Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-617

617. országos ülés 1916 január 26-án, szerdán. 477 nak, ütött az utolsó órája és itt a mi hozzájárulásunkkal és a mi segítségünkkel létesülne égy nagy szláv hatalom, amelynek kialakulását majdnem másfélezer éven át meg tudtuk hiúsítani. De, t. képviselőház, most látjuk csak, milyen előrelátók voltak azok a nagy férfiak, akik az 1868 : XXX. t.-czikket megalkották, amely a megoszthatatlan állami közösség kimondása által a legerősebb fegyvert adta kezünkbe az ilyen merényletek ellen. Csak rajtunk múlik, hogy ezzel éljünk. Rajtunk, az ellenzéken, hogy ellenőrizzük a kormányt és számon kérjük tőle, mit tett ilyen merényletek ellen, a kormányon pedig annyiban, hogy ne tűrje Magyarország szuverenitásának megsértését ilyen szégyenletes merényletek által. De felvetem a kérdést: mit tett ez ellen a kormány? Tudtommal ott ült a kormány bizalmi embere, a bánusz. 2s!em olvastuk, nem hallottuk, hogy ez ellen tiltakozott volna. Nekem semmi tudomásom sincs arról sem, hogy a t. ministerelnök urnak hires — sokan azt mondják: erős, én azt ^mondom : erőszakos — keze működött volna. En csak azt látom, hogy Magdics ur ma is alelnök a száborban, ott látom ülni ma is a bánusz urat, holott itt egy előkészített nagy demonatráczió folyt le, amelyet Horvátországban a lapok dicsőittettek, Magyarország, azonban nem is vett róla tudomást. Hát mit tett a kormány ? Semmit! De nem, mégis tett valamit. A kormány erélyes, hatalmas, czéltudatos és nagy politikai messzelátására valló tette a következő volt (Olvassa.) •. »A hadfelügyeleti bizottság sajtóalbizottsága tisztelettel felkéri a t. szerkesztő urakat, hogy Magdic, a horvát szábor alelnöke megnyitóbeszédének utolsó két mondatát, melyben azt a reményét fejezi ki, hogy a Horvátországhoz még nem csatolt területek mielőbb egyesittessenek vele és hogy a horvát nemzet ilyen módon megerősödjék, ne kommentálják. 1915 június 14-én este félkilencz órakor.« Vázsonyi Vilmos: Este van! Este van! (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István: Én azt hiszem, hogy ha a t. ministerelnök ur ityen merényletek ellen nem lép fel . . . Szmrecsányi György: Ez a struccz-politika 1 Rakovszky István :... ez jele annak, hogy a t. / ministerelnök ur hatalmának is esteledik. (Élénk derültség a jobboldalon.) Mert ha a t. ministerelnök ur a hatalom teljes birtokában van, ismétlem: teljes birtokában van, akkor nem tételezem fel róla, hogy ezt szó nélkül tűrte volna. (Igaz! JJgy van! a baloldalon.) Ha a ministerelnök ur, ki itt a magyar országgyűlésen, mikor a magyar képviselők a magyar alkotmányt védték, őket ily eszközökkel tudta megtámadni, hogy akkor, amikor Magyarország alkotmányát egy egész törvényhozó testület megtámadja, ne tudjon fellépni ellene: ezt, bármennyire elágazzanak politikai nézeteink, bármily véleményem legyen róla, nem tételezem fel. Megmondom, miért nem tett semmit. Mert a ministerelnök ur nem erős, csak erőszakos. (Derültség jobbról.) Erő és erőszak között nagy a különbség. Az erő etikai alapon nyugszik, tudja, hogy igazat követel, igazat tesz s azért bátor. Az erőszakban ellenben megvan a bátorság, az erő, de nincs meg az etikai alap. (Elénk ellentnondások jobbról.) Midőn ily támadások jönnek, a ministerelnök urnak nincsen ereje, csupán erőszaka, de az erőszak egész odáig nem terjed el, mert ott még erősebbek vannak: azok, akikre a ministerelnök ur újévi beszédében czélzott s akik védő kezeiket terjesztik ki ott. Remélem, hogy a ministerelnök ur mindent megtesz azon támadás visszautasítása tárgyában, amely visszautasításra Horvátország rendéi teljesen rászolgáltak. (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök: A ministerelnök ur kivan válaszolni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Sálijuk! Halljuk!) A képviselő ur azon megjegyzésére, hogy az én úgynevezett hatalmam esteledik, nem szándékozom érdemleges választ adni. (Derültség jobbról.) Miért fosszam meg a képviselő urat egy édes reménytől ? (Elénk derültség jobbról.) Rakovszky István : Mi lenne az élet remény nélkül? (Mozgás jobbfeWl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Csak egy megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) Az a körülmény, hogy hatalmam netán esteledik, engem attól soha vissza nem tartana, hogy megpróbáljak olyan valamit keresztülvinni, aminek keresztülvitelét kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mert hisz ha hatalmam nem elégséges annak keresztülvitelére, egyszerűen belebuknám; arra pedig adtam már a múltban is példát, hogy minden habozás nélkül megteszem e kísérletet és viselem annak konzekvencziáit. (Élénk tetszés jobbról.) Szmrecsányi György: Akkor Magyarországon méltóztatott rendet csinálni a magyarok ellen! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: Mondom, viseltem annak konzekvencziáit minden zúgolódás nélkül, midőn azt hittem, hogy a kötelesség ezt parancsolja. (Ugy van! jobb felöl.) Mint Szmrecsányi t. képviselő ur emlékezhetik, egy, a magyarok ellen tett ily kísérletem nem sikerült. Szmrecsányi György: Darabontokkal dobatott ki minket! (Mozgás jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, t. képviselő ur, az a második felvonás, a második javított kiadás, mely sikerült azért, mert akkor már a nemzet közvéleménye helyesebben Ítélte meg ezt a dolgot. (Felkiáltások balfelöl: Mert Lukács preparálta!)