Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-580
54 580. országos ülés IMi bízva, igen gyakran, ki vannak téve csábításoknak és vesztegetési kísérletnek. Hát én magamnak erről más képet is tudnék alkotni. A szállítások körüli visszaélések nem ebben a háborúban születtek meg. Az évszázados törvényhozások az ellenkezőjét bizonyítják, (Igaz! Ugy van! bal felöl.) és . régi mondás az, hogy a szállítók nem abból gazdagodnak, amit szállítanak, hanem abból, amit nem szállítanak. A szállítók állandóan és szakadatlanul változnak, felbukkannak, eltűnnek, ellenben a hatósági szervezetek állandók. En elképzelem azt és el is hiszem, hogy az az első bűnös a szállító volt; a szállító volt az, aki először megvesztegette azt a köztisztviselőt. En ezt akczeptálom. Azonban méltóztassanak nekem igazat adni, ha azt mondom, hogy viszont, amidőn az a tisztviselő már meg van mételyezve, amidőn őt egyszer megvesztegették, amidőn ő annak a megvesztegetésnek gyümölcseit és előnyeit élvezte, amidőn annak a révén a maga társadalmi állásán túlmenő társadalmi berendezkedéseket engedhetett meg magának, amidőn ennek a révén olyan passziókhoz jutott, amelyekről utólag nem szívesen szokik le; akkor önkénytelenül is felvetődik az a gyanú, hogy az ilyen tisztviselő csinálja a visszaélésből a rendszert, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ö követeli a baksist és távol tart mindenkit, aki nem kezes és aki nem hajlandó neki kötélnek állni. (Igaz! Ugy van. 1 ä bal- és a szélsőbaloldalon.) Sokan, akit az életet nem a könyvből tanulták, hanem akik nap-nap után látják az élet eseményeit lefolyni, igazat fognak nekem ebben.adni. És ha ezen háború tartama alatt nemcsak én, de azt hiszem velem együtt képviselőtársaim mind hallották azt, hogy a szakmabeli kereskedők a maguk czikkeit, a termelők a maguk terményeit hiába ajánlották fel a legméltányosabb áron közvetlenül a kincstárnak (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) és ha halljuk azt, hogy ugyanezek a kereskedők a hozzájuk küldött közbenjárók vagy ügynökök révén ugyanezt az árut már első kézből drágábban adták el, mint amennyiért a kormánynak vagy a kincstárnak ajánlották, és viszont az ekkép másodkézbe került áru a kincstárhoz még fokozottabb, nagyobb árban került, akkor ne méltóztassék zokon venni, ha azt mondom, hogy a felháborodásnak ez az egyoldalú megnyilatkozása nem helyes, és a legkevesebb, amit követelhetünk: az egyenlő elbánás és az egyenlő mértékkel való mérés. Áttérve magára a törvényjavaslatra, a törvényjavaslat négy fejezetben tárgyalja a maga rendelkezéseit. Az első fejezet büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaz, a második fejezet bűnvádi eljárási rendelkezéseket, a harmadik kereskedelmi jogi és egyéb magánjogi rendelkezéseket és a negyedik zarórendelkezéseket. Ami a büntetőjogi rendelkezéseket illeti, két részre osztom mondanivalómat. Először vizsmájus 10~én, hétfőn. gálom a bűncselekményeket, a büntetőtényálladékokat, amelyeket a javaslat megállapít, másodszor nézem az ezen megállapított tényálladékokra kontemplált büntetéseket. Ami a bűncselekményeket illeti, az 1. §. a szerződés nem teljesítése és nem megfelelő teljesítése esetében vétséget állapit meg és azt öt évig terjedhető fogházzal bünteti; a 2. §. bűntettnek minősített eseteket tárgyal, a harmadik ezeknek büntetését, a negyedik pedig a gondatlanságból elkövetett cselekményeket. Mindezek a büntetőtényálladékok a 6. §. szerint fennforognak akkor is, ha ezeket nem közvetlenül a szállítók, hanem alvállalkozók, megbízottak, közbenjárók követik el. A 7. és 10. §. a köztisztviselőkkel foglalkozik. A hetedik szakasz egészen uj büntetőtényálladékot állapit meg, amennyiben büntetendőnek mondja a köztisztviselőnek azon ténykedését, ha az ezen ügyek körül fennálló kötelességét nem teljesiti, ami súlyosabbá minősül azáltal, ha pénzért, jutalomért, anyagi érdekért nem teljesiti. Külön büntetőtényálladék az. ha valaki jutalmat követel és ismét külön büntetőtényálladék, ha valaki ad vagy ígér jutalmat. Ezek a tényálladókok nagyobbára kimerítik mindazt az anyagot, amely ezekben az intézkedésekben belefér. Ezeket én részletesen kritika tárgyává tenni nem is kívánom; csak rámutatok arra, hogy a 4. §. ugy, amint kontemplálva van, mindenesetre kifogás alá esik, mert az a tétel, hogy ! »meghatározott kötelességét gondatlanságból nem teljesiti vagy gondatlanságból nem megfelelően teljesiti, ha abból az államra hátrány háramolhatik, vétséget követ el«, talán nem fejezi ki kellően azt a szükséges mértéket, amelyet nekünk itt alkalmaznunk kell. Mert hiszen az állam érdekei igen tágak ós mi tulajdonképen a hadviselés érdekeit akarjuk óvni. Én azt hiszem, ebben az irányban bizonyos korrekczióra szükség lesz, aminek a részletes vitánál, remélem, nem lesz akadálya. Kifogás alá esik a javaslat 11. §-a a maga eredeti formájában, mert ez igen tág teret enged a magyarázatnak, amennyiben a legkisebb bűncselekmény elkövetése esetén alkalmat ad arra, hogy a bűnöst tiz esztendeig terjedhető fegyházzal büntessék. Konczedálom, hogy nem ez volt az eredeti terv, de miután a javaslat szerint ez lehetséges, keresnünk kell a módot, amely e lehetőséget a javaslatból eliminálja. Remélem, hogy ebben az irányban is megtaláljuk a, kellő formát. Én két dolgot kifogásolok a büntetőtényálladékok megállapítása szempontjából. Az egyik az, hogy ez a javaslat nemcsak ezen háború tartamára szóló, hanem általában minden időkre, tisztán a fegyveres erő czéljaira szóló szállításokat veszi intézkedései alapjául. Már pedig, azt hiszem, ha már a szállítási kérdéseket szabályozzuk, akkor egy lépéssel tovább kellett volna menni; akkor a szabályozás körébe be kellett
