Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

50 5&0, országos ülés 191 a t." házat, hogy ajándékozzon meg becses türelmével, nem az ellenkezés, nem az okvetetlenkedés vágya rezet — távol áll tőlem ilyen szán.dék —, hanem amidőn én a javaslatból és különösen a javaslatnak az igazságügyi bizottság által megállapított szövegből, amely e javaslat rendelkezéseit visszaható erővel kívánja felruházni, látom azt, hogy ezzel egyúttal az alkotmányos szabadságjogoknak egy kardinális tétele vän érintve, amidőn látom azt, hogy maga az igazságügyminister ur is eredeti álláspontjáról letérve ezt a javaslatot teszi magáévá, akkor, t. ház, én ügy érzem, hogy lelkiismeretem parancsának, benső humánus érzésemnek és mindenek felett ellenzéki pártállásomból folyó kötelességemnek teszek eleget, midőn az általános hangulat daczára is hirdetem abbeli megdönthetetlen jogászi — Huszár Károly t. képviselőtársam szerint ugyan talmudista jogászi felfogásomat (Derültség.) és politikai meggyőződésemet . , . Farkas Pál: Sálad nem baj! Springer Ferencz:... hogy az állami érdeka sarus rei publicae nem kívánja, minden egyéb szempont pedig ellene szól annak, hogy letérjünk azokról az alapokról, amelyekre a czivilizáczió a szabadságjogokat helyezte és megingassuk, meggyengitsük a polgári és egyéni szabadság biztositékát. Veszélyes az az ut, amelyre lépni szándékozunk és kihatásaiban kiszámíthatatlan. Már maga az eredeti javaslat is a maga elrettentő büntetési tételeiben bizonysága annak, hogy az nem normális időknek, nem a jövő veszélyeivel szemben való bölcs előrelátásnak objektív munkája, hanem hogy az az események nyomása és az ezen események által talán a kelleténél jobban felszított felháborodásnak hatása alatt látott napvilágot. (Felkiáltások, jobb- és balfelöl: A bűnöknek, a gazságoknak hatása alatt. Zaj Elnök csenget. Halljuk!) Hogy ily körülmények között, a szenvedélyek elhatalmasodása mellett maga a törvényhozás fölötte kényes helyzetbe kerül és hogy ennek következtében százszor is meg kell gondolnunk azt, hogy mit akarunk és mit cselekszünk, annak legfényesebb bizonyítéka az, hogy ennek a javaslatnak ezen az oldalon igen lelkes támogatói és szószólói vannak, akik feledik azt, bogy halálosan sebzi meg magát minden ellenzék, amelynek pedig első sorban kötelessége kell, hogy legyén a szabadságjogoknak a megvédése... " Huszár Károly (sárvári) : Ilyen csalóknak nem akarunk szabadságot adni! Springer Ferencz:... Ha ezen szabadság védésében csak egyszer is meginog és megtántorodik. (Ugy van! balfelöl). Készemről, habár, itt magában a házban többszörösen elhangzott annak kijelentése, hogy azoknak a tényeknek és eseményeknek, amelyek ezen törvényjavaslat benyújtására alapul szolgáltak, ne tulajdonítsunk a kelleténél nagyobb fontosságot, ugy • érzem és látom, hogy mélyebbre 5 május 10-én, hétfon, nyulunk, messzebbre megyünk, mint amennyire azt az állami rezon, a jogrend megóvása és biztosítása avagy az erkölcsi világrend érdekei megkívánják. Mert, t. ház, ha az egyik oldalról hallom azt, hogy ne tulajdonítsunk ezeknek a tényeknek a kelleténél nagyobb fontosságot, (Mozgás jobbfelöl.) a másik oldalon pedig épen a ministerelnök urnak a szájából azt kellett hallanunk, hogy a kormány nem morfondírozott, nem rágódott jogi elveken; hogy a kormány ellentétbe helyezkedett a jogszolgáltatás és a büntető prakszisnak sarkalatos tételével, hogy ez egy igen nehéz kérdés és nehéz probléma minden komolyan gondolkodó ember számára és hogyha van aggályos preczedens, akkor ez mindenesetre az, (Ugy van! balfelöl.) és ha én mindezeken felül konszideráczió tárgyává teszem azt, aminek igazságát maga az igazságügyi bizottság is megállajütotta, hogy ezekből a visszaélésekből és bűnös cselekményekből nekünk a magyar iparra és kereskedelemre általános következtetéseket vonnunk nem szabad, mert hiszen ezeknek ellene szól a háború tartama alatt kifogástalanul teljesített szállításoknak egész légiója, — ami viszont bizonysága annak, hogy ezek a felmerült bűnös cselekmények egyébként eltörpülnek — és ha áll az, hogy néhány eltévelyedett, cltántorodott tisztviselőnek a dolgából nem szabad az igazgatás egészére következtetni: akkor ne méltóztassanak csodálkozni azon, ha részemről azt a következtetést vonom le, hogy nincs ok arra, hogy ezt az aggályos jjreczedenst megteremtsük és hogy ezt az aggályos jíreczedenst meghonosítani nem szabad. Miskolczy Imre : Csak a bűnösökkel szemben történik! (Mozgás balfelöl.) Huszár Károly : Ez anarchiára vezet! Springer Ferencz: Abban a helyzetben vagyok, hogy midőn ézt az álláspontot itt, amint méltóztatik látni, környezetem élénk ellenkezése mellett elfoglalom, akkor még sem állok egészen egyedül, mert ugy az elmélet, mint a prakszis, ugy a tudomány, mint a törvényhozások mellettem szólnak és mellettem szolgáltatnak bizonyságot. A jogtudományok művelői közül nagyon kevesen vannak azok, akik e törvényjavaslat álláspontját vallják magukénak. Túlnyomó többségük perhorreszkálja a visszaható erő érvényesülését. Nem akarok itt most elvi, akadémikus vitát produkálni ebben a kérdésben; hiszen ismerjük ezeket a dolgokat mindannyian, de utalok egyúttal arra is, hogy sjaecziálisan magyar gyakorlati és elméleti jogászok is ugy a múltban, mielőtt ez a kérdés akuttá vált, mint most a kérdés felvetésekor is túlnyomó többségükben perhorreszkálják ezt az intézkedést. Alig akad egykettő, aki a javaslat védelmére kel és aki a maga tudományos súlyával iparkodik ezt dűlőre vinni. Tegnap olvastam egy czikket, amelyet dr. Angyal Pál egyetemi tanár irt ebben a kérdésben Az Újság tegnapi számában, amelyben ő az igazságügyi bizottság által konczipiált javaslat