Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-581
66 582. országos ülés 1915 május ll-én, kedden. Vázsonyí Vilmos: Jerzabetzkyt kell megkérdezni. (Mozgás.) Farkas Pál: Nem tudom, ki az, akiről a t. kéj3viselő ur említést tett. Vázsonyi Vilmos: A bécsi hadüg3miinister osztályfőnöke, aki »Az Est«-ben nyilatkozott. Farkas Pál: En ezeket a kérdéseket annyira nem ismerem és egyáltalán nem tartom egészen szerencsésnek, — ne vegye t. képviselőtársam személyes vonatkozásnak — ha ezen igen nagy kérdésbe mi itt bárminő nevet keverünk bele. En nem hiszem, hogy ebben a kérdésben itt a parlament tárgyalásainál nevekre volna szükség. Itt elvi álláspontokat kell meghatározni. Vázsonyi Vilmos: Azok olcsók! Farkas Pál: A nevek viselőivel az ügyészek, a birák, a hadbirák végezzenek; azok, kiket a megtorlás tiszte illet meg. Mi személyes térre e kérdésben ne menjünk át. (Helyeslés.) Én azért kerültem e kérdésben maguknak a konkrét eseteknek minden vonatkozását. Mondottam, hogy a szónoki hatás igen olcsó eszköze volna beállítani a harcztéren, a hegytetőn deczemberi fagyban didergő katonáinkat, amint ott állnak és fáznak, mig az a t. hadseregszállitó, aki nekik a rossz czipőt és rossz ruhát szállítja, ugyanakkor, amikor ők az ellenség előtt a hidegtől majd meggémberednek, a legnagyobb kényelemmel és legnagyobb uri módban él. Könnyű volna az ilyen esetekből a retorikai hatás minden eszközét kiváltam, de épen azt hiszem, hogy ezeket az eszközöket és szempentokat hagyjuk a béke idejére. Nem botrány kell itt és nem személyeskedés. (Ugy van !) Itt nagyon magas és megtisztult álláspontot kell a magyar közéletnek keresztülvinnie. A parlamentnek ebben a dologban hasonlítania kell az igazsághoz, amelynek be van kötve a szeme. Ne nézze : ki a bűnös, akit üldöz. Neki teljesen mindegy, hogy az a kijáró vagy kőzvetitő magasan vagy alacsonyan áll-e, itt ül-e vagy ott ül. Ez ránk nézve teljesen közönyös, tökéletesen mindegy. Itt egyről van szó, arról, amikor az ország lángban áll és minden tisztességes ember siet, hogy kötelességét teljesítse, nem arra gondol, hogy mit áldozhat, hanem arra, hogy mit nyerhet. Erről van szó. (Ugy van !) És e ponton azt hiszem, odaát és ideát nincs különböző vélemény. És azt hiszem, e pontban a legnagyobb politikai ellentétek, amelyek magasan lobogtak a háború előtt és amelyek magasan fognak lobogni a háború után, ebben a pillanatban megértik egymást. Mert bármily nagy elvi ellentétek legyenek közöttünk, akkor, amikor a magyar közéletnek ily kérdéséről van szó, nem lehet ellenkező vélemény, itt nem lehet egymásnak kölcsönös tulliczitálása, nem lehet a kérdésnek egyik vagy másik szempontból való kihasználása, nem lehet megpróbálása annak, hogy élt adjunk ez ellen vagy az ellen, hanem csak egyről lehet szó : bűnök történtek és e bűnöket kegyetlenül és irgalmatlanul meg kell torolni. ( Ugy van !) Bűnök történtek és meg kell akadályozni minden kísérletet, a mely a bűnök enyhítését ezélozza. Bűnök történtek és meg kell akadályozni minden kibúvást, amely szerint egyik vagy másik ép bőrrel menekülne. Bűnök történtek és e bűnöket a magyar parlament egész szigorával, erkölcsi erejének egész nagyságával, mely e történelmi időkben nagyszerűen nyilatkozott meg, meg kell torolni. És mert ugy látom, hogy a törvényjavaslat e czélt igyekezik elérni ; és miután azok a szempontok, amelyek benne képviselve vannak, ami szempontjaink; és minthogy azokat a szempontokat, amelyeket talán egyes módosítások alakjában be fognak nyujtam, mi épen a czél érdekében nem fogadjuk el az enyhítés irányában, épen azért a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Engem csak eg}' közbeszólás késztet egy rövid megjegyzés megtételére. (Halljuk ! Halljuk !) A most elhangzott beszéd folyamán gondolom Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur azt mondta, hogy Jerzabetzkyt kell megkérdezni. Hát, t. ház, amikor értésemre esett, hogy itt-ott beszélnek arról, hogy a hadügyministeriumnak a szállításokkal kapcsolatos osztályaiba politikai szerepet játszó egyéniségek járnak és közvetítenek, én a leghatározottabban és legkomolyabban felkértem a hadügyminister urat, hogy adja ki a szigorú rendeletet minden osztályban, hogy mindazokat, akik ily dologban oda fordulnak, kereken utasítsák el és az illetőkről nekem azonnal tegyenek jelentést. (Általános élénk helyeslés.) Azt hiszem, egyebet e dologban nem tehettem. Hozzáfűzöm még csak azt, hogy amennyiben oly közvetítésről volna szó. amely bármi tekintetben a büntető törvénykönyv határozataiba ütközik, ez nem az én dolgom, de az ügyészek dolga, akik teljesíteni fogják kötelességüket. Amennyiben pedig magában véve tisztességes üzletről, de oly közvetítésről volna szó, ahol az illetőnek tisztviselői vagy képviselői mivolta illetlenné vagy inkompatibilissé teszi az ily üzletben való közvetítést, e kérdést is a tisztviselői fegyelem és az inkompatibilitás szempontjából a legszigorúbban fogom kezelni. (Általános élénk lielyeslés.) Elnök : Vázsonyi Vilmos képviselő ur gondolom félreértett szavai értelmének helyreigazítása czimén kért szót. Méltóztatik megadni ? (Helyeslés.) A ház megadja a szót. Vázsonyi Vilmos : T. ház ! Méltóztatnak talán természetesnek találni, hogy a t. ministerelnök ur szavai után megmagyarázom szavaimat. Közbeszólás keretében nehéz volna. »Az Est« május másodiki számában t. i. megjelent egy közlemény ily czimmel: »A Grand Hotel halljától a hadügyministerium kapujáig«. Ebben azután Jerzabetzky László alczim alatt arról beszél, hogy a hadügyministerium gazdasági osztályának és a katonai intendaturának főnöke fogadta a tudósítót és a következőket mondta neki : »Jártak itt képviselők. Tetszik tudni, a képviselő igen gyakran kínos helyzetbe kerül. Választókerületének főkortese,
