Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-580

48 ti&Ú. országos ütés ÍÖÍ5 május iO-én, hétfőn. dés alapján járt el az alsóbiró, köteles ezt a tévedést helyreigazítani, köteles a törvényes magyarázatot alkalmazni. Gündisch Guidó: Ez is visszahatás! Sághy Gyula: Visszahatás, de nagy különbség van a két eset és annak preczedens minősége között. Olyan preczedens mellett, amely egyszerűen kimondja a visszaható erőt, mindenféle ürügy alatt, mindig megcsinálható a visszaható erő. Ellenben egy törvényes magyarázatot egy törvényhozásnak sem olyan könnyű akkép állapítani meg, hogy olyan tartalmat adjon a törvénynek, amely abban semmikép sem volt meg. l)e itt olyan tartalomról van szó, amelyet — mondom — nemcsak én vitatok, hanem a t. ministerelnök ur beszédének épen az imént felolvasott részei is ugyanigy értelmezik, ugyanígy magyarázzák a katonai büntetötörvénykönyv 327. §-át, ugyanigy állapítják meg annak értelmét, kapcsolatban a kivételes törvények alapján kibocsátott rendeletekkel. De ezzel szemben miképen vagyunk a visszaható erő kimondásával ? Ha mi most elvonjuk a katonai bíróság ítélkezésétől ezeket a súlyos eseteket, ha a jDolgári bíróság elé vonjuk ezeket, ugyebár, méltán azt lehet mondani, hogy ezeket a cselekményeket bár büntetendőknek mondotta ki az előbbi törvény is, de ezek nem voltak ilyen súlyos büntetésekkel fenyegetve, mint a javaslatban, amikor azokat elkövették. Tehát ez az igazságiigymmister ur által is igen helyesen fejtegetett büntetőjogi elméletnek homlokegyenest ellentmond és ha el lehet ezt kerülni, azt hiszem, helyesebb, ha a törvényhozás kikerüli ezt, amikor magát a czélt amúgy is elérheti más utón is. Mig a törvényes magyarázat esetében ezt egyáltalán nem mondhatni, mert a törvénynek valódi értelme — mondom — egészen az, amit a t. ministerelnök ur kifejtett. Az 1914. évi 5491. és 5435. számú rendelettel ugyanis a katonai büntetőtörvénykönyv 304., 306—319., 321—331. szakaszai, ezek között tehát a 327. §. hatálya is kiterjesztetett az ország területére. E szakaszok súlyos büntetéseket kontemplálnak, nem lehet tehát törvényes magyarázat esetén azt mondani, hogy ezeknek alkalmazását nem előzte meg az előre való fenyegetés magas büntetésekkel. (Igaz! Ugy van!) Én tehát a törvényes magyarázat megállapítása mellett vagyok, ami jogilag is teljesen és helyesebben indokolható meg és azt a czélt, amelyre a visszaható erő irányul, teljesen eléri. Nézetem szerint az erkölcsi felháborodás oly nagy, hogy a jogi érzés és az erkölcsi érzés összeütközése esetén az erkölcsi érzésre kell hallgatni. Az erkölcsi igazságnak kell érvényesülni. Azért ha felvetett javaslatom nem fogadtatnék el, részemről egyénileg akadályt gördíteni nem fogok, a visszahatásnak sem, mert hiszen közös czélunk, hogy ezeket a gazságokat megtorlásban részesítsük, de jogászikig megnyugtatónak csak a törvényes magyarázat álláspontjának elfogadását tartom s teljes megnyugvással elfogadhatóinak csak ezt vélem. Áttérek most azokra az aggályokra, amelyek beszélgetésekben, de nyilvánosan is felmerültek. Az egyik aggály az, hogy nekünk a katonai büntetőtörvénykönyvet csak Ausztriával egyetértőleg lehetne magyarázni. De hiszen ez nem közös törvény, (Igaz 1 Ugy van ! balfelöl.) hanem csak egyenlő elveken nyugvó törvény, amelyet külön reczipiált a magyar törvényhozás és külön az osztrák törvényhozás. Ezt tehát jogunk van külön magyaráznunk, annál is inkább, mert mi garancziánk van arra, hogy ezeket a szigorú törvényeket Ausztriában is elfogadják és visszaható erővel ruházzák fel ? Nézetem szerint még az egyöntetűséget is sokkal könnyebben érhetjük el az én álláspontom mellett, mert egy ily törvényes magyarázat kibocsátásának bizonyára az osztrák kormány is könnyebben volna megnyerhető ; mert az osztrák 14. §.. alapján inkább mehetne ebbe bele, mint külön törvény alkotásába. A másik aggály a büntetőjogi szőrszálhasogatásokból folyik, amelyekhez — amint legújabb munkámban különösen correal és solider obligatióknál, megmutattam — talán talán magam is értek egy keveset. (Éljenzés balfelöl.) Az az aggály merül ugyanis fel, h«gy a katonai büntetőtörvénykönyv 327. §-adolus speciálist kíván és a dolus eventualis figyelembe vételét kizárja. Azonban a büntető jogászok a szőrszálhasogatásban vagy nagyon messzire mennek vagy a kellő mértéken nagyon is belül maradnak. A dolus speciális ugyanis nem szoritkozhatik csak arra a czélzatra, amely elsősorban czéloztatik, mert egy ténynek lehet kettős czélzata is. Ezt a másodlagos czélzatot is figyelembe kell venni és meg vagyok győződve, hogy a katonai bíróságok — még az esetben is, ha polgári bíróságoktól eltérő szigorú magyarázatokba kell is belememiiök — ezt a másodlagos Czélzatot is figyelembe veszik. Ugyanis a clolus eventualisnak két fajtája van. (Halljuk! Halljuk! baljelöl) T. i., ha valaki csak valamit tudhatott, láthatott, de nem tudta és nem látta, ez az igazi dolus eventualis; ellenben, ha valaki biztosan tudta és előre látta a cselekmény súlyos következményeit, ez már nem lehet igazi dolus eventualis. (Helyeslés balfelöl.) Ha én, mint szállító elsősorban csak azt akartam is, hogy magamnak szerezzek hasznot, de mikor tudtam, hogy télvíz idején hadseregnek, háborúba szállítok olyan anyagot, amely katonáink életét, egészségét tömegesen veszélyezteti, (Igaz! Ugy van!) akkor előre kellett látnom s láttam is a cselekmények sulvos következményeit, tehát nem mondhatom, hogy egyáltalán nem akartam, mert azok végeredményükben mégis csak tudatos és azért szándékos akaratelhatározásomra vezethetők és vezetendők vissza. Az én javaslatom tehát nemcsak, hogy nem zárja el a közösen kivánt czél elérését, hanem ellenkezőleg helyes jogászi indokolást és struktúrát ad annak. (Helyeslés bdlfélöl.) Jobban is meg-