Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-595
440 5.95. országos ülés 1915 deczember 11-én, szombaton. hoz hozzájárulhatunk és hozzájárulni tartozunk. Igazolnunk kell, hogy a magyar kultúra, a magyar nemzet nyelve egy külön hatalmas ut az igazság kereséséhez. Hiszen a csatatereken ezt a magyar kultúrát is védelmeztük, amely a mi lelkünkből fakadt, abbanél és azáltal fejlődik. De meg kell védelmeznünk, mert sok nagy kultúra omlott már össze az erkölcs hiányában, kultúránknak nemcsak értelmi, hanem etikai elemeit is. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nyugat és kelet úgynevezett kultúrájának, minden bűnének utánzása csak nemzeti romlásra vezethet. Nagy jövőt csak szigorúan erkölcsi alapon vivhat ki magának a nemzet. (Igaz! ügy vari! Helyeslés és taps balfelől.) Meg kell őriznünk tehát gazdasági erőinket, szellemi és erkölcsi függetlenségünket. Századokon keresztül védtük mi mások kultúráját is. Itt az ideje oly magasra emelni a mienket, hogy ,más népeknek is legyen oka ezt védeni. Én, t ház, bizom abban, hogy a magyar •izom és szellem szervezése révén könnyű lesz kiaknázni azt a kincset, amely a magyar földben és a föld alatt rejlik. Helyes pénzügyi és forgalmi politikával hiszem azt, hogy teljes függetlenségünk megőrzése mellett be fog illeszkedni tudni Magyarország népe kultúrája révén abba a hatalmas perspektívába, amelynek határvonalait Hamburg gőzdarui és Bagdad karcsú minaretjei jelzik. Mert én Kemény Zsigmonddal tartok s bizva hiszem, hogy a német hatalom keleti útja nem vezethet hazánk függetlenségén keresztül. És ha ezen munkánkban nemcsak saját magunkra támaszkodunk, mint ahogy segítünk mi is másoknak, nem szabad, hogy bárkire is utalva legyünk, mert a legnagyobb magyar katonai zseni, Zrínyi Miklós megjósolta már: »Ha a magyar nem képes magát felszabadítani, az lesz urává, kinek erejével felszabadul.* Az önbizalmat jsedig a jövő nagy feladataihoz nyújtsa a magyar történelem egy-egy ragyogó szép lapja. Hiszen Zsigmond magyar király és római császárnak Budán kelt az az oklevele, amelyben ősi birtokát Brandenburgot elzálogosítja Hohenzollern Frideriknek, akinek ne feledjük el, egy őse ott küzdött Nagy Lajos magyar király táborában a litvánok ellen, Belznél, és viszont a legnagyobb karriert megfutott magyar, Báthory István lengyel király, magyar hajdúkkal verte meg Litvániában a muszkát. A javaslatot a kormány iránt való bizalom hiányában nem szavazom meg. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Nóvák János! Novák János: Mélyen tisztelt ház! Miután a kormány nem rendes költségvetést, hanem indemnitást, felhatalmazási törvényt, nyújtott be, nem tehetünk mást, mint hogy, amint gróf Serényi Béla igen t. képviselőtársunk is mondotta, elősoroljuk azokat a panaszokat és hibákat, amelyek orvoslásra várnak. Ezért legyen szabad nekem is a gazdasági téren észlelhető hiányokra vonatkozó őszrevételeimet és panaszaimat itt a ház előtt feltárnom és kérnem, hogy azok gyógyítására, megfelelő orvoslására a kormány figyelmet fordítson. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Novák János: Ez a kormánynak kötelessége nemcsak a hadviselés, hanem a nemzet élete szempontjából is. A kormány jóindulata tagadhatatlan, amit bizonyít az a legutóbbi esemény is, hogy a pótsorozásokon beváltakat deczember 6-ika helyett deczember 15-ére hivták be, azt tartva szem előtt, hogy az abnormis időjárás miatt Magyarország termőföldjének 60 százaléka bevetetlen. Ez az intézkedés, a bevonulás elhalasztása kétségtelenül dicsőségére is szolgál ugy a honvédelmi, valamint a földmivelésügyi minister uraknak. De, t. ház, a katonai, valamint az egyéb hadi szolgáltatások terén való szabadságolásoknál találkozunk az intencziónak meg nem felelő jelenségekkel. Mert nem azokat az önálló népfelkelő mezőgazdákat szabadságolják a katonai parancsnokok, akik már 1914 Julius 28-án bevonultak és azóta még soha haza nem jöttek, hanem azokat az élelmesebb embereket, akik mihelyt ezt kívülről meghallották, azonnal jelentkeztek, akár suszter, akár kőműves, akár egyszerű napszámos az illető, a katonai parancsnokságoknál és szabadságot kaptak, ellenben azok, akiknek, mint mezőgazdáknak voltaképen haza kellett volna jönniök, és akiknek családjában nincs más, mint feleségük és apró gyermekeik, szabadságot még máig sefii kaptak. Hogy ezeket eddig nem szabadságolták, azt azzal indokolja meg ugy a ministerium vezető személyisége, valamint a katonai parancsnokság, hogy az illetők a hareztéri körzetben vannak, tehát szabadságolásuk lehetetlen. T. ház! Szerény felfogásom szerint ez minden alapot nélkülöző kifogás, mert lehetetlen elképzelni, hogy azokat az embereket 18 hónapon át a harcztérről elbocsátani ne lehessen. Az érthető, hogy a hadvezetőség nem hagyhatja ott a hadszinteret, de hogy az egyes mezőgazda nem hagyhatja ott 18 hónapon keresztül, felváltás mellett a hareztért, ezt kereken tagadom. Hiszen vannak esetek, amelyek kézzelfoghatóan bizonyítják álláspontom helyességót, pl. hogy a gazdasági cselédek gyermekei, valamint ipari munkában foglalkoztatott egyének kizárólag a fronton 14 napi szabadságot kapnak. És ha nem tévedek, itt a házban is kijelentette a t. honvédelmi minister ur, hogy a közös hadügyministerrel egyetórtőleg oda fog törekedni, sőt ezt már biztosan Ígérte is, hogy mindazoknak, akik még 1914 Julius havában bevonultak, de szabadságra még haza nem jöttek, egy része kaszálási, másik része aratási, harmadik része szüreti, ne-