Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-581

64 581, országos ülés 1915 május ll-én, kedden. egyéni szabadság aláhúzása és érvényesítése ebben a korban felel meg annak az egész nagy politikai mozgalomnak, amelynek a franczia forradalom csak egy emanens kifejezője, de amelyet a múlt század hetvenes évei folyvást termelnek. Mindennek az egész iskolának az alapja, hogy az abszolutizmussal szemben meg kell védelmezni az egyént, meg kell védelmezni gazdaságilag, politikailag és büntetőjogilag is. De, t. ház, ha ma nézzük a viszonyokat, ha látjuk a mai társadalmat, látjuk a mai társadalom gazdasági berendezését, annak minden fázisát, akkor mindenki be fogja látni, hogy ma már ez a kérdés nem aktuális. Ma nem az egyént kell megvédeni az abszolút állammal szemben, ma az államot és társadalmat kell védenünk az egyének túlkapásai ellen. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) És az a büntetőjogi iskola, amely túlteszi magát a klasszikus hagyományokon, épen erre törekszik, épen azt nézi, hogy ne paragrafusok ÍB ne doktrinák alapján Ítéljünk, hanem lássuk azt, hogy a mai egyén bizonyos körülmények, bizonyos gazdasági erők és bizonyos egyéb kifejlődések által nem egyszer már olyan erőre és hatalomra tett szert, hogy az államot és társadalmat, hogy a gyöngéket kell megvédelmezni vele szemben. (Igazi Ugy van f) Es én a kérdésnek büntetőjogi részét csak ebbe a vonatkozásba tudom belekapcsolni. A büntetőjog ép ugy, mint a jog, nem abszolút értékű doktrína, nem fétis, amely örökre igaz és örökre megáll. Minden kornak voltak abszolút jogi igazságai, amelyek felett a következő kor napirendre tért. Megvagyok győződve, hogy a középkor történetében mindenki megbotránkozott volna az olyan jogi felfogás felett, amely nem tartja helyesnek egy peres ügynek elintézését az istenitéletek alapján. És meg vagyok győződve, hogy ha abban az időben, amikor valakinek bűnösségét, vagy ártatlanságát tüzes vas vagy forró viz alapján döntötték el, fölemelkedett volna egy hang, amely azt mondja, hogy ez lehetetlen, akkor lettek volna, akik a jogi doktrinák, akik a jog szentsége, akik a megszokás nevében tiltakoztak volna ezen ujitás és merészség ellen. Epén azért, t. ház, én nem birok sem a jogban, sem bármi másban olyan örök érvényű igazságokat elismerni, amelyek ne volnának a praktikus élet által megezáfolhatók,meghaladhatok és amelyeket épen a praktikus élet védelmében ne kellene a droktinák ellen alkalmazni. Amikor tehát ennek a kérdésnek ilyen elméleti alapon való realizálását nem bírom akczeptálni, amikor nem birok áthatva lenni attól a tudattól, hogy itt van egy szentség, amelyhez nem tudok hozzányúlni, van egy tétel, amelyet nem szabad megingatni, hogy van egy a visszaható erő ellen szóló érv, amely annyira szent és hozzáférhetetlen , hogy nem szabad hozzányúlni; abban a pillanatban, amikor én jogilag nem bírom ezt a felfogást osztani, amikor a jogi érveknek ezen egész sorát én el tudom ismerni mintegy igen tiszteletreméltó iskolának igen tiszteletreméltó megnyilatkozásait, amikor a^o^ban érzam, hogy az élet túlhaladt rajtuk, hogy az élet ellentétbe került velük, hogy az életnek magának ebben a pontban úgyszólván semmi köze hozzájuk: akkor én ezt a kérdést, amely most tárgyalás alatt van, csak a maga egészében, csak a maga mivoltában és a maga összes konzekvencziáival tudom vizsgálni. (Helyeslés jobbfelől.) És, t. ház, ha most áttérek magára a kérdésre, akkor a következőket kell látnom s a következőket kell konstatálnom : Hozatik egy törvény, amely bizonyos aktuálisan felmerült jelenségek elkerülésére és megtorlására szorítkozik. Legyen szabad itt egy egyéni álláspontot érvényesítenem, amely talán nem fog mindenkinek helyeslésével találkozni. Ez az, hogy én jobban szerettem volna, ha ezt a kérdést nem törvény nyel oldják meg. Én jobban szerettem volna, ha itt a háború viszonyai között ezen ügyekben is statárialiter járnak el. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés.) Én jobban szerettem volna, ha nem ebből az esetből kifolyólag készül egy törvény, amely törvény talán nem fogja eléggé üldözni a bűnösöket és talán tisztességes és jóhiszemű emberek munkáját fogja a jövőben megnehezíteni. . . . (Ellenmondás balfelöl.) Bocsánatot kérek, hogy fogja-e vagy sem, azt mi nem tudjuk eldönteni. Bizonyos az, hogy jóhiszemű és becsületükre féltékeny emberek ezen törvény mellett egy bizonyos aggodalommal és bizonyos félelemmel fognak olyan vállalkozásokba belemenni, amelyekre pedig az államnak és a hadseregnek feltétlenül szüksége van. (Igaz! Ugy van ! jobbjelól.) Es bizonyos az is, hogy azok, akik a törvényt ki tudják játszani, nagy előnyben vannak, mert hiszen ők mindig tudnak kibújni és kisuhanni a törvénynek azon léczein és résein, amelyeket még a törvényhozó sem ismer, mert ha a törvényhozó gondolkozása is olyan lenne, akkor egy nivón állana velük.. (Eüenmondások.) Kérem, ez igy van. És éjien azért, mert igy van, én jobb szerettem volna, ha nem egy törvény gondoskodik ezeknek a visszaéléseknek szanálásáról, hanem egy igen rövid utón végző s igen sommás eljárás. Mertt. ház, akkor, amikor a harcsvonalban elég volt, ha egy házban a fényjel felvillant, amely esetleg figyelmeztethette az ellenséget, ha ez elég volt ahhoz, hogy annak a háznak gazdája igen rövid idő múlva már ne éljen, (Igaz! Ugy van !) akkor nem látom be, hogy ilyen, egészen evidens esetek amelyek hadseregünk teljesítőképességét talán sokkal súlyosabban érintik, mint az a felvillanó fényjel, (Helyeslés jobbfelöl.) miért kezeltessenek a legteljesebb hosszadalmassággal és hogy miért kelljen akkor nekünk hosszú közleményeket olvasnunk arról, hogy az illetőnek ügye milyen stádiumban van, hogy neki a dohányzás hála Isten meg van engedve és hogy a mikor elszállítják őket egyik fogházból a másikba, melyik szállodában hány szobát foglaltak le a számukra. Nézetem szerint tehát a rövid utón való kimé?-