Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-603

603. országos ülés 1916 január h-én, kedden. 49 Ká kell most már térnem arra, ami. engem arra ösztökél, hogy a mélyen t. ellenzéknek ettől a konkluzumától eltérjek — gondolom azonban, d'accord leszek a függetlenségi párton azoknak álláspontjával, akik ellene nyilatkoztak az elfogadásnak. Én azt hiszem, itt valami félreértésnek kell lenni, amelynek tisztázása talán nem felesleges dolog, t. i. hogy talán nem egészen helyes annak enuncziácziója, hogy az egész ellenzék hajlandó megszavazni. (Mozgás balfelöl. Felkiáltások: Nyitva maradt a kérdés !') Már előre is örvendek annak, hogy régi elvtársaimmal ezen a téren is egy véleményen maradhatok és csak az indokokat akarom előterjeszteni, amelyek engem ennek az álláspontnak elfoglalására indítanak. (Halljuk!) Az első az, hogy legyünk tisztában — eltekintve a pénzintézetnek struktúrájától — azzal, hogy mi az, amit a nemzet ebben a javaslatban a pénzkereskedőknek, vagy rövidebben szólva a kamattal kereskedőknek felajánl — mert nálunk a pénzintézet kamattal való kereskedés, jóformán semmi egyéb. Ugyebár felajánlunk itt 100 millió korona üzleti tőkerészletet, továbbá 25 millió koronát, amelyet egészen röviden ugy lehetne beállítani: ä fonds perdu. Mert azt hiszem, ebben a kérdésben alig van valaki, aki kétségben lenne aziránt, hogy az állami pénzre utalt csees-szopás tudni fogja azt megcsinálni, hogy ebből a 25 millióból egy árva fitying se maradjon az ország rendelkezésére. Tehát 100 millió tőke és 25 millió fonds perdu. De be van-e fejezve ezzel a nemzet áldozatkészsége? Ugyebár ezzel a javaslattal is vele jár a hadiadómentesség; ez velejár. De most egy felvilágosítást kérek — jogom van hozzá — a t. előadó úrtól is, hogy vájjon mi lesz ezzel a pénzintézeti központtal az adó és illeték szempontjából? ITog-e adót fizetni, t. előadó ur, fog-e illetéket és bélyeget fizetni, avagy pedig a szövetkezetekről szóló bizonyos rendelkezések figyelembevételével adó^ ós illetékmentes lesz-e? Nem tudom, de eziránt felvilágosítást kérek. Már most, rövidre vonva, mikor arról van szó, hogy itt az autonómia czégére alatt bizonyos követelésekkel lépnek fel, én e tekintetben álláspontomat röviden azzal jelezhetem, hogy ón is híve vagyok az autonómiának, az autonóm pénzek erejéig, de nem vagyok hive az oly autonómiának, hogy az állam adja a j>énzt és nem államilag felelős közegek gyakorolják azt az autonómiát. Hogyha egyszer államilag adott dotáczióról van szó, akkor természetes dolog, hogy ott az államilag felelős orgánumoknak megfelelő rendszerével kell ezt a dolgot beállítani és a legszigorúbb ellenőrzést kell megkívánni. Idáig csak pénzügyi szempontból ekszponáltam a dolgot. Most felvetem a kérdést, hogy még azonkívül elvonunk a pénzpiacztól körülbelül ugyanannyi tőkét, — az u. n. A) sorozatú KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVIII. KÖTET. üzletrészek tekintetében — mint amennyivel az állam hozzájárul. Meglehet, hogy kevesebb lesz, meglehet, hogy több lesz: ä peu prés 40 mülió. Nem tudhatom, mert nem tudom azt kiszámimitani, hogy hány intézet fog belépni és mennyi tőkével; ha mind a 2.022 intézet részt vesz benne, ami nagyon valószínű, akkor valamivel több lesz. Annyi tény, hogy nagyobb összegű tőke fog ezenkívül a pénzpiacztól elvonatni. Most már elsősorban méltóztassanak nekem megengedni, hogy eltekintsek magának a javaslatnak intézkedésétől és csak két-három érvet soroljak fel, amelyek engem arra ösztökélnek, hogy ehhez a javaslathoz semmi szin alatt és semmi körülmények közt szavazatomat ne adjam. (Helyeslés balfelöl.) T. i. én elismerem azt, hogy vannak a pénzintézeti területen is bizonyos bajok, amelyek kétségtelenül a háború által okoztattak és annak természetszerű folyományai. Elismerem jogosultságát annak, hogy ilyen bajokon az állam maga igyekszik segíteni. De sorrendet tartsunk, t. uraim! Amig én azt látom, amit most napról-napra sűrűbben és sűrűbben látok és amit nagyon szeretném, ha meghallgatnának, hogy különösen a felvidéken, ahol a szegény munkásnép vándorlással, egyik helyről a másikra menve munkát keresni, kereste meg fillérjeit családja számára: addig lehetetlen meg nem látni, hogy ott egy rettentő szocziális igazságtalanság kezd kibontakozni, t. i. az a tény, hogy amig a csatatéren van a kenyérkereső, addig a hadbavonul tnak családja, neje és gyermekei legalább annyira-amennyire tisztességes ellátást kapnak, ha azonban meghal, akkor egyszerre felfordul az egész család ekszisztencziája és koldussá lesz; sirva-riva kéri a garast, mert nincs miből megélnie; az özvegy havonkint egy koronát kap, ebből pedig gyermekkel együtt megélni nem lehet. Nem akarok itten érzékeny húrokat pengetni: tudom, hogy ilyen időkben, az u. n. paktumos törvényhozások idején, legfeljebb felesleges szinczerizálást művel az ember, mert ilyenkor a fülek csak a paktumok tárgyát képező kérdésekre vannak berendezve. Én azonban a magam számára levonom a konkluzomot. .j (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el) Azt ajánlottam volna barátaimnak és elvtársaimnak is: én vállalom a felelősséget a nemzet előtt azért, hogy azt az álláspontot foglalom el, hogy addig pedig, míg a nemzet a szerencsétlen özvegyekről és árvákról megfelelően nem gondoskodott, semmi . pénzügyi '.• és pénzintézeti szanálásokkal ne álljanak elő, mert ennek erkölcsi jogosultsága nincs, még kevésbbé van harczi szenrpontból jogosultsága. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Gondolkozzanak felette a tisztelt képviselő urak, micsoda lélektani depresszió keletkezik a hareztéren lévőknél, ha arra gondolnak, hogy a golyó, amely életüket