Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

6U3. országos illés 1916 január 4-én, kedden. 57 az első percztől fogva, hogy a t. pénzügyminister ur a Pénzintézeti Központ eszméjét a nyilvánosság elé vitte s hogy a tervezetet megismertem, állást foglaltam ellene. Elsősorban és főkép szakszerű indokokhói, az ország hitelügyeinek, közgazdasági érdekeinek szempontjából. Ebből a szempontból ellene vagyok a törvényjavaslatnak most is és ellene fogok szavazni. Egészen más azonban az a kérdés, amely bennünket a megállapodás útjára és magára a megállapodásra vezetett, az a kérdés ugyanis, hogy abban az esetben, ha az igen t. kormány és az őt támogató többség ezt a törvényjavaslatot eredeti formájában akarta volna keresztülvinni, — megjegyzem, hogy mostani ujabb formája egy pont kivételével még rosszabb — még pedig támaszkodva a többségi elv uralmának feltétlen érvényesítésére, akkor én, aki amúgy is nagyon szeretnék az igen t. kormánynyal és a többséggel szemben igen sok kérdésben kissé erőteljesebb szakszerű vitát kezdeni, legnagyobb örömmel határoztam volna el magam, kötelességem tudatában, a legélesebb parlamenti harczra a törvényes kereteken belül. De akkor, amidőn mi itt egy megállapodáshoz eljutottunk, én csak azt vizsgálhatom, hogy ezen megállapodással szemben indokolt-e megmaradnunk az eddigi tárgyalási hangnem mellett, amelyre magunkat elhatározni az ország nagy érdekei szempontjából hazafias kötelességünknek tartottuk. (Helyeslés bálfelöl.) Azzal a férfiassággal, amely a parlament minden tagját kötelezi, kijelentem, hogy amenynyire el voltam határozva a legerősebb harczra — és talán nem egészen rövid parlamenti multamra utalva merem állítani, hogy a harczokból ki szoktam venni egy kissé a magam részét, — annyira örülök annak, hogy találtunk egy megoldást, amely a mai nagy időkben ennek a harcznak kitörését megakadályozta. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Aki pártatlanul vizsgálja ezt a kérdést, az ne azt nézze, se a kormány, se az ellenzék szempontjából, hogy ki győzte le a másikat, hogy kinek az elvei érvényesültek az egész vonalon; hanem nézze azt az egyetlen helyes tényt, hogy itt egyik álláspont sem érvényesülhet egészen, hanem a tisztességes megállapodás alapelveként mindegyik fél engedett és egy kompromisszumban, egy átmeneti, időleges megoldásban találkoztunk. Egyik fél sem fogadta el a másiknak álláspontját, csak a harczi eszközök tekintetében állapodtunk meg, amennyiben ezentúl is a treuga dei alapján a normális parlamenti harczok keretében maradunk. T. ház! Sokkal előrehaladottabb az idő, semhogy részletesebben foglalkozhatnék a kérdéssel. Csak röviden jelzem, hogy magam feltétlenül szükségesnek tartottam azt, hogy a háborús bonyodalmak folytán segítésre szoruló pénzintézetek szanálására valamely formában az állam direkt anyagi hozzájárulásával a törvényhozás provideáljon. A magam részéről talán KBPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVIII. KÖTET. ezélszerübhnek tartottam volna egy ad hoc intézményre ruházni ezt az akcziót; azonban el kell ismernem, hogy a kormány és a többség azon elvi álláspontjánál fogva, hogy a Pénzintézeti Központot végleges intézményül akarták, el kellett mennünk odáig, hogy azon tervezett intézményt nyirbáljuk körül egy ad hoc átmeneti intézménynyé, amely keresztülvigye a szanálásokat, amit mi is feltétlenül akarunk. Itt mindjárt megjegyzem előttem szólott igen t. képviselőtársamnak, hogy a tanácskozások során igen természetesen arra is gondoltunk, hogy hiszen a szanálások természete hozza magával, hogy ezek lebonyolítása évekre terjed. Ezeket nem lehet öt évre limitálni, mert akkor igen sok szanálás eo ipso lehetetlenné válnék. Ha ez az intézet öt év múlva felszámol, lesznek más intézmények, melyekre a felszámolás végleges lebonyolítását át lehet ruházni. Ez tehát abszolúte nem jár nehézséggel. Ami magát az öt évet illeti, én itt az ellenzék felfogásának sikerét abban látom különösen, hogy a törvényhozás és a kormány kötelezve lesz e kisérletképen beállítandó intézményt három-négy évi működése után revízió alá venni, konszideráczió tárgyává tenni, hogy mennyiben vált be és akkor majd, a jövő parlamentben, az ujabb általános választások Után kialakuló többség és annak kormánya igenis el fogják határozni, hogy ezen intézménynyel mit csináljanak. Itt nincs mit csürni-csavarni, itt nincs mit szépíteni. Ha az akkori törvényhozás bizalmából a mai ministerelnök ur, a mai ellenzék fognak ott ülni a ministeri székekben, ezek az urak valószínűleg némi módosításokkal, amelyekre e pár év tapasztalata fog rávezetni, tovább fentartják az intézményt. Rendes alkotmányos választások után erre feltétlenül joguk van. Nekünk nincs jogunk a jövő törvényhozást ebben a tekintetben bármiképen lekötni. (Felkiáltások balfelöl 1 Tiszta választások/) Remélem, a háborúnak meglesz az az eredménye, hogy utána a legelső nagy alkotás egy igazi demokratikus általános, egyenlő, titkos választási jog lesz és akkor meg épen teljes megnyugvással kell meghajolnunk az akkori törvényhozás akarata előtt. Feltétlenül elértük azonban, hogy öt éven belül újból kell e kérdéssel foglalkozni. Végtelenül sajnálom, kogy pl. az Altruista Banknál is nem követtük ezt az eljárást, mert valljuk meg, hogy ez igen kitűnő férfiak vezetése alatt áll, de a maga egészében nem vált be, nem teljesítette a hozzáfűzött reményeket. (Helyeslés balfelöl.) Erre csak egy konkrét példát hozok fel. Tolnamegyében ott volt a bátaszéki teréziánumi uradalom. Évtizedeken át ezt a legkorrektebhül ugyan, de oly rendszertelenül kezelték, hogy aránylag igen csekély jövedelmet hozott. Megindult az akczió több oldalról, hogy adják bérbe kisembereknek, akiknek ott igen kevés a földjük és nagy nehézséggel kieszközöltek egy legfelsőbb