Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-595

595, országon ülés 1910 déczember 11-én, szombaton. 439 dig a nagybajok felmerülése után, hosszas vajúdás és tojástáncz közepette kerülnek a napvilágra. (Igaz I Ugy van ! a haloldalon.) Kellett, hogy nálunk hibák legyenek, súlyos hibák, t. ház, mikor látjuk, hogy nagyon sok tekin­tetben Németországban kisebb a drágaság, abban a Németországban, amelynek bizony sok élelmi­czikkét mitőlünk viszik ki. Ott szét tudják osztani a meglevő élelmiczikkeket, be tudják tartani a megállapított árakat és a primer szükségleti czik­kek mindenkor mindenkinek rendelkezésére álla­nak. Mi, ugy látszik, nem tudjuk, hogy mi áll re­delkezésünkre, nem tudjuk, mennyit bocsáthatunk át másoknak, nem tudjuk a meglevőt felkutatni, a felkutatottat szétosztani és a szétosztottnál nem tudunk a megállapított áraknak érvényt szerezni. (Igaz ! Ugy van ! a haloldalon.) Igazán csodálkozom, t. ház, a földmivelés­ügyi kormány igen tiszteletre méltó és nagy munkát végző képviselőjének, aki a drágasági ankéten részt vett, azon szavain, hogy nincs, aki a rendeleteket végrehajtsa. Végre lehet azokat a rendeleteket hajtani, csak legyenek azok idejében kiadva, legyenek érthetőek és egymásnak ellent nem mondók, csak azt a módot kell megtalálni, amelyet pl. a honvédelmi minister ur a maga rendeleteinek végrehajtására megtalált, mert meg vagyok róla győződve, hogy az ő rendeleteit ugyanaz a tisztviselői kar egytől-egyig végre­hajtotta. Az ő rendeletei végrehajtásának azonban megvan egy olyan szankcziója is, amely szankeziót ezeknél a rendeleteknél is alkalmazni kell. (He­lyeslés a hálóidalon.) De hát jól van, t. ház. nem tudtuk, hogy világháború lesz. De ma már, azt hiszem, tudjuk azt, hogy a világháború tizenhét hónapja folyik. Hol vannak tehát, t.'ház, ebben a tizenhetedik hónapban a kormány azon javaslatai, amelyek a mindinkább fenyegető közgazdasági összeroppa­nást elhárítani hivatva vannak ? Hol vannak azok az előkészületek, amelyek a békés idők nagy fel­adatainak megoldási előfeltételei ? Es hol vannak azok a javaslatok, amelyek biztositanak minket arról, hogy a multak hibái nem fognak a jövőben megismétlődni ? (Ugy van! a haloldalon.) Legelső kötelességeink, t. ház, azokkal szem­ben állanak fenn, akik kötelességüket fegyverrel a kezükben, bátorsággal a szivükben, vérük hullásá­val, életük feláldozásával teljesitik a harcztéren. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A jövendő Magyar­ország fundamentuma, meggyőződésem szerint, a jogok teljessége kell hogy legyen. (Igaz ! Ugy van! a haloldalon.) Lehetetlen megtagadni a jogot azok­tól, a kik a kötelességtelj esitést egészen életük fel­áldozásáig fokozták és ezzel a jogok teljességére a legnagyobb mértékben éretteknek és rátermettek­nek bizonyultak. (Igaz ! Ugy van ! a haloldalon.) A jogok adásánál nem lehet, t. ház, szatócs­politikát űzni: keveset adni, azt is rosszul, rossz mértékkel mérve és drága áron. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Minél többen osztoznak a jogban, annál szilár­dabb alapon áll Magyarország alkotmánya, és botor dolog azoktól félteni Magyarország jövendő sorsát, akik fegyverrel a kezükben kivívták a magyar faj erényei számára az egész földkerekség osztatlan bámulatát. (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon.) A háborús idők legsúlyosabb, de egyszersmind legfontosabb feladata a háború áldozatainak, a bénáknak, nyomorékoknak, rokkantaknak és öz­vegyeknek és árváknak ellátása, mert nem sza­bad, hogy legyen Magyarországon egyetlenegy ember, akinek azért kelljen felesleges szenvedést hordozni vállain, mert a közzel szemben köteles­ségét teljesitette. Az egészségesek számára azonban, t. ház, nem alamizsnáról, hanem munkáról kell gondos­kodni. Szervezni kell jóelőre az egész országot, szervezni azt az erőt, amely a magyar izmokban szunnyad; szervezni kell azt a szellemi felsőbbsé­get, amely a magyar agyvelők rejtekeiben van ; szervezni azt a kincset, melyet a föld mélyéből emel ki a munkás kéz, és azt a vagyont, melyet a nap fénye és ragyogása csal ki az anyaföldből. (Igaz ! Ugy van ! Taps balfelöl.) Önmagunkat kell, t. ház, helyes közgazdasági politika révén ellátnunk minden lehetséges szük­ségletünkkel, mert csak ez adja meg az erőt és a nemzet elpusztithatatlanságának érzését és té­nyét. Húsz millió, senkire sem utalt magyar, ez a jövő ideálja, ez a jövő álma, (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés halfelől.) a sok áldozat és szenve­dés jutalmazása. Szerveznünk kell tehát a magyar izmokban rejlő erőt, meg kell tehát adni a munka lehető­ségeit állami beruházások, megfelelő birtok- és iparpolitika révén. (Helyeslés halfelől.) Meg kell szüntetni a kivándorlásnak, a békés idők ezen évről évre megújuló nagy csatavesztésének okait, fel kell használni a visszavándorlás elősegítése ut­ján idegenben élő ember-rezervoárjainkat épugy, amint a szocziális és állami biztonság érdekében helyesen kell elosztani a nagy magyar alföldi nemzetet regeneráló magyarságát. De a magyar munkaerő szervezésének első alapja elsősorban közegészségügyi szervezetünk újjáalakítása. A háború katasztrófáját azok a nemzetek fogják leghamarabb kiheverni, mondja Korányi professzor, melyeknek az ember-ökonomiá­juk a legjobb. A mienk rossz volt a békében, itt az ideje javítanunk rajta. A kivándorlás, a borzalmas csecsemő- és gyermekhalandóság, a háború elősegítette egész generácziókat megmé­telyező súlyos betegségek, a tüdővész, ez a szo­morúan magyar és szegényember-betegség, mind olyan kardinális bajok, t. ház, amelyek a leg­sürgősebb orvoslásra várnak. Szervezésre vár a magyar faj kultúrára való hivatottsága révén fennálló magyar szellemi fel­sőbbség is. Be kell bizonyítanunk, hogy kultúránk az egész emberiség szolgálatában áll és ezért a magyarságra az egész emberiségnek szüksége van. Meg kell védenünk és ki kell fejlesztenünk azt a szellemi munkát és erőt, amelylyel a világkultúra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom