Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-617

478 617, országos ülés 1916 január 26-án, szerdán. Elnök: Kérem Fernbach képviselő urat! (Mozgás a baloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Kár most erről beszélni. Gr. Tisza István ministerelnök: Tényleg, a mai pillanat — elismerem — nem alkalmas, hogy erről beszéljünk s ép azért csak azt az egyet idézem Szmrecsányi t. képviselő ur figyelmébe, hogy az első ily kísérlet után szerencsés voltam a képviselő ur politikai támogatásának előnyeit élvezni. Szmrecsányi György: Ezzel titkot nem árult el. Ez régen elintézett ügy. (HaUjuTc! Halljuk! jobbfelol.) Gr. Tisza István ministerelnök: De eltértem a a kérdés lényegétől. Rakovszky képviselő ur azt kérdezi, azonositom-e magamat, vagy helyeslem-e a horvát országgyűlés alelnökének, gondolom, tavaly június havában tartott megnyitó beszédét ? Erre felesleges a válasz: természetes, hogy nem helyeslem. Pártkülönbség nélkül minden magyar politikus álláspontjának sarkköve a horvát kérdést, illetőleg a Horvátország és Magyarország közti állami kapcsolatnak változatlan szilárdsága (Élénk helyeslés jobbfelol.) és a horvát és magyar testvérnemzeti viszony rendezésének az a módja, melynek alapelvei az 1868 : XXX. t.czikkben vannak lefektetve. Nagyon természetes, hogy oly enuncziácziót, mely ezzel ellentétbe helyezi magát, nem helyeselhetek. Es hozzáte,szem, ha nem is szabad az országgyűlésnek 0 felségéhez intézett üdvözlő sürgönyét az alelnöki nyilatkozattal azonosítani és azzal összekapcsolni, mert a kettő között lényeges különbség van, de azt is sajnálom, hogy ez üdvözlő távirat oly kifejezéseket használ, melyek e tekintetben nem elég világosak. De t. ház, kérdem, hogyha egy ily nyilatkozat ezelőtt hét vagy nyolcz hónappal elhangzott, elhangzott nyomtalanul, ha már az a nyilatkozat magában a horvát országgyűlésen is — mert hiszen pár napjsal később történtek ugyanott a törvényes állapotot kétségtelenül elismerő nyilatkozatok — ha mondom, az a nyilatkozat már magában a horvát országgyűlésen is tulajdonképen ténylegesen dezavuáltatott s ha azzal szemben Horvát-Szlavonországok politikai tényezőinek túlnyomó nagy többsége egész a mai napig ismételt alkalmakkor mindig, minden kételyt kizáróan kijelenti, hogy az állami kapcsolat és a létező közjogi alap változatlan fentartása mellett van: akkor méltóztassék megengedni, ily elhangzott beszédre hiba nagyobb súlyt fektetni, mint aminőt egy a tények által megczáfolt nyilatkozat érdemel. S tán nem helyes dolog most, hét-nyolcz hónappal azután, akkor, amikor karöltve tudunk dolgozni, ily kérdést előrántani és felkavarni (Élénk helyeslés jobbról.) csak azért, hogy ezzel ellentéteket hozzunk létre olyan két testvérnemzet között, melyek egymásra voltak utalva a múltban, egymásra vannak utalva a jelenben, melyek kárát vallották mindig az egyenetlenségnek, s melyeknél az egyenetlenség szitásai bárhonnan történjék is — tudom, hogy elsősorban ott történik, de bárhonnan történjék is — károsítja a magyar nemzet érdekeit és végveszélylyel fenyegeti a horvát érdekeket. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Ily körülmények között én csak azt mondom, hogy ezeket a kijelentéseket természetesen nem helyeslem. (Helyeslés jobbfelol.) Feleslegesnek tartom, hogy válaszoljak arra a külön kérdésre, hogy (olvassa.) »van-e olyan alkotmányos tényező, amely a horvát-szlavón országgyűlést ily követelések támasztására felbátorítja vagy feljogosítja ?« Felesleges erre azt válaszolnom, hogy tudomásom szerint nincs és nem is lehet, de további lépések tételének szükségét csak akkor látnám fenforogni, ha ezek a helytelen és téves politikai tendencziák Horvát-Szlavonországok illetékes tényezőinek eljárásában, cselekedeteikben nyilvánulnának meg. (Helyeslés a jobboldalon,) Minthogy pedig Horvát-Szlavonországok illetékes tényezői és igy a most működő országgyűlés is egész működésében és minden irányadó kijelentésében az 1868 : XXX. t.-cz. alapján áll és az állami közösséget Magyarországgal elismeri, további intézkedés megtételének szükségét fenforogni nem látom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Rakovszky István képviselő ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Köszönettel fogadom a t. ministerelnök urnak első kérdésemre adott válaszát, amelyben kijelenti, hogy nem azonosítja magát. Tudomásul veszem a t. ministerelnök urnak ötödik kérdésemre adott válaszát is, hogy tudtával nem létezik alkotmányos tényező, amely ilyen áramlatokat helyeselne, istápolna, vagy felbátorítana, azonban a t. ministerelnök urnak válaszában két dologról megfeledkezni méltóztatott. Az egyik volt az a kérdésem, hogy hajlandó-e a t. ministerelnök ur ezen az 1868: XXX. t.-czikkbe ütköző hódoló táviratra érkezett, vagy érkezendő legfelsőbb választ, amely a magyar kormány felelőssége mellett adatott közölni. Mert az igen fontos, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy történt-e ott bátorítás és hogy egyáltalában mit feleltek, hogy köszönettel vették-e, hogy örültek-e és kegyeikről is biztositották-e őket? stb. Hatodik kérdésem pedig igy szólt: »Ha a ministerelnök ur nem azonosítja magát ezzel a nyilatkozattal, hogy történhetett, hogy HorvátSzlavon-Dalmátországok bánja tiltakozó szavát a horvát országgyűlés ülésén ezen a magyar szent korona országai területi épségében az 1888 : XXX. t.-czikkben kikötött megoszthatatlan állami közösséget veszélyeztető kijelentések ellen tiltakozó szavát nem emelte fel« ? T. ház! Itt két konkrét tényről van szó, amely a t. ministerelnök ur állításait vagy meg-