Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-581

72 581. országos ülés 1915 még csak az árnyéka sem fér annak a törekvésnek, mintha nem akarnók érvényesíteni a törvény legnagyobb szigorát ez emberek ellen. De, t. képviselőház, nem keresztes hadjáratot akarunk itt folytatni ezek ellen a csaló szállítók ellen, s még nagyobb szerencsétlenség volna, ha a Talmud jegyében szabnánk itt vitézi harczra. Farkas Pál t. képviselőtársam hivatkozott itt a franczia forradalomra mint preczedensre. Hát, t. képviselőház, ez a franczia forradalom nagyon furcsa dolog ; ez olyan szerencsétlenség, amelyet per longuin et latum és minden alkalommal a hajánál fogva előczibálnak. Pedig ebben a franczia forradalomban nagyon sok minden történt; nemcsak a visszaható erő eltiltása és ujrabehozatala, hanem egyéb olyan dolgok is, amiket nagyon nehéz volna preczedensiil, de még példakép is előhozni. Azt mondja Farkas Pál t. képviselő ur, hogy ne Ítéljünk a szakaszok, a paragrafusok alapján. Hát ez különös jogászi felfogás. Méltóztassék megmondani hát, milyen alapon Ítéljünk akkor mi, vagy az a biró, aki az ítélkezésre hivatott és kötelezett ? Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy ezt az álláspontot kell elfoglalnunk, ha rnár a a közállapotok annyira fejlődtek, hogy magát az államot, a társadalmat kell megvédeni egyesek túlkapásai ellen. Én kezet fogok ebben a törekvésben Farkas Pál t. képviselőtársammal, csak arra kérem őt, hogyha az államról van szó, akkor ne téveszsze össze az államot a párturalmi érdekekkel és ne a kisembereken kezdje meg az irtást, hanem azokon a nagy bankokon, amelyek épen a közerkölcsiség szempontjából a legtöbb pusztítást művelték. Azonban elfogadom egy propoziczióját — talán beszélje meg az igazságügyministerrel —, hogy t. i. ne ezen törvényszakas ok alapján, hanem tessék statarialiter ítélkezni. (Helyeslés jobb felől és a baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, sokkal kevesebb jogi tévedésbe esünk, sokkal kevésbbé veszélyeztetjük egyéni és közszabadsági intézményeinket, ha így, statarialiter bánunk el velük szemben, mintha az általam nagyon diffikultált visszaható erőt fogjuk törvénybe iktatni. T. képviselőház ! Nem akarok minden áron ellenzékieskedni, hiszen talán nem is alkalmas erre az időpont. De ha már a kormány magáévá tette azt az álláspontot, hogy bizonyos törvényes büntetőjogi intézményeket visszaható erővel ruház fel, kérdeznem kell, hol volt a kormány előrelátása a háború kezdetének kezdetén ? Hát a kormány nem volt tisztában az ország közerkölcsi állapotaival ? (ügy van! balfelől.) Hiszen elég a kormánynak csak egy nagyon szomorú tapasztalatára utalnom. Ezelőtt öt évvel, 1910-ben, volt alkalma a kormánynak meggyőződni arról, hogy a morális állapotok magassága nem egyenlő a torony felszintjével. Az előrelátás hiánya tehát — ha már arról beszélünk, hogy kit terhel ebből a szempontból a felelősség — a kormány részéről igenis fenforgott. Teljesen osztom Eakovszky István t. képviselőtársam álláspontját. Irtsuk ki a kelevényeket; irtsuk ki két kézzel, annyi erővel, amennyi május 11-én, kedden. rendelkezésünkre áll. Én is ezt mondom. De Rakovszky István t. képviselő ur egy párttársának álláspontját már nem tudnám egészen osztani. Huszár Károly t. képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy nem a paragrafus szüli a bűnt, nem ez teszi a bűnt bűnné. Hát igenis, t. képviselőház, az teszi bűnné. Igen, a paragrafus ! Mert hiszen éj)en ebben van a mi közszabadságainknak egyik biztosított, szinte alaptörvényszerü kijelentése, hogy csakis az a bűn, amit a büntetőtörvénykönyv ilyennek elismer. (Ugy van ! balfelől.) Igen, ha azt a kereszténytársadalmi álláspontot tudnánk megvalósítani, amelyen a t. képviselő ur már csak pártállásánál fogva is áll, ha azt a biblikus alapot hozhatnánk be, ha a bibliát tehetnők a közmorál és a társadalmi berendezkedés alapjává, akkor elismerem, hogy ez az álláspont megállná helyét. De ebben az esetben is csak akkor volna igaz, ha magát a hatalmat kezelő egyének is a biblikus álláspontra kelyezkednének ebben az országban. T. képviselőház ! Bájos egyértelműségben látom itt a treuga Dei-nek érája alatt a legszélsőbb ellentétek találkozását. Szinte felvillan az embernek a lelke, mikor Rakovszky István tapsol Farkas Pálnak és Farkas Pál helyesel Huszár Károlynak. (Derültség.) Ez a treuga Dei, ugylátszik, közelebb hozza az embereket egymáshoz. Adja Isten hogy ez a közeledés őszinte legyen. Azonban méltóztassék megengedni én rossz néven venném és sajnálnám, ha ezek az igen t. képviselőtársaim abban a szent meggyőződésben lennének hogy mi, akik skrupulózusok vagyunk, ez a szerencsétlen, most már ugylátszik kisebbség, amely más szempontokat vesz alapul ezen törvények elbírálásánál, talán későbben és nehezebben tudtunk volna egymásra találni a közmorál helyreállításának, a közerkölcsök megvédésének kérdésében. És viszont, méltóztassék megengedni, hogy vindikáljam magunknak, akik ezt a kisebbségi álláspontot képviseljük, azt a jogot, hogy mi igenis, azon az objektív alapon állunk, amely mindenkor szükséges, amikor egy ilyen nagy és lényeges, elvi jelentőségű törvényhozási intézkedésről van szó. Mit akarnak a t. képviselő urak a törvényjavaslat 24. és 25. §-aival, amely két paragrafus leginkább késztet engem a felszólalásra ? Mit akarnak a visszaható erővel ? Büntetni akarnak, vagy elijeszteni, avagy mind a kettőt akarják ? (Felkiáltások jőbbfelől: Mind a kettőt !) Hát nagyon helyes. Találkoznak nézeteink. Én is akarom mind a kettőt. De hogy méltóztatnak azt gondolni, hogy a már bűnbeesettet elijeszszék ? Hogy fogják a képviselő urak a Pollák Ignáczokat egy már elkövetett bűncselekménytől visszatartani ? (felkiáltások jőbbfelől: Az meg lesz büntetve !) Hiszen önök provideálnak ebben a javaslatban pro futuro. Itt már az elijesztés mindenféle jelensége ebben a törvényben statuálva van, statuálva vannak olyan makszimálisbüntetésitételek,amelyekmég a Pollák Ignáczokat is el fogják ijeszteni. Mindez azonban csak pro futuro szólhat. Tessék ezeket a csalókat felakasztani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és bal-