Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-580
58U. országos ülés 191 •5 május lU-én, hétfőn. 4? raliázás aggályos prcezedens. És ha, ismétlem, érett megfontolás és a kérdés ismételt megbeszélése után tisztelt barátaimmal, a kormány többi tagjaival arra határoztuk el magunkat, hogy egy ilyen messzemenő kezdeményezésért vállaljuk a felelősséget, ezt tattük abban a tudatban, hogy az a cselekedet, amelynek megbüntetéséről szó van, annyira evidensen aljas, büntetendő, erkölcstelen és jogsértő cselekmény, az ilyen cselekedetnek megfelelően szigorú megtorlását annyira kívánja a közérzület, annyira adva van a mai helyzetben, hogy azok, akik alacsony nyereségvágyból ilyen rettenetes konzekvencziákkal biró cselekményeket követtek el, ezért nem abban a derizórius megtorlásban részesüljenek, amit a mai törvényes állapot jelent rájuk nézve, hogy azt gondoltuk, miszerint ez az érv döntő lehet a kérdés elintézésére, s ez előtt az érv előtt meghajolhatnak a dolog érdemére nézve táplált igen komoly skrupulusok.« »Tisztelt ház ! Mi ezt tettük s azt hiszem, azzal, hogy ezt tettük, egyúttal megfeleltünk az interpelláló képviselő ur azon kívánságának is, hogy jogi elveken ne morfondírozzunk. Mert azt hiszem, csakugyan bebizonyítottuk, hogy ha ily fontos állami érdekekre való tekintettel el lentétbe helyeztük magunkat, a jogi elméletnek és a büntetőtörvényhozási prakszisnak egyik sarkalatos alapelvével : ezzel is tanúbizonyságát adtuk annak, hogy ebben az egész kérdésben a kormány nem ismer kíméletet, ebben az egész kérdésben csak egy kötelességet ismer : megtorlást gyakorolni mindenkivel szemben, aki részes ezeknek a cselekedeteknek elkövetésében.* Ezekkel a fejtegetésekkel, ami ezekben a visszaható erővel való felruházás ellen szol, teljesen egyetértek. Egyetértek a ministerelnök úrral abban a végkonzekvencziában is, hogy a lehető legszigorúbban kell gondoskodni a megtorlásról. De ha a ministerelnök urnak magának — igen helyesen — ilyen nagy aggályai vannak ezen kétségtelenül súlyos és veszélyes preczedens teremtése ellen, ha találhatunk más utat és módot, amelyen ezt kikerülhetjük, azt a ezélt pedig, amely elérendő, az általam felvetendő eszme alapján talán még a büntetések szigorításával is egybekötve teljes mértékben elérhetjük; akkor méltó volna megfontolás tárgyává tennünk azt, hogy majd a visszaható erőről szóló szakasz tárgyalásánál, ha nem tudnánk a részleteknél mindjárt megfelelő formulázást találni, ezt az egy szakaszt utasítsuk vissza az igazságügyi bizottsághoz uj szövegezés végett. Kelemen Béla: Jó az a szövegezés! Sághy Gyula: Tessék meghallgatni, majd meg tetszik látni. Ha a képviselő ur nem hallgatja meg a végkonzekvencziát, nem tudja megítélni, helyes-e vagy nem. (TJgy van! a sz&s'óbaloldalon.) A ministerelnök ur felolvasott beszédének első két bekezdéséből indulok ki fejtegetéseimnél. A t. ministerelnök ur a fennálló törvényekel és a fennálló kivételes törvények alapján kibocsátott rendeleteket, kapcsolatban a katonai büntetőtörvénykönyv 327. §-ával és igy magát ezt a 327. §-t is felfogásom szerint a jogtudomány szempontjából is a logikai magyarázat elveinek teljesen megfelelően értelmezte. 0 maga is elismerte, hogy ez teljesen kielégítő eredményhez vezetne, ha nem volna az a kétely, hogy a bíróságok esetleg más felfogásnak is hódolnak és nem fogják az általa adott értelmezést alkalmazni. Kétségtelen, hogy vannak eltérő felfogások, még az egyes bíróságok körében is mutatkoztak már hasonló eltérő felfogásoknak jelenségei. Akkor mi a törvényhozás feladata? Nézetem szerint az, hogy ezeket a törvényeket törvényes magyarázatban részesítse. Mi törvényes magyarázat utján megállapíthatjuk, a helyes értelmet és kimondhatjuk, mi ezeknek a törvényeknek a helyes értelme, amit a t. ministerelnök ur nézetem szerint helyesen is fejtett ki — és nagyon sajnálom, hogy a t. igazságügyminister ur nincs jelen, mert épen ezek a fejtegetések is nagyfontosságúak erre a kérdésre nézve és nagyon szeretném, ha nyilatkoznék, — mondom, a törvényhozásnak épen az volna a feladata, hogy törvényes magyarázat utján mondja ki azt, hogy ez az értelem felel meg tulajdonképen a törvény igazi értelmének, amelyet épen a / ministerelnök ur maga is ekkép állított fel. Én már régen, mielőtt még a ministerelnök ur az interpellációra válaszolt, ezt az elvet hirdettem, pártom körében is mindig ennek a felfogásnak adtam kifejezést és ezt támogattam. A törvényes magyarázat pedig ugy, amint a t. ministerelnök ur magyarázta a katonai büntetőtörvényköny 327. §-át, kapcsolatban a fennálló kivételes törvények alapján kibocsátott rendkívüli rendeletekkel, teljesen biztositja azt a czélt, amelyet a visszaható erővel elérni akarunk. Mert a törvényes magyarázat természetében fekszik az, hogy minden jogerejüleg még el nem birált jogeset aszerint bírálandó el. Egyedül csak a jogerősen elintézett ügyeket nem érinti, de a még nem jogerős ügyeket igenis érinti. Ereszben még messzebb megy a visszaható erő, mint a visszaható törvény visszahatása, mert a visszaható törvényt, ha csak külön ki nem mondaná a törvényhozás, hogy ez a már elsőbiróságilag elintézett ügyekre is alkalmaztassák, nem alkalmazhatná a felsőbíróság, mert a felsőbíróság csak annak megítélésére van hivatva, hogy az alsóbiróság, amikor a maga Ítéletét meghozta, helyesen járt-e el az akkor érvényben volt törvény szerint. Ellenben a törvényes magyarázat esetén, ha t. i. a törvényhozás 'kimondja, hogy én ezt az értelmet tulajdonítom ennek a törvénynek, akisor, ha csak harmadbiróságilag kerül is még felülbírálás alá az ügy, az a harmadfokú biró, aki felülvizsgálj;! az ügyet, ha azt találja, hogy a törvényes imígy arázat szerint helytelenül, hibásan, jogi téve-