Képviselőházi napló, 1910. XXVIII. kötet • 1916. január 3–január hó 27.

Ülésnapok - 1910-602

602 országos ülés 1916 január 3-án, hétfőn. 28 E kötelességünk tudata késztetett arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak a jelen országgyűlésen való tárgyalását kérjük, kérjük annak daczára, liogy bizonyos veszély mutatkozott a tekintetben, hogy amennyiben a többség e törvényjavaslatnak most való tárgyalását kivánja, ez a t. túloldal részéről olyan nagy ellenszenvet váltana ki, amely a parlamenti békét is fenyegeti. Reméltük ugyan, hogy ez bekövetkezni nem fog, de oly fontosnak Ítéltük e szervezet létesítését, hogy még e veszély ellenére is kénytelenek voltunk annak napirendre tűzését kérni. Nagy örömömre szolgál, hogy az a reményünk, hogy ez nem fogja a pártkozi béke veszélyeztetését maga után vonni, az előttem szóló t. képviselő ur beszéde alapján tényleg valósággá válhatik, mert ugy látom, hogy megvan a módja annak, hogy ez az intézmény megvalósíttassák anélkül, hogy ennek megvalósítása feldulását jelentené annak a pártközi békének, amelynek az egész háború folyama alatt való fentartása nemcsak a magyar parlament méltósága, de a magyar állam elsőrendű érdekei szempontjából is annyira fontos, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy érte mindnyájunknak a legmesszebbmenő áldozatokat is meg kell hoznunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék meggyőződve lenni, t. ház, hogyha a t. előttem szóló képviselő ur által jelzett alapon keresem, a pártközi béke fentartásának kedvéért, ennek az intézménynek a megvalósítását, akkor én vagyok az, aki e tekintetben a legnagyobb áldozatot hozom. (Ugy van ! a jobboldalon.) Igen nagy áldozatot hozok meggyőződésemmel szemben, minthogy meggyőződésem az, hogy ez az intézmény teljesen helyesen csak akkor működhetnék, azoknak a feladatoknak a megoldása, amelyek erre az intézetre várnak, csak akkor lenne feltétlenül biztosítható, ha a törvényjavaslat nagyban és egészben ugy fogadtatnék el, amint t. ház asztalán fekszik. Nagy áldozatot hozok, mert azok a kívánalmak, amelyek teljesítéséhez a t. túloldal a pártközi béke fentartását köti, részben olyanok, amelyek az intézmény megalkotására vonatkozó tárgyalások során már több ízben felmerültek az érdekeltségnek igen jelentékeny tényezői részéről is és én eddig előlük mindig mereven elzárkóztam, mert meggyőződésem az volt, hogy ez az intézmény teljes megnyugvásomra csakis ugy fog működhetni, amint én kontempláltam. Daczára annak tehát, hogy a szakemberek és az érdekeltek által felmerült ezen kívánalmakkal szemben eddig mereven elzárkózó álláspontot foglaltam el, most mégis kötelességemnek tartom, hogy amikor e kívánságok teljesítésén fordul meg a pártközi békének fentartása, akkor félretegyem teoretikus és szakszerű álláspontból indokolt aggályaimat és hozzájáruljak ezen kívánalmak teljesítéséhez. (Elénk helyeslés a ház minden oldalán.) T. ház! Nem akarok — legalább is a vitának mai stádiumában — bővebben kiterjeszkedni erre az egész konczepczióra és az egész intézményre, valamint azokra az okokra, amelyek arra indítottak, hogy ennek megteremtését a törvényhozásnak javasoljam és azokra a czélokra, amelyeket ezzel az intézménynyel elérni remélek. De mégis méltóztassanak megengedni, hogy álláspontom indokolására egy pár rövid szóval kiterjeszkedjem. (Halljuk! Ralijuk!) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) A tárgyalások során azt tapasztaltam, hogy e tekintetben sajátságos félreértések keletkeztek és hogy tulajdonképen lecsúszott a kérdés arról a helyről, amelyre azt akkor helyeztem, midőn először jöttem ezzel a kérdéssel a közvélemény elé; továbbá, hogy ennek az intézménynek — és ezt a mai felszólalásokból is látom •— két oly czél tulajdoníttatik, amely czélok benne vannak ugyan a konczepczióban, de amelyeknek sem egyike, sem másika abszolúte nem jelenti azt a tényleges czélt, amely ezen intézmény megvalósítására vezetett és amely ennek az intézménynek szükségességét megindokolja. Részben t. i. ezt az intézményt mint a háború folytán bajba jutó, vagy bajba jutandó pénzintézeteknek segitő eszközét tekintik, tehát egy teljesen átmeneti, ideiglenes czélt tulajdonítanak ennek az intézménynek, részben periig épen az ellenkező hibába esnek s egy olyan messzemenő szerves czélt tulajdonítanak ennek a javaslatnak, amely szintén nem volt a czélja, t. i. a pénzintézeti reformnak a megvalósítását és ebből a két szempontból ítélik meg a javaslatot és az egész kérdést. Holott, t. ház, az intézmény valódi czélja és az az indok, amely arra vezetett, hogy ennek az eszmének a mostani időben való megvalósítását a törvényhozásnak javasoljam, más. Nagyon világosan kifejeztem a czélját akkor, midőn először jöttem a közvélemény elé evvel a tervezettel, kifejeztem magában a törvényjavaslatnak az indokolásában is és az röviden abban foglalható össze, hogy az: pénzintézeteinknek, hitelszervezetünknek oly módon való szervezése, hogy az a háború után ráháruló igen nagy feladatoknak az ország közgazdasági érdekében kellően megfeleljen. Ez az a czél, amely előttem lebegett; az csak másodlagos, hogy igenis hitelszervezetünknek ez a szervezése természetesen szükségessé teszi vagy fogja tenni bizonyos beteg intézetek szanálását, fuzionálását vagy megszüntetését. Ez csak másodlagos czél, amilyen másodlagos czél az is, amelynek esetleges elérését remélem ezen tervezet működése által, hogy t. i. hiteléletünkben és pénzintézeteink életében oly egészséges irányzatot fog megvalósítani, hogy a pénzintézeti reformnak törvényhozási utón való megalkotása többé aktuális jóformán nem is lesz, vagy amennyiben aktuálissá lesz, esetleg — ezt, hogy »esetleg«, mindig hangsúlyoztam a múltban és hangsulyo-