Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.
Ülésnapok - 1910-603
603. országos ülés 1916 de a nemzetnek adjon felvilágosítást arról, hogy ez a bank teljesitette-e, teljesiti-e és milyen mértékben teljesiti ezt a kötelezettségét, amely fundamentuma volt annak, hogy a bank szabadalmát meghosszabbítottuk. (Helyeslés bal felöl.) De, t. ház, van még egy okom, egy általános ok, amely miatt én semmi szin alatt sem járulhatok ehhez a javaslathoz, bármiként módosíttassák is és ez az ok a nemsokára napirendre kerülő földgáz-javaslatban rejlik, (ügy van! balfelöl.) Ott látni fogjuk, hogy egy valóságos nemzeti kincsről van szó, amely hogy megmenthető legyen, elmegyünk a Deutsche Bankhoz, hogy megmentsük a hasznot — nem a magunk számára, hanem az idegenek számára. (Mozgás a baloldalon.) Ha ez a 25 millió veszteségtartalék, vagy tartalékos veszteség, ahogy tetszik (Derültség balfelöl.) erre a czélra fordíttatnék, akkor nagyon szépen gyümölcsöztetnők, megmentenénk vele egy egész országrészt és nem fog az a gyanú ehhez hozzáférkőzni, hogy ez pártczélokból történik. Sőt többet mondok, t. ház, még a 25 milliót is elengedjük; arról van szó, hogy az érdekelt városok megmenthetők és az egész nagy iparkérdés megoldható, csak adjon az állam garancziát arra, hogy a befektetett tőkének tisztességes polgári haszna biztositva lesz. Mert akkor maguk ezek a városok tudnak majd megfelelő kölcsön révén ezzel a nagy kincscsel boldogulni és azon a vidéken az ipar fel fog tudni lendülni. Ez a három indok, azt hiszem, már ugy messziről is teljesen elég arra, hogy semmi körülmények között most ilyen javaslathoz hozzá ne járuljunk. Ha azonban tovább megyek, — és most már a konkrét javaslatot veszem bonczkés alá — akkor azt tapasztalom, hogy a mélyen tisztelt ellenzékek által proponált módosítások, — amelyekhez azért fűzök bizonyos aggodalmakat, hogy, ha lehet, igyekezzünk a netaláni félreértéseket eloszlatni és igyekezzünk, ha lehet, rajtuk javítani — nem merítik ki azokat a módosításokat, amelyek szükségesek lennének arra, hogy ebből a javaslatból olyan javaslat lehessen, amely a pártczélokat szolgáló korteseszközt ettől a minőségétől megfosztaná. Tudnunk kell, t. ház, hogy a t. ministerelnök ur deczember 21-iki beszédében egész sans géné megmonta nekünk, hogy »hiszen az urak talán csak tudják, hogy a pénzintézetek most is kormánypártiak, hogy legalább kilencz tizedrésze az«. Hát, t. ministerelnök ur, ezt mi régen tudjuk, (Derültség balfelől.) mert hiszen őnáluk a kormánypártiság nem meggyőződés, hanem üzlet. (Ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ohó! Polónyi Géza: Bizony, méltóztassék elhinni, t. ministerelnök ur, legnagyobb részüknél az. (Mozgás a jobboldalon.) Ugy-e bár, a Magyar Bank eljárása a sóüzletnél tiszta lelkiismereti kérdés volt? . . . január í-én, kedden. 51 Ráth Endre: Oppozicziót csináltak ! (Mozgás és derültség a szélsőbálóldalon.) Polónyi Gáza: Ez igy van, t. ház, de most következik egy igen érdekes részlet, amelynél a t. előadó úrral és a pénzügyi bizottság elnökével egy bizonyos leszámolást kell foganatosítani. Egy czifra dolgot kell itt megállapítanom. Először életemben látom, hogy van előttünk egy pénzügyi bizottsági jelentés, amely, ne mondjuk, hogy hamis, — bár ezt a szót nem kriminális, hanem csak társadalmi értelemben venném — hanem egy magában véve helytelen jelentés. Hogy áll ez a dolog? Ha az ember kezébe veszi ezt a pénzügyi bizottsági jelentést, akkor olyan nagy pénzügyi auktoritások aláírásának láttára, aminő báró Láng Lajos és Antal Géza ur, az ember szinte nem merészel kételkedni. Beck Lajos: Csalhatatlanok! Polónyi Géza: És ha kezembe veszem, azt olvasom benne, — sajnálom, hogy a pénzügyminister ur nincs itt; szó szerint olvasom fel, nehogy valami ferdítéssel, vagy nem tudom mivel vádolhassanak — hogy (olvassa): »Az a körülmény, hogy bár az államkincstár 100 millió koronával alapítja meg az intézetet s külön veszteségi tartalékalap gyanánt 25 millió koronát bocsát rendelkezésére, mégis a közgyűléseken a jelenlévő szavazatok számának csak felével rendelkezik, mutatja világosan, hogy a törvényjavaslatban egy oly autonóm szerv megállapításáról van szó, amelynél a vezetés és irányítás a közvetlen érdekelt intézetek részére van fentartva és melynél az egyetemes közgazdaság érdekét csak az elnök részére megállapított jogkör és a pénzügyminister kiküldöttjét megillető óvási jog biztosítja.« Ez ugyebár demonstrálni akarja azt, hogy daczára annak, hogy a szavazatok fele a, kincstáré, ez mégis egy autonóm intézet? Én erre vonatkozólag mély tisztelettel felvilágosítást kérek. Ha kezembe veszem az alapszabálytervezetet, akkor azt látom, hogy ez nem felel meg a tényeknek. Először is a közgyűlésen való szavazás tekintetében még igy is, ha nem interpretálom az alajjszabályt, meg kell különböztetnem a minősített szavazatoktól függő határozatokat, amelyeknél ugyebár, a szavazatok fele nem volt irányadó és meg kell különböztetnem a kúriák szerint való szavazást . . . Hantos Elemér: A közgyűlésen nincs kúria! Polónyi Géza: De az igazgatóságba való választások a közgyűlésen történnek; a jelölések a kúriákban történnek. Miután tehát jelöléshez van kötve a választás, természetes dolog, hogy a közgyűlés sem határozhat mást, mint amit a kúria mond. Igaz-e? (Mozgás jobbfelöl.) Hantos Elemér: Dehogy igaz! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, hát az igazgatókat hol választják? A spájzban? (Derültség balfelöl.) Hantos Elemér: A közgyűlésen! Polónyi Géza: Természetes, hogy a köz7*
