Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-581

581. országos ülés 19 rábírták az üzletre, mikor pedig belement, kapott egy banknál pénzt erre a ozélra és most ő ül, azok pedig, akik a nagyobb perczentet keresték, mert ez a négyezer korona és 7% 21 nap múlva, amely újból meg lett fizetve s ami körülbelül megfelel 48—49 százaléknak, azok pedig szabadlábon élvezik a zsebrevágott kaszon előnyeit. Hát ha mi akarunk e korrupczió ellen harczolni, ka mi igazán minden visszaélésnek gátat akarunk vetni, akkor a tisztítást és az irtást itt kell elkezdeni. Hallottam egy memorandumról, amelyet épen ezen okokból, mert a bankok állanak a pénzükkel a hadseregszállitások mögött, a különböző budapesti érdekelt bankok a törvényjavaslat benyújtása alkalmával beadtak a kormányhoz a visszaható erő ellen, illetve a jóhiszemű harmadik érdekeinek megoltalmazása szempontjából. Hát, t. képviselőház, itt rosszhiszemű harmadikokról van szó ; akijkről én beszélek, nem jóhiszemű harmadikok. Ujabban pedig hallok egy irányzatról beszélni, hogy kivannak egy olyan módosítást, amely szerint azok a bankok és részvénytársaságok, amelyek élelmeznek és szállítanak, nominálhassanak egy egyént, akit felelősségre lehessen vonni az üzletekért. Ez nem volna egyéb, mint egy Strohmannak törvényes beállítása és a nagy tőkék, a nagy üzleti vállalkozások, a milliomos bankok majd elbújnak egyStrohmann háta mögé. (ügy van!) Nagyon kérem az igazságügyminister urat és az egész kormányt, ne méltóztassanak erre az útra lépni, mert akkor felrúgjuk mindazt, amiért tulajdonképen a törvényt csináljuk. Azok a bankok, amelyek az ő kartellj cikkel nyomást gyakorolnak egész gazdasági életünkre és tulaj donképen igazi megdrágitói a mi életünknek, azok a bankok, amelyek a zsírnak, szalonnának, kukoriczának és más élelmiszereknek összevásárlásával most uzsorahasznot szereznek maguknak, azok a bankok, amelyek belenj'uitak választásainkba, azok most sokszorozzák meg az ő millióikat e hadseregszállitási korrupczió segélyével. Legyen t. képviselőház, magának a kormánynak is ereje, függetlenítse magát teljesen, amint elkezdte ezen törvényjavaslattal, e gazdasági nagy, erős érdekköröknek befolyása alól. Az egész magyar nemzet és az egész magyar nép örömmel fogja fogadni, ha lát egy olyan lépést, amelytyel a kormányzat és a törvényhozás kiszakítja magát ezen polipkarokból, (ügy van !) El kell már egyszer jönnie annak az időnek, amikor ezeknek a részvénytársaságoknak és bankoknak a hatalma megtörik és amikor lesz legalább egy pont, ahol a nemzet a velük szemben való küzdelemben egységes. T. képviselőház ! Egyetlen egy érvet akarok még csak felhozni a visszaható erő mellett. T. i., t. képviselőház, magát a birót nem szabad az elé a lelkiismereti kényszer elé állítani, hogy ha ő lát egy nagy bűnt, azt ne büntethesse meg a maga mértéke, a maga megítélése szerint. Mert ha a bírónak módjában van teljes lelkiismerettel büntetni, akkor szabad folyása lesz az igazságnak. De ha a birót 15 május lí-én, kedden. 71 a paragrafusok megakadályozzák abban, hogy olyan méltó büntetésben részesítse a hadseregszállitó csalót, amint az megérdemli, akkor tulaj donképen maga az igazságszolgáltatás közvetlen segítője lesz ezen bűnösöknek. Ha ellenben a bíró enyhébb elbírálásban akarja részesíteni a bűnt, akkor neki még mindig száz és száz módja van arra, hogy enyhébb büntetést szabjon ki. Itt tehát csak a lehetőségét adjuk meg a szigorú büntetésnek minden egyes biró számára. Ezt kérem én a t. képviselőháztól ; adja meg a mi birói karunknak a kérlelhetetlen szigorú büntetés lehetőségét, mert ennek a törvényjavaslatnak a megszavazása egyebet még nem jelent, mint a bíróra nézve annak lehetőségét, hogy a büntetés makszimumát mérje ki arra, aki hazája nemzete, testvére ellen a legnagyobb bűnt: a hazaárulást követte el. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Hoványi Géza jegyző: Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső : T. képviselőház ! Azzal kezdhetném, a mivel Kölcsey Ferencz egy iskolai példaként is szereplő törvényszéki beszédét kezdte : hogy »félve szólamlok meg, tekintetes kir. törvényszék, látva azt a nevezetes többséget, amely a védencz sorsát már elintézte.« Hát, t. képviselőház, tekintetes kir. törvényszék, ugy látom, hogy itt ez a többség már félig-meddig kialakulóban van, vagy talán már ki is alakult. Azonban ekszpiálni óhajtom azt a bűnömet, t. képviselőkáz, hogy mégis szót emelek és szabad folyást engedek jogi lelkiismeretem megnyilatkozásának is, ekszpiálni akarom azzal, hogy kijelentem, hogy daczára annak, hogy a törvényjavaslat ellen vagyok felírva, mégis a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom, t. képviselőház, annyival inkább, mert igazán sine ira et studio beszélhetek ebben a kérdésben; beszélhetek annyival inkább, mert semmiféle mellékkörülmények, semmiféle mellékmotívumok nem befolyásolnak állásfoglalásomban. Nem befolyásol még az a körülmény sem, hogy a t. csaló urak nem tüntettek ki magas bizalmukkal, a védői tisztség ellátásával; sőt, t. képviselőház, kijelenthetem még azt is, hogy szabadkőmives sem vagyok. Mert bizonyos irányzatok, bizonyos nizusok alakultak ki, amelyek felekezeti kérdéseket akarnak ebbe az ügybe belehozni; pedig azt hiszem, maguk a szabadkőmivesek volnának első sorban ellene, ha bárki is azonosítaná ezen állásponttal az ő állásfoglalásukat. Igaz, t. képviselőház, hogy a Pollák Ignáczok loptak. Loptak 50 vaggon szénákat és ezt a nem szállított 50 vaggon szénát eladták másodszor is. Én, aki odafent voltam, láttam, hogy e szénaszállitásoknak milyen következményei voltak és szemtanuja voltam annak, hogy mert a Pollák Ignáczok nem szállították a szénát, a galicziai zsuptetőket voltunk kénytelenek megőrölni, hogy a lovakat némileg is elláthassuk. Talán magam alatt vágom a fát, mikor ezekre a példákra hivatkozom. De épen ezzel akarom azt illusztrálni, hogy hozzánk, akik ezt az álláspontot képviseljük,