Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-581

581. országos ülés 1915 május lí-én, kedden. m 1 étlen és gyors elintézés talán elhárította volna azt, Hogy egy akut esetből kifolyólag törvényt kelljen hozni, amelynek hatásai a hazának jóhiszemű, becsületes és hasznos polgáraira nézve talán nem lesznek mindenben'kedvezőek, másrészről pedig a gyors elintézés megadta volna a közvéleménynek azt az elégtételt, amelyet e visszaélések napvilágra jutásának első perczétől fogva az egész közvéle­mény követelt és követel. Ha azonban már rátér­tünk erre az útra, ha nem a rövid utón való elinté­zés, hanem a törvényhozás az az ut, amely válasz­tatott, akkor nézetem szerint a visszaható erő ennek a törvénynek legintegránsabb része. (Helyeslés jóbbfelől.) Akkor a visszaható erő az, amely épen ezen törvénynek azon czélját, amelyet szolgálni akar, elérhetővé teszi, amelylyel az egész törvény áll vagy bukik. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert itt nem arról van szó, hogy a jövőre nézve megnehezit­tessék bizonyos korrekt szállítók lelkiismereti vívó­dása, hogy ők vájjon hogyan és miképen fogják azt a szállítást végezni és nemezéi az, hogy a nem jó­hiszemű számosak ujabb kibúvó utakat keressenek majd, hogy hogyan játsszák ki a törvényt, hanem aczél az, hogy a megtörtént súlyos bűnöket, megtör­tént súlyos visszaéléseket azzal a büntetéssel sujtsaj amely büntetést mindnyájan, akik ebben a kérdés­ben egyek vagyunk, kívánunk és követelünk. (Helyeslés.) És ennél a pontnál át kell térnem a kérdés­nek azon magánjogi részére is, amelyet legutóbb Springer Ferencz t. képviselőtársam emiitett. (Halljuk! Halljuk!) Itt arról van szó, hogy egyesek jóhiszemű igényei ezen vagyonelkobzással vagy vagyonmegvonással szemben érvényesithe­tők-e. (Helyeslés. Felkiáltások jóbbfelől: Ez az!) Nos, t. ház, én nem habozok kijelenteni és azt hiszem, nem állok ebben a kérdésben egyedül, hogy mi hajlandók vagyunk megvédeni minden munkásnak, minden alkalmazottnak, minden sze­gény kisembernek az érdekét, aki ezen szállítók­kal szemben igénypert indit. De nem vagyunk hajlandók megengedni, hogy itt egy uj kijáró ut biztosittassék azon jóhiszemű harmadikok részére, (Helyeslés balfelöl.) akiket az igényperekből isme­rünk és akik a legkülönbözőbb jogczimeken jelent­kezni fognak, hogy azt a vagyont, amely az álla­mot illeti meg az elkövetett mulasztások kárpót­lásául, a legkülönbözőbb jogczimeken meg tudják menteni a bűnösök részére. (Helyeslés a ]obb- és a baloldalon.) Nem akarok itt most formulázott indítványt tenni. Be akarom várni azt a módosítást, amelyet Springer t. képviselőtársam kilátásba helyezett. De előre is azt vélem, t. ház, hogy ha ez a módosí­tás védeni fogja igazán az érdekelteket, védeni fogja azt a munkást, aki nem tehet arról, hogy egy bűnös munkaadóval szemben teljesítette a kötelességét; (Helyeslés balfelöl.) hogy ha az védeni fogja a kereskedelmi alkalmazottat, aki nem tehet arról, hogy főnöke álutakon járt; akkor mi azt a legnagyobb készséggel fogjuk meg­szavazni. Ellenben, ha látni fogjuk, hogy e módo­KÉPVH. NAPLÓ 1910 — 1915 XXVII. KÖTET. sitás által olyan belemagyarázás vihető keresztül, amefy kibuvóutat ad, amely módot ad arra, hogy itt csak névleg szerepeljenek — nevezzük igazi nevükön — bizonyos Strohmannok, (ügy van!) akkor a magyar törvényhozás, hiszem és remélem, nem fogja magát odaadni ahhoz, hogy ezek az igényperekből ismert kis játékok itt ej­játszassanak s a maga egész ridegségével és kímé­letlenségével fogja követelni, hogy ép ugy, a mint az illetők személye megkapja a maga megérde­melt büntetését, az a vagyon is, amely az államot illeti meg, az állam kezébe és ne a jóhiszemű har­madik kezébe jusson, aki, igen jól tudjuk, nem is annyira jóhiszemű, aminőnek odaállítani szok­ták, (Helyeslés jóbbfelől.) Itt Springer Ferencz képviselőtársam azt mon­dotta, hogy ennél a kérdésnél bizonyos támadások vagy támadásnak magyarázható nyilatkozatok történtek a magyar kereskedelemmel szemben. Azt hiszem, t. ház, hogy a magyar kereskedelemnek épen az teszi a legnagyobb szolgálatot, aki ebben kérdésben az intranzigens állás jaontot foglalja el. A magyar kereskedelem a maga óriási töb­ségében minden vonatkozásaiban méltónak bizo­nyult ezekhez a nagy eseményekhez. Ezren és ezren teszik meg kötelességüket a harcztéren, valamint a gazdasági élet terén. A magyar kereskedelem a maga egész összességében intakté és becsületesen jön ki minden olyan támadásból, amelyet ellene intézni megpróbálnak. És épen azért, mert ez a kérdés nem a magyar kereskedelemnek, hanem néhány megtévedt embernek a kérdése, akik nem átallották a világháború óriási tüzözönében a ma­guk kis gulyását megfőzni, épen azért kötelessége mindenkinek, aki a szabadelvüség álláspontján áll, ugy mint én, aki azonosságot tart azokkal a tár­sadalmi körökkel, amelyek iparral és kereskedelem­mel foglalkoznak, aki magát hozzájuk számítja, ugy mint én, kötelessége, mondom, nyilatkozni az ellen, hogy ezekből az esetekből a magyar keres­kedelemre vonjanak le következtetéseket (Helyes­lés.) és viszont kötelessége épen a magyar keres­kedelem szempontjából a legkíméletlenebb meg­torlást követelni. (Helyeslés.) T. ház ! Sztranyavszky Sándor t. képviselő­társam érintett még egy kérdést, a kijárok és közve­títők kérdését és azt hiszem, hogy a mai viszonyok, a mai időpont, a mai idők komorsága, de felsé­gessége is nagyon alkalmas arra, hogy ezen a j3on­ton megértsük egymást. Mert legyen meggyőződve a t. túloldal, hogy ezen az oldalon a kijárókkal és közvetítőkkel szemben teljesen ugyanaz a hangulat, mint odaát. (Helyeslés balfelöl.) És legyen meggyőződve a t. túloldal, hogy ezen az oldalon nincs senki, aki akkor, mikor valaki az ország nagy, nehéz és komoly helyzetét arra hasz­nálja fel, hogy jobbról balra surranjon át üzlete­ket járva ki és közvetítve, aki akkor, midőn ezekkel szemben a legridegebb megtorlásról van szó, ebben a kérdésben nem értene velünk tel­jesen egyet. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom