Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

56 603. országos ülés 19Í6 ellenőre egy kormánynak és egy pénzintézetnek, erre azt kérdem, hogy nem gondolják-e t. barátaim, hogy ez annyit jelent, hogy incidít in Scyllam, qui vult vitare Charybdim ? T. i panaszkodunk az ellen, hogy egy párttörvényjavaslat készül és akkor magunk proponálunk egy módosítást, amely az ellenőrzést a pártkereteknek legszűkebb korlátai közé szorítja. (Mozgás balfelöl.J Van azonban ennek a módosításnak, amelyet Szterényi t. képviselőtársam előterjesztett, még egy pontja, amelyre nézve nagyon kérném az utánam következő Batthyányi Tivadar t. barátomat, hogy engem és az országot legyen szíves felvilágosítani. Ez arra vonatkozik, hogy az 5 esztendős terminus kikötése borzasztó sulylyal nehezedik az ellenzék vállára. Azt mondja t. i. a pénzügyminister ur, hogy ö öt esztendőre nem kap tisztviselőket. Erre feláll a t. ellenzék és azt mondja: mi pedig ezennel offeráljuk a t. pénzügyminister urnak, hogy tessék az alkalmazandó pénzügyi tisztviselőket arról biztosítani, hogy állást fognak kapni és ha állást nem, akkor állami ellátásban fognak részesülni. Ez, gondolom, annyit jelent, hogy nyugdijat fognak kapni. Ne vegye zokon tőlem t. barátom, de erre én semmi körülmények között kapható nem vagyok, hogy öt esztendei szolgálat után bárkinek állami ellátást Ígérjek és a kormányt, amelyet pártszemponttal vádolok és amelyről tudom, hogy a pénzintézeti tisztviselőket is ilyen czélra fogja kihasználni, szalváljam az alól, hogy ezért a felelősség ne őt, hanem engem terlieljem. Ez a pont maga,elégséges lett volna, hogy ez ellen felszólaljak. Én a magam részéről nem akarnám az utat magam elől elzárni a tekintetben, hogy később is hivatkozhassak arra, hogy ilyen veszélyes elvhez soha hozzá nem járultam és nem járulhatok akkor, amikor a nyomorúságban küzködők fogyasztási adó filléreiből kellene erre az adót előteremteni. De ki az közöttünk, aki ennek pénzügyi terheit ki tudja számítani? Hiszen a t. pénzügyminister ur — csak az elnököt és a vezérigazgatót értem — csak nem fog más embereket keresni, mint akik csakugyan megérdemlik az ország tiszteletét és bizalmát. Méltóztatnak tudni, mit jelent egy vezérigazgató szerződése ma? Mi lehet annak az ekvivalense? A ministerelnökség is kevés, mert a ministernek sincs annyi fizetése, mint amennyi egy vezérigazgatónak van. Ennélfogva vagy biztositanom kell azt, hogy ministerelnök lesz, (Derültség.) vagy pedig nagy nyugdijat kell neki adnom. De az előbbi talán a parlamentarizmus szabályába ütköznék és talán mégsem ez az intenczió. Eármiképen álljon is a dolog, én a sötétségbe való ugrásnak tekinteném azt, hogy anélkül, hogy ennek a pénzügyi horderejét kiszámítva lássam, ily nagy terhet magamra vállaljak. Már most a t. pénzügyminister űrtől kérték, hogy az elnök nemcsak olyan ember legyen. január 4-én, kedden. aki a pártokon felül áll, hanem ennél többet kértek, hogy olyan legyen, akiben az egész ország megbízik. Én meglehetősen ismerem az országot, széjjel néztem és kerestem, hol van ilyen ember, de nagyon keveset találtam. (Derültség balfelol.) És az a csodálatos, hogy akik alkalmasok lennének rá, azokról azt olvasom, hogy egy sem fogadja el. Van azonban a jelöltek közt egy ur — nem akarom megnevezni —, aki az u. n. pártkasszaperben egyik főszereplő volt. De a t, pénzügyminister ur megígérte, hogy fog találni ilyen elnököt; ezt el is. fogadom, de nem tudom, hogy kicsoda lesz. Mert önnek csak ugy volna értelme, ha tudnók, hogy kicsoda. En nagyon hűen emlékezem az ilyen paktumos törvényhozások konzekvencziáira, sürüen vagdostuk egymás fejéhez, hogy nem tartottátok meg a paktumot. Vigyázzon a t. pénzügyminister ur! Én ajánlok neki egy reczeptet: legalább barátaimnak mondja meg, hogy kit akar, mert ellenesetben félek, hogy nem találja meg azt az embert, aki ennek a követelésnek meg tudna felelni. Bármiként álljon azonban a kérdés, én azzal a nyugodt lelkiismerettel búcsúzom ettől a javaslattól, hogy ez a javaslat Magyarország pénzügyi helyzetén segíteni abszolúte nem fog, a fenyegető katasztrófát se meg nem akadályozza, se nem enyhíti, míg ellenben halmozott bűnök takargatására esetleg akaratunk ellenére is fel fog használtatni. Azt pedig, t. • képviselőház, hogy ez más, mint pártczélt szolgáló intézet legyen, meséljék másnak, én nem hiszem el s azért a magam részéről sem általánosságban, sem később részleteiben a javaslatot el nem fogadom. Elnök: Ki a következő szónok? Szász Pál jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! Gr Batthyány Tivadar: T. képviselőház! A parlamenti szokás és illem szabályai szerint kötelességem, előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalására reflektálni. Mielőtt ezt tenném, felvetem magamban azt a kérdést, hogy tulajdonképen az én igen t. barátom és képviselőtársam kit támadott jobban? A kormányt-e vagy bennünket, akik a kormánynyal ezt a megállapodást létrehoztuk? Sághy Gyula: Minket! Gr. Batthyány Tivadar: Ha ezzel nem vagyok tisztában természetesen azzal sem vagyok egész tisztában, hogy minő kvótában dukál a t. pénzügyminister urnak és a többségnek és minő kvótában dukál nekünk az a jog, vagy kötelesség, hogy ezt a megállapodást megvédjük. Én mindenesetre a parlamenti szokás és illemszabály szerint bátorkodom néhány szóban reflektálni előttem szólott igen t. képviselőtársam szavaira, s ennek keretében az illető pontokra nézve leszek bátor a magam felfogását kifejteni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Előrebocsátom azonban a következőket, En