelyek a nemzet mai élet-halál harezában senkit sem érdekelnek, (ügy van/ ügy van! jobbfelól.) De, t. ház, a pártérdek kérdésével még röviden foglalkozni akarok azért, mert hiszen a tegnapi 'nap folyamán ez a momentum újból igen erősen