Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-617

476 617. országos ülés 1916 január 26-án, szerdán. De, t« képviselőház, az 1868: XXX t,-czikk egy más elvet is statuál, egyaránt HorvátSzlavonországra, mint Magyarországra: ez a megoszthatatlan állami közösség elve. Erről szól a bevezetés (Olvassa) •. »Miután Horvátés Sziavonorszagok századok óta mind jogilag, mind tettleg, Szent István koronájához tartoztak, s a szankczió pragmatikában is ki van mondva, hogy a magyar korona országai is elválaszthatlanok egymástól, ezen alapokon, egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Szlavonországok, a közöttük fennforgó közjogi kérdések kiegyenlitésóre nézve, a következő egyezményt kötötték: 1. §. Magyarország s Horvát-, Szia von- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az O felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában«. A 3. §. (olvassa) : »A fentebb érintett megoszthatatlan állami közösségből következik továbbá. . . .« stb. Hát kérem, tisztán látjuk, hogy ezen határozata a horvát-szlavon-dalmát országgyűlésnek támadás ezen alaptörvény ellen, amely a mi közös alaptörvényünk, alapja azon viszonynak, mely rendeztetett 1868-ban köztünk és HorvátSzlavonországok között. Minden önálló területi terjeszkedést Magyarország beleegyezése nélkül kizár ez a törvény s az egyesülést külön megtiltja. Benne van ez a 70. §-ban, amely megmondja, hogy ha ezen a megegyezésen változást kell keresztülvinni, az csak ugyanazon módon történhetik, mint amelyen ez a törvény létesült. S most, t. ház áttérek felszólalásom harmadik részére, hogy mind ennek hatását mérlegeljem s megítéljem mind Magyarországnak, mind Horvát-Szlavon-Dalmátországok szempontjából. T. ház! Különös fortélya a horvát közjogászoknak, hogy követeléseiket oly kétértelműén tudják megfogalmazni, hogy valóban igen nehéz rajtuk az eligazodás. Kérem én nem tudom, hogyan akarja ezt a célt elérni Pero Magdics. De egyet tudok tisztán megállapítani az ő szavaiból; Ez pedig az, hogy dr. Pero Magdics a horvát országgyűlésen tett indítványával, amelyet a horvát országgyűlés egyhangúlag elfogadott, horvát és szlovén nemzeti alapon külön egységes államot akar létesíteni. Ezt a tótelét tisztán látom, csak a másik dolgot nem tudom, hogy t. i. hogyan akarja elérni. Elérheti ugy, hogy elszakad tőlünk és egy egész külön délszláv királyságot létesít horvátszlavonországi hegemónia alatt. Képzelhetem magamnak úgy is, hogy azt akarja, hogy a mostani tärsországi viszonyt az 1868 : XXX. t. ez. 70. §-ában előirt módozat mellett megváltoztatja és ezen dél-szláv országokat, mint Magyarországhoz tartozókat, bevonja. En mind a két lehetőséget perhorreskálom. Én a jelenlegi alapot történelmi multunknak, fejlődésünknak. nemzeti érdekeinknek és mindenekelőtt egyedül a törvényeknek megfelelőnek tartom. De amikor ezt így fenn akarom tartani, ellenzem természetesen azt is, hogy HorvátSzlavonország elszakadhasson Szent István koronája országaitól, mert én nem hiszem, hogy azért áldoztunk oly óriási összegeket évtizedekén és évszázadokon át Horvátországban, hogy most tőlünk egyszerűen elpártolhassanak. (Ugy van! balfelol.) (Az elnöki széket Beöthy Jrál foglalja el.) Nem hiszem, hogy mi, akik most annyi vért ontottunk déli határainkon, hogy az -ott kialakulni készülő délszláv gyűrűt szótrepesszük, széttörjük, magunk nyújtsunk segítséget arra, hogy Horvátország tőlünk elpártolhasson, elszakadhasson. Nem hiszem, hogy amikor a sok százados magyar vitézség és bátorság által fentartott ezen kapcsolatot a mai napig meg tudtuk védeni, amikor ezért újból nagy áldozatot hoztunk, amikor most ott véreztek a mi fiaink, akkor mi mindezt csak azért tettük, hogy Horvátország egy nagy délszláv országot alakitson a mi segítségünkkel, a mi hozzájárulásunkkal, a mi rovásunkra. Szmrecsányi György: Hogy bennünket ellensúlyozzanak ! Rakovszky István: Ezt én kizártnak tartom. De kizártnak tartom azt is, hogy békés utón be lehessen vonni ezeket a ma Ausztriához tartozó tartományokat egy nagy délszláv államba. Ezt a mi nemzeti érdekünk ellen lévőnek tartom. Déli határunkon óriásilag megszaporodnának egy délszláv áliam polgárai. Ezeknek ugyanazokat a jogokat kellene biztosítani, amelylyel ma a horvát nyelvű magyar állampolgárok birnak. Képviseletet kellene nekik adni itt az országgyűlésen is. Van is erre provideálás az 1881 : XV. t.-cz. 4. §-ában, amely arról szól, hogyha esetleg Dalmácziát hozzánk csatolják, akkor a képviselők számaránya is megváltozik. Lenne tehát egy megszaporodott HorvátSzlavonország, amely megfelelően nagyobb számban fog ide képviselőket küldeni. Méltóztassék ehhez hozzászámítani a mi nemzetiségi népességünket. Ennek az lenne a következménye, hogy megsemmisülne Magyarország nemzeti jellege, megszűnne, megsemmisülne Magyarország maga és egy délszláv hatalom alá kerülne. A t. ministerelnök ur múltkori interpellácziómra adott válaszában azt mondta, hogy Lengyelország osztrák fenhatőság alá jön. Ha Lengyelországot — amit én elhibázott, szerencsétlen gondolatnak tartanék — bekebeleznék Ausztriába, akkor ott is megnövekednék a szláv túlsúly, a szláv erő, a szláv befolyás. Akkor igazán azt lehetne mondani, hogy ennek a monarchiának, mint magyar monarchiának és mint osztrák monarchia-